Visegrádi határzár: kilométerenként erőd, őrtorony
„1955-ben már volt egy kisebb ásatás a helyszínen, akkor Soproni Sándor azonosította az őrtorony maradványát Szentgyörgypusztán, azonban csak kis részen kutattak, a méreteit nem tudta pontosan meghatározni. Ezért volt fontos a múlt héten ez a néhány napos feltárás, amely ugyan nem volt teljes, s majd jövőre folytatódhat, azonban így is meghaladta a várakozásunkat” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Gróf Péter, a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeumának régésze. „A déli fal mellett sikerült feltárni a torony bejáratát a küszöbkővel együtt. A leletanyag azt bizonyítja, hogy az őrtornyot Valentinianus korában, a 370-es években építhették, vagyis soká nem, legfeljebb húsz-harminc évig szolgálhatta a határ védelmét.”
A mai Visegrád, s vele a Dunakanyar a limes (pontosabban a ripa, hiszen a határ egy folyam mentén húzódott) kritikus pontja volt. A kanyarulat miatt itt nem lehetett hosszabb részeket belátni, ezért a mai Visegrád 10 kilométeres folyamszakaszán a későrómai korból biztosan 6 őrtornyot és 2 erődöt, ismerünk, vagyis kilométerenként védték a határt, illetve tudtak jelezni egymásnak. Az itteni szakasz kiépítésére még I. Constantinus korában került sor a 4. század első harmadában, majd I. Valentinianus új védműveket építtetett szűk fél évszázaddal később. A császár a birodalom utolsó erős kezű uralkodója volt, halála után néhány évvel a hivatalos katonaság feladta Pannonia védelmét. Feltehetően a 4-5. század fordulóján hagyta el az őrség a most feltárt tornyot is.
A fokozott védelemnek a terep szerencsétlen voltán túl is megvolt az oka: a túlparton a kvádok éltek, s kevéssel keletebbre, hozzávetőlegesen a mai Vác térségében húzódott a szarmaták felségterületének határa. Ezt a Constantinus idejében épült Csörsz árkának maradványai is bizonyítják, hiszen a több mint 1200 kilométer hosszú védmű a Római Birodalommal szövetséges szarmatákat védte a keleti, északi betörésektől. Vagyis Visegrád közelében hármas határ húzódott, s bár a barbárok egymás mellett élése sem volt konfliktusmentes, általában vonzotta őket a provincia gazdagsága.
A cikket a fotók alatt folytatjuk!
„Most ideiglenesen hagytuk abba a feltárást, hiszen mindössze néhány százezer forintja volt a múzeumnak erre. Jövőre feltétlenül folytatni szeretnénk, immár teljes terjedelmében feltárni a tízszer tíz méteres alapterületű, több mint egy méter falvastagságú őrtornyot, amely építésekor öt-tíz méter magas lehetett. Szeretnénk konzerválni a maradványokat és egy kis pihenőhelyet is kialakítani, valamiféle információs ponttal, hogy a látogató tudja, hol jár. Szükséges a tereprendezés, a növényzet ritkítása, hiszen az itteni erdő nem túl régi, az 1955-ös feltáráskor a fotók szerint még egy árva fa sem volt, vagyis a növényzet kiirtása után ismét át lehetne látni a túlpartra, s akár egy kilátót is lehetne építeni” - tette hozzá a régész.
A mostani feltárás leletei még feldolgozásra várnak, azonban éppen a korszakról láthat kiállítást a nagyközönség a Mátyás Király Múzeumban, vagyis a királyi palota Anjou-termében jövő tavaszig. A "Római kor utolsó évszázada a Duna-kanyarban” című tárlat az NKA támogatásával született meg és az esztergomi-, a szentendrei-, valamint a visegrádi múzeum válogatott anyagát vonultatja fel.
Ugyan az egykori limes magyarországi szakasza már 2009 óta óta szerepel a magyar világörökségi várományos helyszínek listáján, s évtizedünk elején az érintett településekkel is konzultáltak, 2011 év végére pedig elkészült a nevezési dokumentáció, az utóbbi években jelentősen lelassult a szervezés folyamata. 2008 októbere és 2011 decembere között a „Duna Limes – UNESCO Világörökség projekt” munkája keretében megtörtént 161 magyarországi és két szlovákiai helyszín régészeti és tudományos kutatása, valamint a majdani világörökségi területek lehatárolása. A magyar nevezési dokumentációba 121 helyszín került be. A munka végeztével úgy becsülték, hogy 2013-ban nyújthatják be a világörökségi jelölést, azonban ma már ilyen határidő sincs. Így természetesen a szükséges beruházások (például összefüggő kerékpárút, a bemutatható emlékek felújítása) nem történt meg, sőt a tulajdonosi, fenntartási, üzemeltetési jogokat és kötelezettségeket sem tisztázták, így vélhetően a települések egyelőre jobban teszik, ha maguk gondoskodnak római kori emlékeikről.
Kapcsolódó cikkeink:
Limes világörökség: 2013-ban jöhet a jelölés
Gödnél bukott el a római birodalom?
Tyúkólak őrzik a császár emlékét