Műemlékek és üveggyöngyök
Részlet Nagy Gergely írásából:
„Idén 140. évfordulóját ünnepeljük a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága megalapításának. A szervezet 1872-ben, Henszlmann Imre és Schulek Frigyes közreműködésével jött létre. Innen eredeztetve a magyar műemlékvédelem intézményrendszerének története 140 évre tekinthet vissza.
55 éve, 1957-ben, alakult meg az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, ami példamutató szakmai komplexitással és szakember gárdával segítette és támogatta a kutatást, a helyreállítást és még a karbantartás segítésére is jutott lehetőség.
40 éve, 1972-ben Budapest adott otthont az ICOMOS III. Nemzetközi Közgyűlésének, aminek szakmai súlya jelentősen hozzájárult a nehéz politikai környezetben a magyar műemlékvédelem hazai, politikai elismerésének.
25 éve, 1987-ben fogadta el a Világörökség Bizottság az első magyar helyszíneket, ekkor lett világörökség Hollókő és Budapesten a Duna-part és a budai Várnegyed, amire a szabályozatlanságból, az értetlenségből és spekulációból eredő konfliktushelyzet ellenére azóta is büszkék lehetünk.
10 évvel ezelőtt, 2002-ben Budapesten tartotta a Világörökségi Bizottsági az évi rendes ülését, ahol a tokaji borvidék elnyerte a világörökség címet, ekkor terjesztették ki a budapesti helyszín határát az Andrássy útra, a Hősök terére és a millenniumi földalatti vasútra is.
Az évfordulók sokasága csak azt jelenti, hogy a magyar műemlékvédelemnek volna miről megemlékeznie a Műemléki Világnapon. Soha nem volt olyan mértékben szüksége a magyar műemlékvédelemnek az összefogásra, a társadalom minél szélesebb körben való bevonására, a kultúra és ezen belül a műemlékvédelem érdekérvényesítő képességének felerősítésére, mint ma. A minket körülvevő környezet, a jelenlegi nevelési, az oktatási rendszer nem segíti a társadalmi és közösségi érdekek kialakulását és érvényre juttatását, a közigazgatási rendszer ma nem teszi lehetővé, hogy a fejlesztők, a közösség, a műemlék-tulajdonosok szakmai partnerre és hozzáértő szakemberekre leljenek. A klasszikus felügyelet felszámolása és a támogatási, vagy ösztönző rendszer teljes hiánya révén magukra maradnak a tulajdonosok a fenntartás minden gondjával. Fejlesztés esetén még nagyobb az értetlenség, a lehetőségek feltárásáig sem jutnak el megfelelő partner hiányában. Szétesett a műemlékvédelem képviselete, ez meglátszik intézményrendszerén is. A megalapozatlan, rossz döntések sokasága következtében elmulasztjuk a lehetőségeket - átírjuk, vagy eltüntetjük kulturális örökségünket, hiteltelenné tesszük teljes múltunkat. Ezt ma teljesen jogszerűen azok teszik, akik teljes jogú – de nem örökre szóló - tulajdonosai olyan több száz éves értékeknek, amelyek elsősorban a minket követő nemzedékekhez szólnak. A rövidtávú látszat haszonért adjuk fel múltunkat. Ismert, hogy üveggyönggyel mit lehet elérni.”