Látható lesz a templomba zárt templom
A templom régészeti kutatása már 2013 őszén kezdetét vette, amikor a késő barokk-copf stílusú, Migazzi váci püspök programja keretében épült templomban a járólapokat szerették volna cserélni, ám rábukkantak a korábbi épület jelentős maradványaira. Így kiderült, hogy a település korábbi temploma klasszikus keletelt tájolású épület volt, amely keresztben fekszik a mai épület alatt, ám maradványait felhasználták a barokk építkezésnél és így a jelenlegi sekrestyét a korábbi szentélyből alakították ki. Ez az egyenes záródású szentély keltezte is a középkori templom építésének idejét, hiszen ilyen szentélyeket a 13. században emeltek elsősorban. Bár a települést elsőként 1375-ben említette írott forrás, könnyen lehet, hogy temploma már egy évszázaddal korábban állt.
A templom történetéről 2013-ban – az akkori tudományos kutatás apropóján – az Archeologia – Altum Castrum Online, a középkori régészet portálja jelentetett meg cikket. Eszerint a középkori, keletelt templom bővítésére a 15. században kerülhetett sor. Ekkor nyugati irányban toldottak a hajóhoz, északra pedig egy nagyméretű, oldalkápolnát emeltek, nyilván a birtokos család temetkezésére. A török korban egy ideig a reformátusok használták az immár jobbára gótikus épületet, akik fakarzatot építettek a hajóba – a tartóoszlopok helyét a kutatásnak sikerült azonosítani.
A 18. században visszakerült a katolikus gyülekezethez a templom, ám a ma ismert átépítése még váratott magára. A század közepén a korábbi sírkápolna visszakapta az eredeti rendeltetését, hiszen az abból kialakított kriptában a templom két plébánosát helyezték, ha nem is örök, csak a 21. századi feltárásig tartó nyugalomra. A testek mumifikálódtak, jó állapotban maradt meg ruházatuk is. A két koporsó közül a később behelyezetten az 1761-es dátum volt olvasható.
Egy emberöltővel később már kicsinek bizonyult az épület. Az ugyancsak tevékeny váci püspök (és korántsem mellesleg bécsi érsek), Migazzi Kristóf támogatásával részben elbontották a középkori templomot, s arra merőlegesen új épületet emeltek. Amit lehetett, azonban megtartottak: a korábbi szentélyből sekrestye lett, a hajó hajdani nyugati lezárása pedig a ma álló templom hajójának egyik falszakasza.
A cikket a képek alatt folytatjuk!
2015-ben folytatódott a templomban a feltárás. A napokban befejezett kutatás során a bejáratnál nyitottak egy szelvényt, amelyben egy roppant vastag, mély alapozású kőfalra bukkantak. Ezt valószínűleg a 15. század negyvenes éveiben emelték, amikor a husziták betörései több környező települést is sújtottak. Feltehető, hogy a fal teljesen körülölelte a dombot, s talán egyéb kisebb védművek is tagolták – ezt már csak újabb, az épületen kívüli kutatások igazolhatják.
A Migazzi-féle veresegyházi templom a helyreállítás után, amelynek keretében a középkori alaprajzot a padlóban jelzik majd, csak alkalmaként és részben lesz liturgikus tér, hiszen a rendszeres egyházi- és lelki élet gyakorlására új épületet emelnek néhány tucat méternyire. A „régi” templomban így egy kiállítást is berendeznek majd, amely az épület és a település történetét mutatja be a majdani látogatóknak. Aki azonban még a helyreállítás előtt kíváncsi a belső térre, a középkori falakra, szeptember harmadik hétvégéjén, a Kulturális Örökség Napjai keretében megtekintheti azokat.
A veresegyházi római katolikus templom a műemlékem.hu adatbázisában