Vizafogót találhattak Ráckevénél
„Még tavaly nyáron a rendkívül kis vízállásnál folytattunk terepbejárásokat a Duna partján, hiszen ilyenkor sok, egyébként a meder rejtekében megbújó lelet kerül szárazra, vagy csökken le annyira a vízszint, hogy észrevehető legyen. Ráckeve határában elsőként egy hajómalmok átteleltetésére szolgáló kikötőhelyet azonosítottunk, itt még malomkő is előkerült a mederből a szokásos iszkábaszögek mellett” - mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Tóth János Attila régész-búvárrégész, a Ráckevei Árpád Múzeum munkatársa. „Nem messze ettől a helytől egymással párhuzamosan lefektetett gerendákra lettünk figyelmesek a parthoz közeli részen. Bár ilyennel még sosem találkoztam, hiszen egy sem maradt fenn, felmerült a lehetőség, hogy vizafogó halcsapda maradványa lenne.”
A vizát egykor viszonylag nagy számban halászták a Dunában, azonban még így is viszonylag ritka fogásként királyi halként tartották számon. Az elejtése nem volt egyszerű, hiszen a nagy súlya miatt klasszikus halászati módszerekkel lehetetlen volt kifogni, ezért halcsapdákat állítottak fel a mederben, amelybe beterelve már meg lehetett csáklyázni, vagy le lehetett ütni az állatokat. Ilyen vizahalászó helyről kapta a nevét Budapest 13. kerületének egy része is, azonban már a kora újkortól csökkenni kezdett a vizahalászat jelentősége. Az óriási halak száma is megcsappant, végül a Duna szabályozásával, a Vaskapu kialakításával szinte el is tűntek a Kárpát-medencéből, ma már ritkaságszámba megy egy-egy példány felbukkanása.
„Vizafogó csapdákról csupán néhány ábrázolás maradt fenn, illetve ismerünk egy 18. századi térképet, amely Ráckeve térségében, éppen ennek a helynek a közelében egy ilyen csapdát jelez. Persze egy térképi ábrázolás a pontatlanság miatt aligha lehet döntő érv, és még hátravan a parton a környezet átkutatása. Ez egy beerdősült rész, ahol azonban már sikerült egy kőből készült építmény maradványait azonosítani. Ha itt valóban komoly mértékű halászat folyt, akkor a feldolgozásnak az emlékeit is meg kell találnunk, mivel a gyorsan romló húst még helyben tartósítani kellett” - tette hozzá Tóth János Attila.
A vizafogóként azonosított terület és a vízben lévő gerendák további kutatására már idén sor kerülhet. Egyediségük miatt akár európai jelentőségűek is lehetnek az itt azonosított leletek.
Szöveg: Kovács Olivér, fotó: Tóth János Attila
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
A legújabb eredmények szerint nem római kori a víz alatti építmény Dunaújvárosnál. Viszont a rejtélyes pentelei kolostor nyomára vezethet. 
Római kori feliratos és domborműves kőemlékek kerültek felszínre a Duna medréből Dunaújvárosnál. 
A szakemberek szerencsére végeztek a 14. századi lelet dokumentálásával, ám Magyarország eddig ismert legrégibb hajóroncsát már meg is csonkították. 
A kiszáradás és így a pusztulás megakadályozása miatt ismét víz alá kerül az a hajóroncs, amelyre még januárban bukkantak a Dunában. Az eddig megtalált legkorábbi, 17. századi roncs a dorogi tóban kapott – remélhetőleg nem végső – nyughelyet.