Itt nyugszik Vác legendás püspöke

A „harmadik Althann” , MIGAZZI Kristóf váci püspök neve csupa nagybetűvel szerepel a váci Székesegyház szentélyének két ajtaja felett az áthidaló kőgerendán, a kupola alatt színes mozaik profilképét láthatjuk, családi címere a Székesegyházzal szemben, a Püspöki Palota kertjének bejáratát díszíti. Főként neki köszönhetjük a barokk Vácot. Sírja a bécsi Szent István székesegyház alatti katakombában, a bécsi püspökök és érsekek kriptájában található. Idén októberben emlékezünk majd születésének háromszázadik évfordulójára, Vácott szobrot is emelnének a tiszteletére.

A Szent István Székesegyház (Stephansdom)

A Stephansdom Bécs és egész Ausztria jelképe. Külső megjelenését a népnyelven csak ”Steffl”-nek becézett Déli torony és a sokszínű cseréppel borított tető határozza meg. Távolról nézve mint egy korallszirt emelkedik a város fölé. A „Steffl” 136,4 m magas.

A Stephansdom háromhajós kialakítású. A hajók mindegyike ikonográfiai szempontból egy téma köré szerveződik: a középhajó témája Jézus Krisztus és a névadó Szent István vértanú, a déli oldalhajóé az apostolok, az északi oldalhajóé az Istenanya (Frauenschiff). A katakombák lejárata az északi oldalhajóban, a torony mellett van. Vezetővel, óránként itt lehet lemenni a Püspöki kriptához is.

Az első román stílusú templomot – egyúttal a mai székesegyházat is – az 1137. december 26-i napkelte pontjának (DK) irányába építették. Ebből az első templomból szinte semmi sem maradt meg. Az 1300-as évek elején, II. Albrecht herceg idejében kezdődött a gótikus, háromhajós templom építése. A Déli torony építését 1433-ban, a monumentális tetőszerkezetet 1474 táján fejezték be. Az 1600-as évek elején kezdődött a barokk átalakítás: 1647-ben fejezték be a főoltárt, 1677-től kezdődött a székesegyház további barokk átépítése (pilléres oltárok, császári házi kápolnák, orgonák).

Az 1683-as második török ostrom alatt több mint ezer ágyúgolyó találat érte a templomot, de végül sikerült Bécset felszabadítani. Ennek emlékére öntötték 1711-ben a töröktől zsákmányolt ágyúkból a nagyharangot, a „Pummerin”-t.

A Stephansdom az évszázadok folyamán kibírt két török ostromot és a francia háborúkat, a második világháború utolsó napjaiban azonban majdnem a fele megsemmisült. A világháború kezdetén a legbecsesebb kincseket (Óriás-kapu, szószék, Frigyes-síremlék) befalazták, így elkerülték az 1945. április 11-től 12-ig tomboló tűzvész pusztítását. A Stephansdom helyreállítása Ausztria feltámadásának jelképe lett: a helyreállított székesegyház 1952-re készült el.

III. Frigyes császár idejében, 1469-ben alapították a bécsi püspökséget. II. Ferdinánd császár 1631-ben birodalmi hercegi rangot adományozott a bécsi püspöknek (Fürstbischof). Bécs 1723-ban érseki egyházmegyei rangra emelkedett. Az első hercegérsek (Fürsterzbischof) gróf Kollonics Zsigmond volt. Kollonics 1708-tól 1716-ig volt váci püspök. III. Károly 1716 április 16-án nevezte ki bécsi püspöknek, később hercegérseknek. XIII. Benedek pápa 1727-ben bíborossá nevezte ki. Bécsben halt meg 1751. április 12-én. Szobra az északi szentélyben látható.

Migazzi 1757 februárjában lett bécsi hercegérsek, 1761. november 23-án pedig bíboros. 

A székesegyház katakombái

A Stephansdom föld alatti sírboltjainak a bécsiek adták a „katakombák” nevet. Mint említettem, lejárata az északi hajóban, a torony mellett van. A katakomba rendszer két részre osztható: a régebbi rész a székesegyház alatt van, az újabb rész a dómtól ÉK-re, a Stephansplatz alá nyúlik (Lásd alaprajz). Az alaprajzon láthatóak a székesegyház alatti katakomba helyiségei: Altemplom (1), Püspöki kripta (2), Hercegi kripta (3), Kőtár (4), Kanonoki kripta (5).

A Hercegi kripta a főoltár alatt, a Püspöki kripta a déli hajó Apostol szentélye alatt van. A bécsi püspökök és érsekek kriptáját 1953-ban építették. A II. világháború utáni újjáépítés során a földi maradványokat exhumálták és a kialakított új sírboltba helyezték át. 

A 18. század közepén a szomszédos házak pincéit is bekapcsolták a sírboltrendszerbe. Negyven év alatt 11.000 embert temettek ide.

A Kereszt kápolnánál lévő lépcsőnél van a kijárat. Az itt lévő kereszt előtt volt Mozart gyászszertartása 1791. december 6-án.

Végül 1783-ban II. József császár betiltotta a templomokba és sírboltokba való temetést.

Migazzi sírja

A Püspöki kripta az Altemplomból, az oltár bal oldalán nyílik. A boltozatos folyosó végén Josef Troyer által készített Feltámadt Krisztus dombormű látható. A folyosó két oldalán, 4-4 fülkében 3 sírhely van egymás felett. A rézkoporsók rács mögött vannak. A rácsra a címert és a nevet tartalmazó szövegszalagot helyezték. Utoljára Dr. Franz König bíboros-érseket temették ide 2004-ben. Végrendeletében kérte, hogy húsvéti gyertya mindig legyen a sírjánál.

Migazzi sírja a kripta-folyosó jobb oldali utolsó fülkéjében, a középső helyen található. Címerének jobb felén felfedezhetjük a váci Püspöki palota kertjének bejárata feletti címerben is szereplő tornyot és napot. Felirata:

Kardinal Christoph II. Anton Graf von Migazzi von Waal und Sonnenthurn, Fürsterzbischof 1757-1803

Migazzi Kristóf 1803. április 14-én, 89 éves korában halt meg. 46 éven keresztül volt Bécs hercegérseke. II. József kényszerítésére éppen 17 évvel halála előtt mondott le a váci püspökségről. 25 éven keresztül volt váci püspök (1756-57, 1762-1786). Vác épületei és polgárai őrzik Migazzi emlékét.

Felhasznált irodalom:

muvtor.btk.ppke.hu (Migazzi kép)

Reinhard H. Gruber: A bécsi Szent István Székesegyház

Reinhard H. Gruber: Memento Mori, Die Katakomben im Wiener Stephansdom (2010)

Rusvay Tibor: Migazzi, Bécs és Vác között (Vác, 2000)

Vác, a Dunakanyar szíve, Történelmi városkalauz helybelieknek és világcsavargóknak (Vác, 2009, szerkesztette: Horváth M. Ferenc)

Váci egyházmegyei Almanach, Vác, 1970