Így fejtik meg a kincs titkait
"Amíg nem derül ki, melyik múzeum és mikor fogja először bemutatni a Magyaregres mellett feltárt rézkori kincsleletet, igyekszünk kihasználni az időt és tovább folytatjuk a tárgyak vizsgálatát. Folyamatosan gyarapodnak az ismereteink, de roppant nehéz a dolgunk, hiszen még mindig nem tudunk eleget a leletet ránk hagyó népről, régészeti kultúráról" - mondta el portálunknak Nyikus Krisztián, a Lekri Group Kft. ügyvezető igazgatója.
Mint már beszámoltunk róla, a réz-, mészkő- és kagyló tárgyakat egy fejjel lefelé fordítva eltemetett fazékban találták meg tavaly év végén az M67-es gyorsforgalmi út építését megelőző feltárás során. Az edény betöltését a helyszínen nem bontották ki, hanem először megröntgenezték, majd CT-vel vizsgálták meg a mosonmagyaróvári kórház jóvoltából. Hogy a fazékban más is van homokon, földön kívül, már az elején sejtették, hiszen az teli állapotban szokatlanul súlyos volt, csaknem tizenhat kilót nyomott!
„A kincs megtalálása után azzal hívott fel Krisztián, hogy lenne egy kis munka, de egy nap alatt biztosan végzek vele. Most már négy hónapja dolgozom a tárgyakkal, bár természetesen a megtisztításukra és restaurálásukra néhány hét alatt sor került” - tette hozzá Szórádiné Lilla restaurátor. „Csapatban folyik a munka, így mindig több szempontból vizsgáljuk a felmerülő kérdéseket. Az így összeadott tudás sokkal eredményesebb, bár még messze vagyunk attól, hogy elmondhassuk, mindent tudunk a kincsleletről.”
Bármennyire is furcsa, nem tisztázott megnyugtatóan az ékszerekként definiált tárgyak viselésének módja sem. A szakemberek a hasáb alakú mészkő gyöngyöket a fazékbeli eredeti sorrendnek megfelelően újra felfűzték. Ekkor tapasztalták, hogy az így kapott lánc olyan nehéz, hogy nyakban szinte csak ülve lehetett volna hosszabban viselni. Felmerült, hogy talán övként, esetleg ruhára varrva hordhatták, azonban még így is kényelmetlenül súlyosnak bizonyulhat. A rézből készült spirális karperecek pedig túl szűknek bizonyultak egy mai felnőtt férfikarra, sőt az egyiken feltehetően csak egy gyermek kézfeje fért át. Ugyanakkor a kopásnyomok azt bizonyítják, hogy valóban használt tárgyak voltak, sőt, a két nagyobb átmérőjű karperec korábban egy volt, ám még az elrejtés előtt kettévágták azt. Vajon viselték így, vagy csak azért választották ketté, hogy beférjen a fazékba? - egyelőre szintén nem tudjuk. Megfejtésre vár az is, hogy a testük melyik részén viselték a két dupla spirális ruhadíszt, amelyek szintén tekintélyes súlyúak.
A cikket a képek alatt folytatjuk!
„A nagy tisztaságú réztárgyakból mintákat vettünk, hogy megállapíthassuk, hol bányászták az elkészítésükhöz a fémet” - jelentette ki Kiss Péter feltáró régész. „Ezzel a hatezer évvel ezelőtti kulturális, kereskedelmi útvonalakról is képet kapunk majd. Meglehetősen ismeretlen ez a korszak, hiszen még a bronzkori fellendülés, az egész Európát átjáró szellemi és anyagi pezsgés előtti időben vagyunk.”
Mint a kincsleletet ránk hagyó Balaton-Lasinja régészeti kultúráról korábban írtuk, az ahhoz tartozó népesség többnyire állattartással, növénytermesztéssel foglalkozott, kis falvakban, tanyákon letelepedett életmódot folytatott. Az egész Dunántúlon kimutatható kultúrának szoros déli kapcsolatai voltak, de anyagi kultúrájukba beépültek a helyben talált korábbi népesség – az újkőkor végén és a kora rézkorban itt élt ún. Lengyeli kultúra – ismeretei, kelet-alpi fémműves kapcsolatai is.
A magyaregresi rézkori kincsletet csaknem ezer tárgyból áll összesen. Tudományos szempontból a talán legérdekesebbek a fém spirális gyöngyök felfűzésére használt fonal maradványai. Ennek több darabja nagy szerencsénkre szintén megmaradt a spirálok belsejében és a gondos restaurátori munkának hála, részletesen is tanulmányozható. Hatezer éves szerves anyag lelet nálunk nagyon ritkán marad fenn, különösen ilyen jó állapotban: vizsgálni tudjuk anyagát, de még készítésének technikáját is.
Kapcsolódó cikkünk:
Így lett a kincsből valóban közkincs