Harminc éve kezdték feltárni a világhírű múmiákat
„Ősszel jutott el a Tragor Ignác Múzeumhoz a hír, hogy a Fehérek temploma felújítása során eddig elfalazott kriptára és abban koporsók sokaságára bukkantak. A plébánossal körösen néztük meg először és megdöbbentő volt a látvány. Bár a feliratok szerint a legkorábbi temetkezések is a 18. század második harmadából származtak, vagyis nem számítottak régészeti korúnak, nyilvánvalónak tűnt, hogy a múzeum feladata a leletegyüttes megmentése” - idézte fel a Műemlékem.hu Magazinnak Zomborka Márta néprajzos muzeológus, a Tragor Ignác Múzeum akkori igazgatója. „1994. november 28-án kezdtük el a feltárást és két ütemben egészen következő év nyár elejéig dolgoztunk. Ezt követően a munkába bevontuk a Természettudományi Múzeumot, ahová a megállapodás után az embertani leleteket szállítottuk. Ez az intézmény gondoskodott ezek megőrzéséről és későbbi kutatásáról.”
A két kriptahelyiségben 262 koporsóban 263 ember földi maradványait tárták fel – egy anyát a halott újszülöttjével együtt temettek el. Ez a pár orvostudományi szempontból is rendkívül érdekes volt, hiszen az anyán a második legrégebbi magyarországi császármetszés nyomait azonosították. Vagyis – mint az a halotti anyakönyvből is kiderült – az anya elhunyt szülés közben, s ezután vágták fel a méhét, hogy megmentsék a gyermeket, ám rövidesen az újszülött is meghalt. Volt még egy osszárium is 46 ember csontjaival.
A temetkezések igazi különlegességét az adja, hogy az elhunytak természetes módon mumifikálódtak – kicsit leegyszerűsítve kiszáradtak, így a lágy szövetek bomlása nem ment teljesen végbe. Az állapotuk azonban különböző, s leginkább attól függött, hogy mennyire száraz helyen állt több mint kétszáz éven át a koporsójuk. Még izgalmasabbá teszi a leletegyüttest az, hogy a temetkezések dokumentációja is fennmaradt, vagyis sokuknál ismert nem csupán a név, de az egyéb iratoknak, városi jegyzőkönyveknek hála, szinte a teljes élettörténet. A város történetét így egy teljesen új nézőpontból ismerhetjük meg. A szerencsének köszönhetően a temetkezési kellékek sokasága is fennmaradt.
A leletegyüttes orvostudományi szempontból is páratlan jelentőségű. Sikerült megismerni egy barokk kori város népességének az alapbetegségeit, például kiderült, hogy a többségük tuberkolózisban szenvedett. A vizsgálatok egyébként még napjainkban is folynak és valószínűleg a jövő is tartogat érdekes eredményeket az újabb és újabb kutatási módszereknek hála.
A váci múmialelet túlzás nélkül világhírű lett, tömegek előtt mutatkozott be külföldön is. Jelenleg az állandó kiállítás mellett egy időszaki tárlat avat be újabb részletekbe a Tragor Ignác Múzeumban. Ugyanakkor várat még magára egy állandó múzeumépület létrehozása, hiszen az állandó kiállítás jelenleg is abban a pincében látható, amit több mint huszonöt éve egy ideiglenes megoldásnak rendeztek be.
Fotó: Tragor Ignác Múzeum, szöveg: Kovács Olivér
Képgaléria a cikkhez
