azonosító:

1902

törzsszám:

9112

szélesség (lat):

N 46° 2,677'

hosszúság (lon):

E 17° 48,937'

védettség:

Műemléki védelem

jelleg:

Építmény

név jellemző:

Mai

eredeti kategória:

Lakóépület

eredeti főtípus:

kastély

megye:

Baranya

helység:

cím:

helyrajzi szám:

163

település KSH kódja:

4516

földhivatal:

Szigetvár Körzeti Földhivatal

rövid leírás:

1913-ban, feltehetően Pilch Andor pécsi építész tervei szerint készült, a kései historizáló és a kései szecessziós stílusok jegyeit ötvöző kastélyépület.

külső leírás:

Rózsafa nyugat-baranyai kisközség külterületének Ny-i szélén található Bodorfapuszta (Bodorfa). Szigetvártól DK-re, sík vidéken, egy kis erdő mellett fekszik. Az anyatelepülés irányából semmiféle autóútja sincs. Földúton is csak a tőle D-DK-re eső Katádfa község irányából, v. É-ról, a 6-os főútról, v. ÉNy, Szigetvár felől megközelíthető. Jelenleg már csak néhány lakosa van a DNy-i részén álló, pár, kisebb házból álló telepnek. Ezeken kívül már csak egy épület található Bodorfapusztán, az egykori Perczel-kastély. A puszta területét régen kettéosztó, és a külvilággal összekötő É-D-i (pontosabban É-ÉNy-D-DK-i) irányú földút Ny-i oldalán fekszik a vizsgált, hrsz. 0163 ingatlan. A szabálytalan négyszög alapformájú, 2 ha 8960 m2 területen a koros fák - köztük díszfák - az itt volt park maradványai. Északi sávján egy Ny-ra leágazó földút ide eső szakasza húzódik. Ezzel szemközt, az É-D-i út K-i oldalán, a vele párhuzamosan futó vizesárok előtt, egy kőkereszt áll. A kastély telkének kb. a közepén ásott kút található, amely régen bizonyára motoros szivattyúval működött. Ma már nem ad vizet, állítólag betemették. A lakott külterületi helyen az egyetlen, működő közmű a villany. A pusztát Ny-ról kis erdő (Bodorfai erdő) határolja.
Az egykori park K-i részén, az É-D-i földúttal párhuzamosan áll a földszintes kastély. Hossztengelye É-ÉNy-D-DK-i, de az alábbiakban, az egyszerűség kedvéért, úgy írjuk le, mintha É-D-i hossztengelyű lenne. Beépített alapterülete 583 m2. Falazatainak anyaga nagyméretű tégla, a külsők és a belsők is vakoltak. Tömegalakítása, homlokzatarchitektúrája a kései historizáló és a kései szecessziós stílusok ötvözését mutatják. Az alápincézetlen épületnél külső járószinttől valamivel magasabb a belső padlószint, amit lábazati rész építésével értek el. Ez az enyhén lejtős terep miatt a D-i részen magasabb. A jó tömegalakítású épület hosszúkás téglalap formájú tömbjét szimmetrikus elhelyezésben, középen, és a két végén, a nyeregtetős összekötő szárnyaknál nagyobb párkánymagasságú, ráadásul még attikafalakkal is megemelt, középső és sarokpavilonokkal bővítették. Ezek a hosszú homlokzatoknál közép-, és sarokrizalitokként jelentkeznek. Hangsúlyos megjelenésüket fokozzák magas manzárdtetőik. A ház eredetileg is szürke műpala héjalást kapott. Említést érdemelnek a míves bádogosmunkával készült, ovális nyílásokat keretező, padlásablakok, amelyeket újabban elloptak.
A kastély hosszú homlokzatai hasonló megjelenésűek. A középrizalitok nyílásai félköríves záródásúak, a többiek vízszintesek. Utóbbiaknál a fenti stílusötvözet jegyeit mutató, vakolt keretelések és szemöldökpárkányok láthatók. A Ny-ra néző, 13 nyílástengelyes (2+2+5+2+2) főhomlokzatánál van a főbejárat. Szimmetrikus nyíláskiosztásának harmóniáját csak az É-i összekötőszárny egyik, másodlagosan ajtóvá átalakított ablaka bontja meg. Ezen az oldalon a sarokrizalitok erősebben kiugranak, mintegy oldalszárnyak kezdeményeiként. A hangsúlyosabb megformálású, magasabb, díszesebb középrizalitot erőteljes sarokpillérek szegélyezik, és jellegzetes timpanon zárja le. Ennek mezőjét függőleges lizénák tagolják, szélső sarkai levágottak. A mező közepén a Perczel család címere látható, amely az I. Lipót által, 1697-ben adományozott armálisukban szereplő címerképet követi. A falba beépített dombormű anyagát csak közelről lehetne pontosan megállapítani. Készülhetett kőből, de műkőből, v. akár mázatlan Zsolnay-kerámiából is, amire több példát ismerünk a korból. Az 5 nyílástengelyes középrizalit előtt kocsifelhajtót alakítottak ki, kétoldalt lejtőkkel, amelynek már csak a maradványa látható. Teljesen elpusztult a kocsifelhajtó Ny-i oldalának íves vonalú, alacsony, téglából épült támfala is, amelynek tetejét kőlapokkal burkolták, két végére pedig - a nyomokból ítélve - lámpákat, v. vázákat állítottak. Viszont, a bejárat felett még megvan a szép, kovácsoltvas konzolok tartotta, előtető, csak üvegezése hiányos.
A túlsó, K-re, a földútra néző, 14 nyílástengelyes (2+3+4+3+2) homlokzat hasonló, de itt a sarokrizalitok csak kissé ugranak előre. A középrizalitnál csak 4, félköríves záródású nyílás van. Előtte az egykori, alacsony, nagyméretű terasz maradványait már takarja az elburjánzott növényzet. A timpanon mezőjében itt is a Perczel-címert helyezték el, de a már hiányos dombormű rajza kissé eltér a másiktól. Ez a korábbi, még II. Rudolf-féle, 1582-es armálist vette mintául.
A 3 tengelyes D-i oldalhomlokzat középső ajtaja - a belső folyosó tengelyében - még az eredeti mellékbejárat. A személyzet számára létesült, előtte lépcsővel.