Így gondozd a római emlékedet!

A régészeti emlékek előkerülése Budapesten – különösen az épített, azaz kőből és/vagy téglából készült falak, padlók – mindig is részben rémületet, részben bosszúságot váltottak ki a telket vásárló, majd oda építeni szándékozó beruházók körében (még akkor is, ha jó előre tájékoztatást kaptak arról, mi van, lehet a talpuk alatt…). A korábban kizárólag állami beruházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások terén a rendszerváltás után nagy változás jött: megjelentek a magánbefektetők, építtetők. Az egy évtizednyi „útkeresés” után 2001-ben megalkotott és azóta többször módosított – és sokáig Európában is egyedülállóan szigorú – örökségvédelmi törvény védettséget biztosít az épített régészeti örökségnek. Amennyiben azonban az előkerülő régészeti emlékek rossz állapotban vannak (például csak néhány kődarab maradt meg az egykori falakból), esetleg összefüggésükben nem értelmezhetők (azaz nem tudjuk, mihez tartoztak, mi volt a szerepük) és/vagy nincs tudományos szempontból kiemelkedő jelentőségük, akkor és csakis akkor dönthet úgy a mindenkori örökségvédelmi hatóság, hogy a megóvás helyett (ami legtöbbször a visszatemetést jelenti) a régészeti feltárás és a mindenre kiterjedő, korszerű dokumentálás után az emlék elbontható.

Szerencsére azonban egyre több beruházó véli és értékeli úgy, hogy a telkén előkerülő régészeti emlék nem feltétlenül csak egy megoldandó „probléma”, amivel egy építkezés során szembesül, hanem olyan érték, amely hozzáad a terület történetéhez és egyúttal egyedivé is teszi azt. Így aztán számos jó példát találhatunk már a Fővárosban is – különösen Óbudán – a római kori emlékek magánberuházások alkalmával történt megmentésére és bemutatására, amelyek az utóbbi évtizedekben a régészeti feltárást végző Budapesti Történeti Múzeummal szoros együttműködésben, közös munkaként készültek el, a hatályos jogszabályi előírások betartása mellett. Az alábbiakban ezen „jó gyakorlatokból” szemezgetünk, már csak azért is, mert ezek a kis bemutatóhelyek, kamarakiállítások – a pozitív példaadáson túl – a nagyközönség számára is látogathatók.

A Szentendrei út mentén futó római kori vízvezetéket, az aquaeductust mai Római Strandfürdő területén eredő források táplálták, amelyekből 14 darab került elő egy kisebb szentély alapjaival együtt a strand kialakítása kapcsán végzett feltárás során, 1958 és 1964 között. A fürdő 2000-2001-ben lezajlott teljes rekonstrukciója idején azonban már nem csak a korábban helyreállított kis templomrom kitisztítására került sor, hanem az ekkor végzett régészeti feltárás során újonnan előkerült kútházrészlet és az egykori Tóvendéglő (korábban lőpormalom) római köveket is szép számmal tartalmazó falrészletének helyszíni bemutatására is. A Strand „ráncfelvarrásánál” nem csak arra ügyelt a beruházó Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt., hogy római stílusúvá alakítsa a főbejáratot (az épület timpanonjában egy nimfát ábrázoló, aquincumi lelőhelyű római kori relief másolatával), de olyan apróságok, mint az úszómesterek kabinjai, vagy éppen a zuhanyzók is római stílusban újultak meg, illetve számos magyarázó tábla is került a parkba a fürdő területének római kori történetével. A 21.századi igényeknek megfelelően átépített strand – amelynek medencéit egyébként mind a mai napig a rómaiak által is hasznosított források táplálják – hűen őrzi a terület múltját.

Az aquincumi polgárvárostól északra, az amfiteátrum tőszomszédságában, a Zsófia utcában két telken is építkezett 1995-ben és 2001-ben a VELUX Kft: az építkezéseket megelőző régészeti kutatások során feltehetően gladiátorsírokat rejtő temetőrészletet és egy unikális, gerendavázas út került elő. A beruházó fontosnak tartotta a terület római múlt bemutatását, így az egyik épület (III. Zsófia u.1-3.) kertjében egy szarkofág, míg a beltérben egy kis kiállítás állít emléket az egykor itt eltemetetteknek.

A polgárváros déli tőszomszédságában, a városfalon kívül, 2000-ben és 2004-ben az Auchan Aquincum építéséhez és parkolójának kialakítása kapcsán végzett, nagy felületű régészeti feltárások tanúsága szerint elsősorban hulladékgödörök, illetve az észak-déli főúthoz (a mai Szentendrei út)  közelebb temetkezések és néhány kőépület állt az ókorban. Az áruház építői nem csak a szupermarket nevét választották tudatosan, de a múzeummal szoros együttműködésben alakították ki az épület külső terméskő burkolatát, illetve számos nagyméretű, aquincumi épületet és feliratot megjelenítő molinó is került a belső térbe. Az áruház parkolójában a helyszínen és a környékről előkerült szarkofágok és egyéb római kori kőemlékek idézik fel a terület egykori történetét, valamint – éppen a közelmúltban – az épületkomplexum nyugati főhomlokzatára az aquincumi településegyüttes rekonstrukciós rajza került fel, hatalmas méretben.

Az aquincumi katonaváros északnyugati részén, a Hunor – Kunigunda utca zónájában elsősorban freskókkal díszített lakó- és vallási rendeltetésű épületek (például az ókeresztény temetőkápolna, a cella trichora) előkerülésére lehet számítani. Ez történt a III. Kunigunda utca 4-6. szám alatti telek esetében is, ahol 2020-ban társasház építése kapcsán került elő egy több mint 300 négyzetméter alapterületű, padlófűtéssel ellátott, freskókkal gazdagon díszített, reprezentatív jellegű, belső udvaros épület. A beruházó Technobuild Hungary Kft. – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – elsősorban elfedéssel és szintemeléssel óvta meg a romokat, de mindenképpen szerették volna, ha a leendő lakók tudják, mi felett sétálnak el nap mint nap, így egyrészt a ház auláját úgy tervezték át, hogy ott a római épület íves záródású, fűtött helyisége (feltehetően lakomaterem) a burkolatban bemutatható legyen, illetve több, a terület római kori történetét bemutató színes tablót is kihelyeztek. A további tervek szerint néhány, a feltárás során előkerült padlófűtés-oszlopot is bemutatják majd ugyanebben a térben.

Az egykori aquincumi legiotábor védműveinek, belső épületeinek (például kapuk, tornyok, barakkok, műhelyek, kórház stb.) túlnyomó része a Flórián tér és közvetlen környezetének  revitalizációja kapcsán, rohammunkában került feltárásra az 1970-80-as években. A régészeti kutatások túlnyomó része közművesítéshez, útépítéshez, vagy éppen az aluljáró építéséhez kapcsolódott, így az emlékek megóvása és bemutatása szinte lehetetlen feladatnak bizonyult. A közterületeken néhány ponton sor került – tegyük hozzá, sokszor bravúros építészeti megoldású – bemutatások mellett (például Fürdőmúzeum, Centurio-ház a Flórián áruház déli oldalán, vagy a tábor déli kapujának és védműveinek helyreállított maradványai a parkban) a Flórián áruház alagsorában, az élelmiszeráruházban (CBA) találjuk a tábor mértani középpontjában elhelyezett négynyílású díszkapu, az ún. tetraplyon minimális maradványát. Az 1973-ban a szakmai tiltakozás ellenére felrobbantott, párját ritkító emlékből mindössze egy kis csonk maradt, ezt azonban a jelenlegi tulajdonos néhány évvel ezelőtt – évtizedek után – példás módon rendbe hozatta, kiemelte a vásárlótérbe, illetve magyarázó szövegekkel és képekkel látta el. Noha az idezsúfolt árucikkek miatt sokszor nehezen észrevehető az emlék, az a tény, hogy a korábbiakhoz képest egyáltalán látszik és tájékoztató anyag is kapcsolódik hozzá, mindenképpen dicséretes!

Szintén a legiotábor területén – annak keleti szegélyén – épült fel a Budapesti Ingatlan Nyrt. beruházásában a Flórián Udvar irodaház a III. Polgár utca 1. szám alatt, amelynek előkutatása során – a többi között – a tábor keleti fő gyűjtő-csatornája bukkant elő, 2006-ban. A rendkívül jó állapotban, részben még eredeti fedőköveivel és tisztítóaknáival együtt megmaradt, a Kr. u. 2-3. századra keltezhető konstrukció beindította a beruházói oldal fantáziáját és a fantasztikus lelet ma az irodaház bejárati terében, ízléses kivilágítással, eredeti helyén, üvegpadló alatt tekinthető meg.

Az előzőhöz képest kicsit más jellegű és inkább egy lakóközösség identitásának szép kifejezése az aquincumi legiotábor keleti főkapujának (porta praetoria) tőszomszédságában álló két toronyház közelmúltban elkészült külső faldekorációja: a ház lakói fontosnak tartották megmutatni lakóhelyük római örökségét, ennek megfelelően mindkét házat római építészeti- és díszítőmotívumokkal, római ruházatú figurákkal, istenalakokkal dekorálták.

Jelenlegi ismereteink szerint a legkorábbi és a legkésőbbi római katonai táborok Óbudán Kr. u. 73-ban, illetve a Kr. u. 4. század 30-as éveiben épültek. Az első egy lovascsapat részére készült, amelynek helye a mai Aquincumi Hotel déli része és közvetlen környezete (például a zsinagóga) volt. A szálloda építését megelőző feltárások 1986 és 1990 között napvilágra is hozták a tábor védműveit, barakkjait, az előbbiek alapfalait a parkoló burkolatában jelezték, míg a tábor híressé vált építési feliratának másolata a főbejárat mellé került. A szálloda északi parkoló- és parkrészén, valamint a nyugat elé szomszédos közparkban a fent említett későrómai erőd sajátosan ívelődő déli falának hosszabb részletét, valamint U alakú tornyait mutatták be.

Az aquincumi katonaváros egyik legnagyobb temetője a város nyugati szegélyén, a mai Bécsi út vonalában haladó római kori út mellett húzódott, több kilométeren keresztül. A régészeti feltárások eddig már több ezer, különböző jellegű (szarkofágos, koporsós, hamvasztásos) temetkezést hoztak napvilágra ebben a zónában, így a II. Lajos u.4-6 alatt épült társasház (Zsigmond Udvar) építése kapcsán is, 1995-ben. Szerencsére az építtető a kőfalakból álló és relifes sírkövekkel is díszített sírkeretek bemutatása mellett döntött, amelyeket fáradságos munkával, eredeti helyükről kiemelve a társasház belső udvarán mutattak be, példaértékű módon.

Ugyanezen temető északabbra eső szakaszán nagyobb temetőrészlet került elő 2003-2004-ben a III. Bécsi út 96/b. szám alatt, az Óbudai Egyetem bővítése során. Néhány, különböző rítusú sírt (pl. szarkofág, hamvasztásos temetkezés) a helyszínen is bemutattak, így ezek most az egyetem aulájában tekinthetők meg.

A fentiekhez képest kicsit más és a beruházó eltökéltségére, római kor iránti szeretetére utal az egykor a FESTO Kft. beruházásában, a III. Bécsi út 100. alatt 1988-ban felépült irodaház telkén – szintén a katonaváros nyugati temetőjének részeként – előkerült római kori temetőrészlet története. A cég ugyanis később elköltözött a III. Csillaghegyi útra (az aquincumi villaövezetbe), de a temetkezések leleteiből készült kis tárlatot „magával” vitte, így ma itt látható.

Topográfiailag ugyan nem tartozik Aquincumhoz, de dél felé, a mai Víziváros területén felépült legkorábbi római kori segédcsapat tábor (Kr. u. 1. század első fele) körüli civil település (például a Medve, Vitéz, Gyorskocsi utcák zónája) számos épülete is napvilágra került, a foghíjtelkek 1991-ben megindult beépítése során. Az épületmaradványok túlnyomó részét a feltárás után visszatemették, de a Külügyminisztérium épületének Vitéz utcai frontja előtt két római pillér emlékeztet a térség antik időszakára

A felsorolt kis "illusztrációk" jól kiegészítik, teljesebbé teszik a főváros római korát bemutató, nemzetközi hírű, ikonikus óbudai emlékeket, mint a két amfiteátrum, a legiotábor helyreállított két kapuja, vagy a polgárváros maradványait bemutató Aquincumi Múzeum Régészeti Parkja. A felsorolt példákból tehát jól látszik: ha megvan akarat és az igény, minden megoldható és közös örökségünk bemutatása sokszor nem is feltétlenül csak pénz, inkább elhatározás kérdése. Külön örvendetes látni a kreatív hasznosítási megoldásokat, amelyek – amellett, hogy praktikusak – messzemenőkig tekintettel vannak és tisztelettel kezelik az antik romokat. Csak remélni lehet, hogy a közeljövőben még több, hasonló „jó gyakorlatot” láthatunk majd – és nem csak Aquincumban!

(A Főváros nagyközönség számára is látható/látogatható római kori emlékeit 2006-ban Zsidi Paula foglalta össze magyarul és angolul, Budapest római emlékei. Séták a római kori Budapesten. c. kis itineráriumában, az Aquincumi Zsebkönyvek sorozatban. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és sok jó példával gyarapodott a bemutatott emlékek száma (lásd ezt a cikket), akit azonban bővebben is érdekel a téma, azoknak mindenképpen javasoljuk a kötetet!)

Láng Orsolya