Savaria: mozaikok, falfestmények végórái

Gézháló védi a leeséstől, illetve a széteséstől a szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkert kültéri falképeit, illetve a védőépületekben eredeti helyükön bemutatott mozaikok több részletét is. A 3-4. századi, késő római emlékek pusztulása az illetékes múzeum költségvetését ismerve elkerülhetetlennek tűnik, valóban érzékelhető javulást csak komolyabb pályázati forrásból, vélhetően sok tízmillió forintos teljes műemléki felújítással, részben a bemutatás újragondolásával lehetne elérni.

A Romkert a barokk korban épült püspöki székesegyház tövében található, a nagy méretű templom és a mellette álló szeminárium csaknem 250 évvel ezelőtti építésekor a római- és középkori maradványok egy részét meg is semmisítették. A sors fintoraként a város ókori múltját éppen a neves műgyűjtőként és kutatóként ismert Szily János püspök kezdeményezésére kezdték elbontani, hiszen akkor még álltak felszíni falak is a római kor után a középkorban várrá alakított épületegyüttesből.

A hajdan itt állt helytartói palota mind méretében, mind díszítettségében kiemelkedett a provincia reprezentatív épületei közül (fogadóterme a legnagyobb volt Pannoniában). Nyilván ebben szerepet játszott az, hogy nem csupán közigazgatási központként, de császári palotaként is használták: a 4. században bizonyíthatóan három római császár tartózkodott itt. I. Valentinianusról történetírója, Ammianus még azt is feljegyezte, hogy egy kuvik rikoltozása miatt 375-ben egy éjjel nem tudott itt aludni, testőrségét riasztotta hát, hogy elzavarják a fürdő ormán tanyázó madarat. A kuvikot azonban az íjászok sem tudták nyílhegyre kapni, mert a szűk udvarról lehetetlen volt belőni a magas építmény tetejét. Valentinianus néhány hónap múlva meghalt (amiben a kuvik aligha volt hibás), majd Róma hamarosan kivonult a térségből. A település, Savaria azonban folyamatosan lakott maradt, a 8. századtól immár frank érdekszféraként. A kuvik miatt nevezetes fürdőházat – amelynek egy szeletét a mai székesegyház szentélyénél láthatjuk, a többi részét elbontották a késő középkorban, majd a templom építésekor – lakótoronnyá alakították, s ebben szállt meg 795-ben Nagy Károly, a később császárrá koronázott frank király. Az uralkodó az avarok elleni hadjárat végén ejtette útba a hazájában roppant népszerű Szent Márton szülővárosát.

A középkor során ez a lakótorony lett a magja Sabaria várának. Ovális fallal övezték, amelynek léte a 13. században igazolható. Bár a város hadászatilag nem volt túlságosan jelentős, a késő középkorban korszerűsítették: ekkor bontották el a római eredetű torony felmenő falait is. Ezen a területen állt az a középkori templom is, amely egyházi jog szerint a 18. századi székesegyház elődje volt, ezért épült fel az új, 1777-es alapítású püspökség főtemploma éppen az antik romokon.

A terület első nagy kutatója Járdányi Paulovics István volt, aki a 20. század 30-as, 40-es éveiben feltárta a hajdani helytartói palotát és várat. A később róla elnevezett Romkert 1943-ban nyílt meg, ám ezt követően több kutatás és részleges bemutatás, romkonzerválás is folyt a területen, amely ennek dacára még mindig nem teljesen ismert a kutatók előtt.

A Romkert több mint hetven éve megnyílt, ám kialakításakor több mulasztást, hibát is elkövettek. Így ugyan bemutatták a középkori várárok kiásása miatt megsüllyedt, hullámzó felületű mozaikpadlót – amely még töredékében is a legnagyobb ismert római kori összefüggő mozaikpadló Magyarország területén – azonban a restaurálására már nem futotta. A Lux Kálmán tervezte bemutatóépületeknek is vannak hiányosságaik: nem csak az egykori csarnok méretét nem érzékeltetik, de vizesednek, megjelent bennük a moha is. A mozaikok így mindinkább pusztulnak, egy-egy kisebb felületen már szinte szétrobbantak.

Az egykori fürdőház, lakótorony feltárására az 1970-es években került sor, ekkor találták meg a falfestések jó részét is. Néhány évvel később emelték a ma látható védőépületet, azonban a külső falon lévő falfestések bemutatására a szabadban, egy keskeny eresz alatt, az egykori felületen került sor, amivel szinte megpecsételte a hivatalos műemlékvédelem a sorsukat: az egyébként is rossz állapotban lévő festett-vakolt felület – mint az várható volt – nem viseli el az időjárás viszontagságait. Mostanra már a hálós megerősítések is pusztulnak, néhány csapadékosabb évszak alighanem visszafordíthatatlanná teszi a károsodást. Ugyan a kutatók már évekkel ezelőtt, a többi közt az Archeologia.hu-n 2012-ben megjelent tanulmányukban is figyelmeztettek a veszélyre, érdemi beavatkozásra nem került sor.

„Nagyon nehéz forrást találni a pusztulás megállítására, hiszen ugyan a területet a múzeum működteti, egyházi tulajdonban van. Vagyis sok esetben csak ők pályázhatnak, ám idén aláírásra került a két intézmény között egy haszonkölcsön szerződés, amely a pályázatokhoz is segítséget nyújt" – mondta el portálunknak Mladoniczki Réka, a Járdányi Paulovics István Romkert vezetője. „Minden lehetőségre felkészülve a falfestményekről már korábban készült részletes felmérés, de 2012-ben a mozaikokról is készíttetünk részletes digitális felmérést, hogy ha bekövetkezik a legrosszabb, legalább ez megmaradjon. A legsürgetőbb beavatkozásokra néhány tízmillió forint elég lenne, ebből leválasztanánk a falképeket, s a mostani helyre másolatokat készíttetnénk, hogy ne az eredeti pusztuljon. Nagyon reménykedünk benne, hogy a közelgő Szent Márton Év ráirányítja a figyelmet a Romkertre, hiszen maga a későbbi püspök is láthatta fiatal korában ezt a palotát, talán járt a falai közt is.”

A romkert a műemlékem.hu adatbázisában

Kapcsolódó cikkeink:

Ízisz már hozza a tavaszt

Túlélő Róma: lakótorony lett a palotából

Rádióriport a hajdani császári-, helytartói palotáról a Közkincs-keresőben

VISSZA A MAGAZIN CÍMLAPJÁRA