Megújulásunk támogatója:  

Seebach-kastély

azonosító:
11768
törzsszám:
11243
szélesség (lat):
N 47° 3,985'
hosszúság (lon):
E 16° 44,535'
védettség:
Műemléki védelem
jelleg:
Építmény
név jellemző:
Mai
eredeti kategória:
Lakóépület
eredeti főtípus:
kastély
jelenlegi kategória:
Középület
jelenlegi főtípus:
oktatási és gyermekintézmény
jelenlegi típus:
általános iskola
megye:
Vas
helység:
helyrajzi szám:
406 (környezet: 405/2, 405/3, 405/4, 405/5)
település KSH kódja:
03197
földhivatal:
Szombathely Körzeti Földhivatal
állapot:
Vegyes
rövid leírás:
A mélyföldszintes, L alaprajzú nyugati homlokoldalán kisebb toronnyal bővített Seebach-kastély a Rába északi partján, az Árpád-kori forrásokból is ismert s az újkorban különösen sokat emelgetett hídtól északnyugatra, nagyobbrészt eredeti összefüggéseit őrző XIX. századi kastélypark közepén emelkedik. Az újkorból több forrásadat is szól a Rába mellett, a híd közelében álló (hadászati célokat is szolgáló) castellumról, amelyet azonban már az 1700-as évek elején, mint romos épületet említenek.
Az első, hitelesen is a kastéllyal összefüggésbe hozható forrásnak az I. katonai felmérés térképét tekinthetjük, itt a jelenleginek megfelelő helyzetű, folyóparton álló téglalap alaprajzú épület tűnik fel, amely ekkor a felsőeöri Bertha-família tulajdonában volt. A kastély a Bertháktól - akik a településen egy további kis kastélyt is építettek - házasság útján 1847-ben a Chernelekhez, majd 1873-ban Chernel Paulina és báró Seebach Rezső házasságával a névadó família kezére került. Seebach Rezső és családja már bizonyosan állandó jelleggel lakta a kastélyt, feltehetően nekik köszönhető a külső homlokzatok egységes, koraeklektikus stílusú kialakítása s a park részben ma is látható növényállományának telepítése. Az 1857-es kataszteri térképen a kastély összetettebb alaprajzi formát mutat: északnyugat felé egy további épülettömbbel bővült. Az ábrázoláson ugyanakkor már feltűnik a nyugati homlokzat középrésze elé ülő torony. Egy múlt század végén közzétett fényképfelvétel tanúsága szerint az épület keleti homlokzatának déli részét egyenes karú lépcső által megközelíthető, kőbábos korláttal övezett terasz foglalta el. A rizalitot lezáró orommező középrészét pedig a Seebach-család kőbefaragott címere ékesítette.
külső leírás:
Helyszín, környezet
Az egykori Seebach-kastély a település délkeleti részén, a későbarokk plébániatemplomtól délre, a Rába északi partjának, s a folyón átvezető - egyben a falu nevét a középkor óta szolgáltató - hídnak a közelében áll. A kisméretű kastélyépület a területe előtte elhaladó úttól messze, tölgyfákból, örökzöldekből álló facsoportok mögött bújik meg. Előtte aszfaltozott sportpálya terül el. A jelenlegi telek déli határán, a Holt-Rába ággal párhuzamosan kialakított, kétfelől örökzöldekkel övezett (s a rövidebb oldalhomlokzat előtt elhaladó út) vezet be az épület nyugati homlokzata előtt kialakított kisebb murvával felszórt területre.
Külső
A kisméretű kastélyépület hossztengelye a faluból kivezető úttal párhuzamos, reprezentatívabb kialakítású főhomlokzatai így egyrészt a település későbarokk "centruma", másrészt az épülettől nyugatra hosszan elnyúló park és a folyó felé néztek. Az épület L alaprajzú, az L rövidebb szárát a falu felőli, keleti homlokzat északi részének bővítménye jelenti. A nyugati homlokzatnak nagyjából a középrésze elé négyzetes alaprajzú, az épület falkoronájánál magasabban záruló torony ül. Az épület kétszintes, kiszolgálóhelyiségeket magába foglaló magasföldszintből és reprezentatívabb kialakítású "emeletből" áll. Kontyolt nyeregtető fedi, miként a tornyot is, csak ez utóbbi vonala meredekebb és gerince is magasabban húzódik. A tetők hódfarkú cseréppel vannak borítva. A tetőtér be van építve. A kastély homlokzatainak architektúrája részletekbe menően is egységes alakítású.
Nyugati (délnyugati) homlokzat
A Holt-Rába s a település határa felé néző nyugati homlokzat nyolc axisos. Az épület ezen homlokzatát a középtengelytől valamivel északabbra található, harmadrészt a homloksík elé ugró kétszintes torony uralja. A négyzetes alaprajzú torony sarkai armírozottak, magas koronapárkányát vékony profilált vakolatpárkány osztja ketté. Az alsó zónát kecses formálású, gyöngysoros gerincű konzolok sora tagolja. Az épület többi részétől eltérően az architektonikusan is hangsúlyozott lábazati zóna itt elmarad. A torony homlokoldalának középtengelyében nyílik a kastély bejárata, a bejárat egyszerű, beüvegezett lunettával felülvilágított kétszárnyú ajtó. A lunettát egyszerű profilú, vékony vakolatszemöldök követi. A bejárat felett félköríves lezárású, záróköves, vakolatkerettel és könyöklővel övezett ablak nyílik. Az ablak felett vakolattábla nyúlik fel a koronapárkányig, amelyen (a zárókő két oldalán) egy-egy tárcsadísz látható. A torony földszinti részét kétoldalt egy-egy szimpla formálású keskeny ablaknyílás tagolja.
A nyugati homlokzat kiosztása kissé aszimmetrikus, a toronytól délre négy, keletre pedig három axis és az emeleti részen ennek megfelelő számú ablak jelenik meg. A mélyföldszint a külső architektúrában magas, hangsúlyos lábazati zónaként tűnik fel. Hangsúlyát nemcsak eltérő színezése, hanem rusztikus alakítása: sávozott - bizonyos szakaszokon kváderezést imitáló - vakolata, s az armírozással kiemelt szélei is adják. Az észak felé eső szakaszon a torony felé eső két emeleti ablak tengelyében tűnik fel egy-egy ablak a déli oldalon az emeleti kiosztástól eltérő ritmussal három ablak látható. Ugyanitt a délről vett második szakaszban a földszinti rész elé kisméretű, az elmúlt évtizedekben épült, sík lefedésű lejárati ajtót rejtő építmény ül. A mélyföldszintet tagoló, négyosztatú ablakocskák négyzetes formájúak, a lábazati sáv alsó kétharmadát foglalják el, ugyanakkor zárókövük az övpárkányig nyúlik. Egyszerű bekarcolt vakolatkeret övezi őket.
Az emelet szintjét mindkét homlokzati szakaszon négy-négy azonos formálású és megegyező fejezetű pilaszter tagolja. A pilaszterek a torony kivételével körbefutó, erőteljes profilálású övpárkányon ülnek, attikai típusú lábazatuk talplemeze pedig az övpárkány kíséretében körbefutó vakolatsávhoz idomul. A pilaszterfők korinthoszias jellegűek, szabatos formálásúak. A nyakgyűrűt klasszikus asztragalosz tagolja, a voluták furatoltak, a csipkézett szélű akantuszlevelek között abakuszrózsában végződő - levélmaszknak is beillő - indakompozíció tűnik fel. A pilaszterfők egy sekélyebb kiülésű párkánysávot s felette az apró konzolok sorával alátámasztott, élesen profilozott koronapárkányt hordozzák. Az emelet álló téglalap formájú ablakai a falmező rendelkezésre álló magasságát egészében kitöltik. Felső sarkokon fülekkel ellátott, finom tagozású s a párkánysávra felnyúló zárókővel ellátott vakolatkeret övezi őket. Könyöklőjük alatt törpepilaszterpár által közrefogott vakolatmellvéd látható, melyek középrészét a toronytól délre álló ablak kivételével plasztikus füzérdísz tölti ki. A délről második ablak ornamentális vakolatmellvédjének alsó felét a lejárati lépcső toldaléképítménye takarja. Míg az északi felé eső oldalon a faltagolás és az ablakkiosztás szabályos - a falszakaszt a toronytest felé is pilaszter, illetve a földszinti részen armírozott felület zárja, addig a déli oldalon a torony felé eső negyedik szakasz keskenyebb, az ablak bal szárköve közvetlenül a torony oldalához illeszkedik, ebből kifolyólag vakolatkerete is "csonka", a jelenlegi formát jól láthatóan egy keskenyebb szegmensíves ablaknyílás elé "applikálták".
Keleti (északkeleti) homlokzat
A település felé néző keleti homlokzatot szintén nyolc axis tagolja. Észak felé eső oldalát a homloksíkból alaprajzilag is előrelépő négyaxisos, középrizalittal hangsúlyozott rész foglalja el. A homlokzat kétharmadát kitevő dél felé eső szakasz emeletét négy egymástól egyenlő távolságra álló pilaszter s ugyanennyi ablak tagolja, a sávozott vakolatarchitektúrájú, lábazati zónaként megjelenő mélyföldszinten három - a nyugati homlokzaton látható ablakocskákkal megegyező méretű - zárókővel ellátott vaknyílás látható. Ezek közül kettő, az északi szélső és a délről második az emeleti ablak tengelyébe esik, a közbülsőé valamivel dél felé tolódott. A déli szélső esetében pedig, csupán a vakolatarchitektúrában feltűnő zárókő motívum utal a negyedik földszinti ablakocska egykori jelenlétére. A vaknyílások esetében kisméretű - az ún. tornaszoba levegőjét biztosító - szellőzőrácsok vannak beépítve.
Az öt pilaszter által tagolt előreugró rész szimmetrikus kialakítású, a földszinti ablakok az emeletiekkel egyező számban és kiosztással tűnnek fel. E részen a lábazati zóna sarkai - a rizalit esetében is - armírozottak. Az enyhén előlépő kétaxisos rizalitot a tetőgerinc vonalával párhuzamosan futó, háromszögű oromzat koronázza. Az oromzatot az épület koronapárkányának megfelelő alakítású konzolsoros párkányzat keretezi, középmezeje üres.
Északi (északnyugati) oldalhomlokzat
Az épület ezen homlokzatát a többitől eltérően pilaszterpárok (öt) tagolják. A négyaxisos homlokzat szakaszai az emeleti részen egyenlő kiosztásúak, a földszinti ablakok a középrészen sűrűbben sorakoznak. Az öt földszinti ablak közül a keleti szélső vaknyílás. A középső a homlokzat tengelyében álló pilaszterpár alatt, a többi az emeleti ablakok tengelyében látható. A lábazati zóna sarkai armírozottak, a nyugatról vett második szakasznál a földszintet határoló, egyben a pilaszterek s a vakmellvéd bázisát adó övpárkány - nyílván utólagos átalakítás következtében - megszakad. E szakaszban a lábazat vakolatarchitektúrája egy sornyival feljebb nyúlik.
Déli (délkeleti) oldalhomlokzat
A déli homlokzat háromaxisos, négy pilaszter s négy emeleti ablak tagolja. A középrész az önálló formaként kezelt, de a közvetlenül egymás mellé helyezett ablakok motívuma révén valamivel hangsúlyosabb. A földszinti rész sarkai armírozottak, itt az emeleti ablakoknak megfelelő számú és kiosztású nyílások tűnnek fel, melyek közül a két keletebbi vaknyílás. (A szélsőbe - láthatóan utólagosan - egy kisebb ablakot vágtak. A keleti homlokzat elé ülő épületrész déli falát a keleti szélen egy pilaszter s alant sarokarmírozás gazdagítja.
A homlokzatarchitektúrát a mélybarna halványsárga sárga és fehér színek uralják. A lábazati zóna sötétbarna, az armírozások és a zárókövek sárgák, de a rusztikusan borzolt felületű kövek keretét fehérre festették. Szintén a fehér és a sárga kombináció játéka jut érvényre az ablakok vakolatkeretében. A pilaszterek, a koronapárkány és az ablakok vakolatmellvédje fehérre van festve.

állapot leírása:
kastély külső architektúrája pusztulófélben van. A koraeklektikus vakolatarchitektúra szinte az épület minden részén sérült. A felső kifestésréteg hólyagosodik, repedezett, kopott, vagy már hiányzik. Több helyütt már nem csak a felső réteg, hanem a vakolat teljes mélyégében mállik, a nyers téglafal felülete lényegében mindegyik homlokzati szakaszon (leginkább a földszinti zónában) kisebb-nagyobb foltokban előtűnik.
Részleteiket tekintve is, viszonylag kielégítő állapotban találhatók a pilaszterek és a földszinti részen málló armírozásától eltekintve a toronytest.
Különösen sok hiány, sérülés észlelhető az épület koronapárkányán, amelyek előidézésében valószínűleg a néhány évvel ezelőtti tetőcsere is szerepet játszott. A déli oldalon már csak a konzolsor eredeti, a másutt szabatosan profilozott koronapárkányt itt két sor, lépcsősen rakott tégla alkotja. A nyugati homlokzaton a párkánysávban erőteljesebb repedések, felületi hiányok mutatkoznak, a déli harmadik szakasz esetében pedig felszemcsézett (levert) felület. Több helyütt a nyers vakolaton túl a/egy korábbi bézs festésréteg is előtűnik.
A nyugati homlokzat északi felén a toronytest felőli sarkon az armírozás egy része még meglévő összefüggő vakolattáblában levált, miként a középső (emeleti) ablak vakolatkerete is a közelmúltban hullhatott le. A füzérdíszes vakolatmellvédeken "csak" felületi sérülések észlelhetők. Az északi homlokzaton a földszinti zóna vakolata olyannyira sérült, hogy a téglafal mellett az egyik alsó ablak szegmensíves áthidalója is láthatóvá vált. A lábazati zóna korábbi kifestéseinek színei a lepergett felső réteg alól előbukkanó foltok tanúsága szerint a sötétmályva és az okker voltak. Ezek mellett a csak szakaszosan fennmaradt egyszerű lábazati profil mellett láthatók az épület alapozásának felső téglasorai is. A keleti homlokzaton többek között levált zárókövű vakolatkeretekkel, csak részben meglévő armírozásokkal (rizalit északi része…) lehet találkozni.
A fából készült ablak és ajtótokok, nyíláskeretek kissé már megviseltek, a nyugati homlokzat északi szélső, az északi homlokzat nyugati szélső, valamint a déli homlokzat két középső ablakán fa zsalugáter található. Az épületet körül a nyugati rész kivételével keskeny betonjárda fut, a tetőszerkezet és az ereszcsatornák újak, állapotuk jó. Külső vízelvezetés megoldott. Az épület környezete gondozott, a park és növényállománya ápolt.
A kastély első emeleti helyiségeinek állapota jó. A torony emeleti szintjére felvezető lépcső mennyezete hiányzik, évek óta ideiglenesen deszkák, illetve nejlon fólia helyettesíti azt. A tetőtér befejezetlenül áll. A belső válaszfalak állnak a tető ácsszerkezete belülről csupasz. A mélyföldszinti helyiségek dohosak, a falak nedvesednek néhol salétromosak. A kazánházként fáskamraként szolgáló "pince" kivételével jó karban vannak. Ez utóbbi boltozott térrész eléggé megviselt állapotú, a meszelés kopott, az utcai oldalon a téglafalak jórészt csupaszon állnak.

Állapotjelentések

2011.10.31 14:19 Torja állapot: 5 - koordináta: N 47° 3,985' E 16° 44,533' - pont: 27

A templomhoz hasonlóan, a kastély (általános iskola) állapota is kiváló, köszönhetően a befejeződött felújításnak.

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.