Kegyelmet kapott Sóly temploma?
Két éve láttam először, és elhűltem egészen a látványtól, ami fogadott. Az volt az érzésem, hogy valóban csak a Szentlélek tartja egyben, a déli oldalon a lyukas falon egyenesen a templomkertre lehet kilátni, minden oldalon óriási repedések, egymástól elváló faldarabok, nagy felületeken esik le, mállik a vakolat. Kívül és belül korábbi falkutatások nyomai, félbehagyott állapotok. Nem értettem sehogy, hogy Veszprém megyének és a Veszprémi Egyházmegyének ennyit ér ez a templom? Különösen úgy, hogy a helytörténet egy része szerint, valamint a médiából mindenhonnan az jön át, hogy a sólyi az ország legrégebbi temploma, és az egyetlen, ami dokumentáltan Szent István királyhoz köthető. A szakirodalom azért ennél visszafogottabb, az építés idejét a 13. század elejére teszi.
Tény, hogy a veszprémi püspökség többszörösen átírt alapítólevelének 1257-es átírásában az áll, hogy az oklevelet Sólyban, boldog István protomártír kápolnája mellett "az Úr megtestesülésének 1009. évében" adták ki (Datum in Sool apud capellam beati Stephani protomartiris. Anno ab icarnatione Domini millesimo VIIII). A hagyomány szerint ezen a mocsaras, ingoványos területen rejtették el Vajkot, az ifjú herceget, míg Sarolt lovagjai: Hont, Pázmány, és Vecellin Fehérvárról a kétlyukú római hídon átvonulva megvívták Koppánnyal a Sóly és Királyszentistván közötti térségben 997-ben a sorsdöntő csatát. István ennek emlékére emeltette fogadalmi kápolnáját, aminek falait őrzi a mai templom. A kápolna alapjai a régészeti kutatások idején nem kerültek elő. Megtalálták ugyan egy korábbi épület faszerkezetének elemeit, de nem valószínű, hogy István a fogadalmi kápolnáját fából emeltette. A csata helyének sincsenek egyelőre döntő tárgyi bizonyítékai, hacsak nem számít annak a hivatkozásul szolgáló egyetlen nyílhegy és pár cserépdarab.
A feltárás két szakasza
2004-ben Rácz Miklós régész vezetésével végezték itt az első feltárást, ami a szentély délkeleti felére és a külső rész kelet-nyugati irányára terjedt ki. Akkor csak kevés lelet került elő, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a templom egy fázisban, a késő Árpád korban épült.
A talajszeletek elemzése során kitűnt, hogy a templom falát ezen a helyen csak igen kis mélységben alapozták alá. Túlzás nélkül állítható, hogy az épület néha a vízen áll. A Séd völgyében fekszik az a kis kiemelkedés, amire építették, nem nagyobb, mint a templom körítőfala. A patak eredeti medrét a három ágra bontották a malmok miatt. Az egyik - már nem működő - vízimalom éppen a templom tőszomszédságában áll, medrének kikotrását el kellene végezni, de a kis településnek erre anyagi forrásai nem voltak, most pedig az épület magántulajdonba került.
A teljes felületű feltárás 2008-2009 között ment végbe, ugyancsak Rácz Miklós vezetése alatt. Ekkor találta meg, és rögzítette Novák Judit festő-restaurátor a hajónak a diadalív melletti és a déli falán lévő ablaka körül ugyanazt a 16-17. századi színű növényi ornamentikát, amivel a szentély két ablakát keretezték. A keleti ablak alatt szokatlan, pecsétszerű, aszimmetrikus elrendezésben egyelőre megfejtetlen, valószínűleg magyar nyelvű szövegmezőt festettek fel fekete színnel a reformátusok.
Szokatlan, hogy a leveles-virágos ornamentika színe is fekete, az az érzésem támadt, hogy az idők folyamán eltűntek a reneszánszra jellemző színcsoportok a festékanyag gyengébb minősége miatt.
Nagy meglepetést okozott a hajóban feltárt 14 sír, mert közöttük az északi falhoz közel, az egyikben két felnőttet, a többiben kizárólag csak gyermeket vagy fiatal korút találtak. A két felnőtt közül az egyik hanyatt, a másik szorosan mellette zsugorított testhelyzetben feküdt, végtagjaikkal nem érintették egymást. A régész ekkor még nem zárta ki a személyes kapcsolatot, netán a rokonságot közöttük, ám később László Orsolya, a Nemzeti Örökségvédelmi Szakszolgálat antropológusa megállapította, hogy mindkét személy férfi, a fejtől a vállig tartó vágásnyom szerint egyformán végezték ki mindkettejüket, méghozzá amatőr módon. Az első benyomások alapján a két személy antropológiai jegyei eltérnek a Kárpát-medencében akkor honos népességétől, de ezt még megfelelő vizsgálatokkal szükséges bizonyítani. A keresztény liturgiától eltérően fejjel nyugat felé temették el egy gödörben őket, valószínűleg csak bedobva a tetemeket. A krími tatárok és a törökök, majd a törökbarát Thököly csapatai Magyar Királyság és Bécs ellen vonulva Sólyt és Veszprémet rendszeresen fosztogatták, a felégetett templomot juhakolként használták, a falu pedig 1687-től 1696-ig lakatlanul állt. A kertben a keresztény szokásoktól eltérően egyetlen sírnak sincs nyoma, vélhetően a vizenyős talaj miatt.
A cikket a fotók alatt folytatjuk!
Az újjáépítés jelene és tervei
Bár a templom teljes helyreállítási terve már 1985-ben elkészült, de a munkálatok a berhidai földrengés okán nem kezdődtek el. Végül egy éve, szinte a végső időszakban, a Lechner Tudásközponttól kapott az egyházközség 10 millió forintot, ebből megtörtént a kármentés, a falazat és a vakolat kutatása, részleges feltárása, a szentély ablakait keretező 16-17. századi levélindás festés konzerválása. A vezető restaurátor, Répássy Viktor Csaba és társai január óta dolgoznak a falakon, a szentélyben kibontották és helyreállították a gótikus pasztofóriumot.
A legnagyobb eredmény ezúttal az északi falon egy 13. századi freskó megtalálása volt, de egyben a legnehezebb feladat is ez. A vakolatok több rétegben fedik egymást, a legfelső egészen kemény állagú, csak sorvasztással lehet eltávolítani. Az alatta lévő kellemetlen, porózus, agyagos, de kibontottak barokk és reformáció korabelieket is. Ezeket egybefüggően szándékoznak bemutatni, hogy láthatóak legyenek a különböző rétegek.
A freskó állapota egyelőre nagyon rossz, a megkopott, megfakult alakok nehezen értelmezhetőek. Többféle elgondolás, "belelátás" keletkezett, a vezető régész arra hajlik, hogy Jézus megkeresztelését ábrázolja a háromalakos kép, középen a Jordánban megmártózó Jézus, jobbra a vörös köpenyes Mária Magdolna, balra Keresztelő Szent János. Az északi falon más helyeken is feltártak falfelületeket, de ezt abbahagyták, mert csak töredékeket találtak, nagyobb egybefüggő freskófelületet nem.
A folytatásban a diadalív és a déli fal következik, a nyílászárók cseréjére is sor kerül. Becslések szerint a templom teljes rekonstrukciójára 200 millió forintra volna szükség, és Bikádi Károly László, a templom lelkésze bizakodó. Úgy tervezik, hogy a festő-restaurátori munkát ez évben befejezik, de a templom előzetes bejelentkezést követően most is látogatható, Répássy Viktor restaurátor szívesen tájékoztat mindenkit.
A templom a reformáció idején mennyezetkazettás volt, karzata festett előlapos. A 19. század végén azonban a karzatot megnagyobbították, ekkor leszedték a mennyezeti kazettákat és leszerelték a karzati előlapokat. A hajóból leszedett kazettákat a lakosok eltüzelték, és Kós Károly 1903-ban az utolsó pillanatban vásárolta meg a szentély megmaradt darabjait, és az előlapokkal együtt elszállíttatta az Iparművészeti Múzeumba, ahol máig őrzik azokat. A templomban egyedül a szépen faragott, festett szószékkorona maradt.
A tervek szerint ezeket megpróbálják visszaszerezni, és visszatenni eredeti helyükre. Felmerült az is, hogy ha a múzeum nem adja, akkor az eredetiekről pontos másolatot készíttetnek egy restaurátorral.
Bikádi Károly László lelkésznek ezen felül nagyratörő tervei vannak: egy nagyobb komplexum kiépítésével nemzeti zarándokhellyé szeretné emelni a templomot és környékét.
Végezetül: pár hete megkérdeztem a település polgármesterétől, hogyan vélekedik a felújításról, a válasza az volt, hogy a templomhoz semmi köze.
Kapcsolódó cikkünk:
Mentik a kifestést a romosodó templomban
A sólyi református templom a műemlékem.hu adatbázisában