Ideiglenesen bezár az egyik legszebb posta is

A Magyar Posta az energiafelhasználás csökkentése érdekében több mint háromszáz posta működését fogja szüneteltetni, s ezek között található a Városkapu tér 1. alatt található épület is. A magyaróváriak több mint száz esztendeje sokáig várták, hogy saját postájuk legyen, így a bezárás remélhetőleg csak egy kis közjáték lesz a mára már patinás épület történetében.

A magyaróvári posta históriáját még jóval a megszületése előtt kell kezdeni. A múlt századfordulón akadt már ugyan posta a ma Bőhm-házként ismert épületben, azt azonban csupán bérelték a várostól, amelynek a növekedése egyébként is megkövetelt már egy újabb hivatalt. Ment hát az egyezkedés a várossal, azok előbb házat ajánlottak, de új kellett volna, amit postának is építenek, aztán telket kínáltak fel, azonban az túl kicsinek, s akkortájt a belvárosból kiesőnek tűnt.

Megoldást végül egy építész kínált, akinek a munkásságát sajnos kevéssé ismeri az utókor. Hőnel Béla a Felvidéken született, a többi közt Nyugat-Európában is tanult, s a Millenium idején részt vett az ország akkori határaira emelt roppant emlékművek közül a zimonyi állításában. Tervezett házakat a budai belvárosban, a Lajos utcában és a Dunántúlon, így Magyaróváron is. Ma már nem tudjuk, miért döntött úgy, hogy a városban telepszik le, ahogyan azt sem, miért tett ugyancsak gáláns ajánlatot a postának: épít egy palotát magának, s az alsó szintjét bérbe adja nekik.

Így született meg 1909-ben Hőnel pompás épülete, amely részletei finomsága, szép arányai miatt akár az építész főművének is tekinthető. Tulajdonképpen egy historizáló, javarészt neoreneszánsz palota, vagy villa, amely a kvalitásai alapján akár Észak-Itáliában, a Garda-tó partján is állhatna. A vízhez egyébként is köze van: azt, hogy az alapozás előtt először be kellett boltozni a Lajta itt folyó ágát, a helybéliek többsége sem tudja már. A határfolyó ezen szakasza ugyanis észrevétlen a tér kialakítása óta, amit a posta miatt rögvest Postatérnek kereszteltek a városlakók, s mai nevét csak 1928-ban kapta. A 18 méter magas palota – építésekor csak a városháza magasodott fölé a világi épületek közül – földszintjén volt a felvételi helyiség, a többiben a napi munka folyt, az első emeleten lakott a postamester, s volt mellette vendégszoba, míg a másodikon Hőnel élt a feleségével. Gyermekük nem született, talán ezért is feledkezett meg korunk a tehetséges építészről, aki tevékenyen kivette részét a mai Mosonmagyaróvár és a környéke mai képének megalkotásából. Hőnel Béla egy évvel a halála előtt, 1936-ban végül eladta a palotát a postának. 1982-ben, majd a 2010-es évek első felében újították fel Mosonmagyaróvár és a dunántúli posta egyik gyöngyszemét.

Hogy Hőnel Béla munkásságának emlékét sikerült megmenteni a teljes feledéstől, egy lelkes lokálpatriótának, Beregszászi Balázs levéltárosnak köszönhető, aki nem csak kutatta és kutatja a munkásságát, de ismereteit igyekszik cikkekben, séták során is megosztani az érdeklődőkkel. Az építész sírja a térről nyíló temetőben található, azt is gondozzák. Néhány évvel ezelőtt pedig – mint akkor arról beszámoltunk – emléktáblát avathattak a postaépület falán.