azonosító:

11697

törzsszám:

11170

szélesség (lat):

N 47° 13,859'

hosszúság (lon):

E 16° 37,241'

védettség:

Műemléki védelem

jelleg:

Építmény

név jellemző:

Mai

eredeti kategória:

Lakóépület

eredeti főtípus:

lakóház

jelenlegi kategória:

Lakóépület

jelenlegi főtípus:

lakóház

jelenlegi típus:

polgárház

jelenlegi altípus:

városi polgárház

megye:

Vas

helység:

cím:

Fő tér 11. Belsikátor utca 2.

helyrajzi szám:

6261/1, 6261/2 (környezet: 6141, 6260/1, 6268, 6274/1, 6274/2)

település KSH kódja:

3009

földhivatal:

Szombathely Körzeti Földhivatal

állapot:

Pusztuló

rövid leírás:

A Fő tér nyugati oldalán álló, a Belsikátor északi oldalát teljes hosszában elfoglaló alápincézett lakóépület kétszintes, U alaprajzú. Az emeletet és a földszintet egy-egy, hasonló kiosztású helységsor foglalja el, több helységben hevederekkel tagolt csehsüveg-boltozatok tűnnek fel. A Fő térre néző homlokzata rövidebb, 4 axisios. Sekély kiülésű középrizalit és a széleken mindkét szintet átfogó lizénák tagolják. A földszinti rész egésze, valamint az emelet előülő faltagolóinak vakolata sávozott. Az emeleten a szélső ablakok felett háromszögű oromzat, a középsők felett egyenes szemöldökpárkány jelenik meg, a főpárkány attikaszerűen magasított. Ez az eklektikus homlokzat-architektúra a korábbi nyíláskiosztás (a földszinten szegmensíves, kőkeretes nyílások sorakoztak) megtartásával, a XIX. század legvégén, de még az 1910-es évek eleje előtt készült. A Belsikátor felőli homlokzatot 15 axis tagolja. Konzolsorral alátámasztott főpárkánya alacsonyabban húzódik, itt még XIX. (esetleg a késő XVIII.) században kialakított, korábban a Fő téri homlokzatot is jellemző formák tűnnek fel. Az 1910-es, illetve 1920-as évek első felében az akkori tulajdonosok, Dömötör Jenő, illetve Weiss Ferenc kisebb átalításokat, bővítéseket végeztettek.

külső leírás:

A védendő épület Szombathely történelmi belvárosának egyik központi részén, a középkorból eredeztethető s újkori kiépülése óta városképileg is hangsúlyos szerepet játszó Fő téren áll. Az 1960-as évekig a város piacának helyt adó tér nyugati oldalának északi részén helyezkedik el, a Fő térről a Berzsenyi Dániel tér felé vezető kelet-nyugati irányú Belsikátor északi felét pedig teljes hosszában elfoglalja.
Külső
A jelenleg két szám (Belsikátor 2., illetve Fő tér 11. /kisebb keveredést okozhat az a körülmény, hogy a Belsikátorban a 2. helyett 1. és 3. házszámok vannak kitéve/) alatt nyilvántartott épület hosszan szétterülő, U alaprajzot mutat. Az épület kétszintes, a Fő utcai részen alápincézett s meredek gerincű nyeregtető fedi. Rövidebb 4 axisos homlokzata a Fő térre néz, a Belsikátor északi felét elfoglaló hosszan elnyúló "oldalhomlokzata" 15 (+1 utólagos) axisos, középső axisának földszintjén az épület bejáratával. Ezen keresztül megközelíthető az épület Belsikátorral párhuzamos, hosszú és igen keskeny, délről az egykori Takarékpénztár tűzfala által határolt belső udvara (külön helyrajzi számon: kt. 6262/1).
A Fő téri homlokzaton a földszinti üzletek egyenes áthidalású, azonos nagyságú nyílásai (balról: kirakat-bejárt-kirakat-/lezárt/bejárat) és az emeleti ablakok kiosztása, tengelye egymásnak megfelel. Az emeleti ablakok álló téglalap formájúak, nyíláskereteik T formán három részre osztottak, sekélyen profilozott, pálcás vakolatkeret övezi őket, könyöklőjük alatt az osztópárkányon ülő tükrös vakolat-mellvédek láthatók. A két szélső ablakot alacsony párkánysáv közbeiktatásával erőteljes kiülésű háromszögű oromzat koronázza, a két középső felett pedig hasonlóképp formált, de egyenes vonalú szemöldök ül. A homlokzat vízszintes tagolását a Belsikátor felőli záró párkányhoz képest hangsúlyosan megemelt, attikaszerűen kialakított koronapárkány és a két szint határán kevéssé hangsúlyos osztópárkány adja. Középütt két axist összefogó, enyhe kiülésű rizalit látható, a széleken mindkét szinten egy-egy - délen a Belsikátor utcai sarokra is átforduló - lizéna. A földszinten alacsony cementes burkolatú lábazat fut, a vakolat sávozott kialakítású. Az emeleten a könyöklőpárkányok vonalának meghosszabbítása révén lábazati sávot alakítottak ki. A lizénák az ablakok alatt látható vakolatmellvédekhez hasonló bázison ülnek, törzsüket, miként a rizalit könyöklősáv feletti részét is sávozott kialakítású vakolat borítja. A rizalitot a koronapárkánnyal megegyező magasságú és profilú, golyvázott párkány zárja. Az emeleti rész halvány barackszínűre van festve, de a koronapárkány és az osztópárkány fehér, az ablakok és vakolatmellvédek kerete drapp. A földszinten a három déli nyílást elfoglaló divatüzlet homlokzata halvány almazöld színnel van lefestve, az északi, használaton kívüli üzlethelység esetében pedig az emelet barackszíne ismétlődik, kissé intenzívebb árnyalatban.
Noha a térképek és az épületfelmérések a Belsikátor északi oldalát, és az épület homlokzatát egyenes vonalúnak jelölik, a Fő tér felől a hosszan elnyúló egységes kialakítású épülethomlokzat falában három, enyhe tompaszögű törés rajzolódik ki, valószínűleg arra utalóan, hogy a jelenleg álló épület előzményeiként legalább négy objektummal számolhatunk. A Belsikátor felőli homlokzat osztópárkánya a Fő téri homlokzaton láthatóval azonos vonalban húzódik, falkoronája alacsonyabban található, zárópárkányát sűrű kiosztású konzolsor támasztja alá. A homlokzat emeleti része egységes képet mutat, a földszint architektúrájának egységét modern burkolatok, illetve a homlokfelületekre is kiterjeszkedő üzletkirakatok bontják meg. Az emeleti részt lizénás faltagolás jellemzi, a lizénák sekély kiülésűek, s a párkány alatti falsávig nyúlnak fel, az egyes ablakkal tagolt mezőket mintegy keretbe zárva. Az egyes szakaszok kiosztása, egymáshoz való viszonya szabálytalan. Hat esetben fordul elő páros lizéna, ezek közül egy pár látható a Fő tér 11.-hez tartozó fronton, a többi a Belsikátor 2. számhoz tartozó homlokzaton van. Két olyan szakasszal találkozunk, amelyek szélesebbek, s ahol a felületet kettő, vagy annál több ablak tagolja. Az ablakok - egy kivételével - álló téglalap alakúak és azonos méretűek, egyszerű vakolatkeret és könyöklőpárkány övezi őket. A 15-ből a két keleti vaknyílás, a többiek T formán osztott nyíláskeretei üvegezettek. A kivételt a nyugatról számított negyedik ablak jelenti, ezt utólagosan alakították ki egy szélesebb szakasz két ablaka között. A rendelkezésre álló tervek szerint az épület más részleteivel együtt Dömötör Jenő alakítatta ki az 1910-es évek elején. A többi ablaknál kisebb négyzetes formájú; könyöklője magasabban van, lezárása viszont a koronapárkány alatti falsávig nyúlik. Kétszárnyú, ablakkerete eredeti, geomerikus, kissé gótizáló tagolással. Emeleti rész kiosztása keletről: két azonos szélességű szakasz lizéna-vakablak-lizéna tagolással, három ablakkal kitöltött szélesebb szakasz kelet felől páros lizénával határolva, ezután négy egyenlő nagyságú, egy-egy ablakkal és egy-egy lizénával tagolt szakasz; majd egy ugyanekkora, csak lizénapár közé foglalt szakasz, miként a következő kettő is, a keleti szélesebb kétablakos, a nyugati egyablakos. Ezt két szimpla, egy vak és ismét egy szimpla szakasz követi, s a homlokzat nyugati végén ismét lizénapár. A homlokzat kifestése okkersárga. Az épület főbejárata a nyugatról számított 9. axisban nyílik, az ajtó kétszárnyú, a szárnyak felső része üvegezett, előttük sematikus, geometrikus és növényi ornamenst idéző rács. E főbejárat jelenti az épület két házszáma közötti határvonalat, ami egyébként a tető magasságban is megnyilvánul: a Belsikátor 2. fölötti tető a Fő utcainak a 2/3-ig ér. A földszintnek a bejárattól nyugatra eső részét sárgás árnyalatú pirogránit csempe burkolja, amelyet az emeleten láthatók folytatásaként műkő lizénák tagolnak. Közöttük az emeleti szakaszoknak megfelelő kiosztással üzlethelységek bejáratai, illetve kirakatai helyezkednek el (cukrászda, /bezárt/ pékség és tejbolt, gyerekruha üzlet). A homlokzatburkolat és az üzlethelységek nyíláskeretei a cukrászda kivételével az 1960-as évek végén készültek, műemléki értékük nincs. A földszint keleti fele alápincézett, amit a Fő tér felőli szakaszon négy pinceablak jelez. A bejárattól keletre eső homlokzat felületén az emeleti rész három szimpla szakaszának megfelelő szélességben női divatüzlet elmúlt évtizedben készült, fémvázas, kívülről tükröződő felülettel bevont üvegezett kirakata terpeszkedik. A földszinti homlokzat keleti negyedét pedig moziplakátok számára készített faliszekrénysor foglalja el. Ezen a szakaszon egyébként a lábazatot vörösmárvány-lapok burkolják. A homlokzat színe okkersárga, a koronapárkány, a konzolsor és az ablakok vakolatkerete tört fehér.
Az épület belső, udvari homlokzata nemcsak alaprajzi adottságai, hanem az ott uralkodó állapotok miatt is nehezen átlátható. Romosodik, pusztul, több részen már nyers, vakolatlan téglafelületek mutatkoznak. Az eredeti kifestés színe itt is okkersárga volt.
Északi homlokzatán a bejáratot is magába foglaló Fő tér felé eső szakasz kissé előrelép, a bejárati folyosó szegmensíves lezárású kapualjjal nyílik az udvarra. Tőle balra a nyers téglafalban valamivel alacsonyabb vállú, a jelenlegi kapunyílással megszüntetett archivolt részlete látható. A bejárattól jobbra sima, üzemen kívüli mellékhelységbe nyíló fémajtó. Az emeleten egy ablak és három kicsi, mellékhelységet illető nyílás látható. Az északi homlokzat nyugati felének közepén egy szélesebb szegmensíves s csupán méteres mélységű, dongával fedett kapualj, amelyből kelet felé a homlokzattal párhuzamos tengelyű pincelejárat nyílik. Felette az emeleten egy ablak. Balra az előrelépő szakasz szögletében a földszinti részén kiomlott kémény fut fel, ugyanitt a falakon látható nyomokból (tetőgerinc lenyomata, meszelés, gerendafészkek) ítélve, félnyeregtetővel fedett, közelmúltban elpusztult földszintes toldaléképítmény állt. A kaputól jobbra az emeleti részen, szintén félnyeregtetővel fedett tornyocska ugrik elő, alja rézsűs kialakítású, homlokoldalán pici négyzetes ablak. A homlokzat nyugati végét rövidebb függőfolyosó foglalja el, a folyosó fémvázas, kétfelől ornamentális tartókonzolokkal támasztott szerkezeten ül, valószínűleg a múlt századelőn épült. A földszinti részét utóbb beépítették, ezt a helységet egy faajtó és egy ablak nyitja meg.
Az udvari oldal keleti homlokzatát a földszinten az eredeti falsík elé ugró, lapos, palaborítású félnyeregtetővel fedett fészerszerű, téglafalú építmény foglalja el. Az emeleti részen az 1920-as években épített helység "veranda" csupasz falai láthatók, a helység az udvarra széles hatosztatú (s négyzetes mezőkben üvegezett) ablakkal nyílik. Felette a padlástérben haránt irányú nyeregtetős rész ugrik elő. A nyugati homlokzat földszinti részén egy ablakkal megnyitott toldaléktér, felette az emeleten ajtó és attól balra ablak látható.

állapot leírása:

Mind a Fő tér, mind a Belsikátor felőli homlokzatokon a vakolat illetve a felső festésréteg mállik. A Fő téri homlokzat emeleti részén a pusztulás nagyobb mérvű, itt már összefüggő felületeken, foltokban hiányzik a felső vakolatréteg, ami elsősorban a XIX. századi vakolat-architektúra (sávozott rizalit, illetve lizénatörzsek, vakmellvédek…) fennmaradását veszélyezteti. A földszinten a Belsikátor felőli saroklizéna esetében - ahol a felső vakolatréteg összefüggő felületen lehullott - jól látható hogy az épület korábbi periódusában a sávozott vakolat-architektúra helyett a nyugati homlokzatnak is sima, okkerre festett falfelületei voltak, s hogy a jelenlegi vakolatarchitektúra felhordásakor a korábbi felületet szemcsézték.
A Belsikátor felőli homlokzaton az osztópárkány feletti sávban, illetve a koronapárkány körül pereg a vakolat, néhol a téglafal is előtűnik. Az emeleti részen néhány ablak üvege betörött, az ablakkeretek barna színűre vannak festve.
Az elhagyatott udvari rész állapota a legrosszabb, az udvar teljesen elhanyagolt, óriási gaz és cserjék burjánzanak benne, jól működő vízelvezetés hiányában a talaj is nedves. Az eredetileg okker színűre festett málló vakolatú homlokzaton részben a pusztulás, részben a pusztítás (vakolatleverés, nyílások környéke, vezetékek) végett a nyers téglafalak láthatók. A déli homlokzat előrelépő keleti oldala mellett alsó részén kiomlott kémény, és egy elpusztult földszintes bővítmény nyomai láthatók. A falak kívülről is nagyon vizesek. Az egykori függőfolyosó korlátja a keleti oldalon kisebb szakaszon még megvan. A folyosón, a toldaléképítmények tetején, és a keleti oldal ereszcsatornája felett is növények hajtanak.
Belső
Az udvar felől megközelíthető üresen álló helységek (beleértve a Belsikátor felőli bejárati folyosót) dohosak, falaikról a még meglévő vakolat mállik, a falak, boltozatok általában nedvesek, penészesek. Az idén gombásodás elleni intézkedésekre is szükség volt. A helységekben villany, víz nincs. A nyíláskeretek kivétel nélkül megvannak, viszont az üvegek már több helyen betörtek.
Az épület emeleti része (a macskacsaládoktól eltekintve) teljességgel lakatlan, egy időben az önkormányzat szükséglakásokat tartott fenn bennük, a helységek lepusztultak, lelakottak. A Fő tér 11. házrész feletti emelet megközelíthető, a tér felé eső három nagyobb szobában a padló fel van szedve, mindenütt lom, szemét, ürülék. A falak vakolat állapota itt is rossz, bár kevésbé kritikus, a helységek szárazabbak, de Fő tér felőli két szobába sarkában penészesedés jelentkezik. A padlástérben az ácsszerkezetek állapota megfelelő, a két házrész határvonalán húzódó tűzfal udvari fele át van törve, a padlásteret téglapadló borítja, amelyet a széleken végig felszedtek. A Fő téri üzlethelység belső architektúráját az elmúlt év végén komoly átalakítások érték, most a lecsupaszított s újrafugázott tégla (részben törtkő) falak láthatók, sajnos a helység megelőző állapotáról fényképfelvételek, egyéb dokumentumok jelenleg nem ismertek. A Belsikátorra nyíló üzletek utcai helységei szintén rendezett képet mutatnak, a boltozatok és a vakolás állapota jó, de a bérlők elmondása szerint a falak nedvesek.