Itt volt az utolsó magyar várostrom

„A május 1-jei nyitás óta több mint négyezer látogatója volt a várnak, ami ugyancsak meghaladja a várakozásainkat, hiszen tulajdonképpen nem hirdettük meg, az emberek egymásnak adták tovább a hírt. Magyareregy önkormányzata az államtól szeptember 15-ig kapott lehetőséget a nyitva tartásra, és ezt szeretnénk jó idő esetén legalább egy hónappal megtoldani. Így nem lehetetlen, hogy tizenkét-tizennégyezer ember juthasson be a falak közé alig fél év alatt” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Varga Szabolcs történész, a 21. Századi Magyaregregyért Egyesület elnöke. „Bár a várudvart, illetve a vár környezetét sikerült rendbe tenni, hosszú távon természetesen nem pusztán egy amúgy jó állapotban fennmaradt romvár bemutatása, hanem annak helyreállítása a célunk.”

Bár Máré-vár minden bizonnyal a 13. század második felében épült, első említése – mint királyi adományé – csupán a következő elejéről, 1316-ból maradt fenn. A stratégiailag jó helyen lévő vár a hozzá tartozó birtokkal az elkövetkező századokban többször is gazdát cserélt, mai megjelenését még romként is meghatározó reneszánsz átépítésére már a mohácsi csata után, az 1530-as években került sor. Pécs eleste után, 1543-ban harc nélkül átengedték a töröknek. Az ő ittlétüket az 1960-as évek ásatásai során előkerült nagyszámú balkáni kerámia őrzi, de egyébként inkább csak lelakták a frissen felújított épületegyüttest. A visszafoglalás után már romvárként állt, igaz, hadászati jelentőséget még egyszer kapott. 1956 november elején a felkelők egy csoportja fészkelte be magát a falak közé, azonban nem maradtak észrevétlenek, besúgták őket. A szovjetek harckocsival vonultak fel Máré-várnál és tűz alá vették a falat. A felkelők többsége elmenekült, ketten azonban a várban maradtak, hogy elégessék az okmányaikat. Őket elfogták és agyonlőtték az udvaron. Két évvel később, 1958-ban műemléki védelmet kapott a vár, majd elkezdődött a kutatása.

„Mivel a vár messze van a lakott településektől, a köveit nem szállították el más építkezésekhez, ennek köszönhetően pompás, a térségben egyedülálló reneszánsz faragott kőanyag maradt meg. Ez volt az alapja a Pécsett bemutatott reneszánsz kőtárnak is. A palotaépületének például valamennyi nyílászáróhoz tartozó faragványa megvan, szinte csak vissza kellene helyezni azokat a helyére épült, az eredetinél némileg alacsonyabb, mai modern épületbe” – tette hozzá Buzás Gergely régész-művészettörténész, aki néhány éve már tervet dolgozott ki a vár helyreállítására és bemutatására.

Máré-várnak nem csak a reneszánsz részletei értékesek, de tömegében is őrzi a középkori eredetet. Falai a visszafalazott beomlásoktól eltekintve 6-8 méter magasan állnak, csak a falkoronát falazták újra a régészeti kutatást követő műemléki helyreállítás során. Ez, vagyis a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek volt a vár eddigi egyik legjobb korszaka: a lelkes helybéliek betonutat építettek egész a lábáig, így mind az autós, mind a bakancsos turisták nagy számban látogatták. A reneszánsz palotaépület helyére emelt épületben szállás működött. A kétezres évektől azonban megkezdődött a hanyatlás, 2015-ben pedig az állam bezárta a várat.

„Ebből a tetszhalott állapotból igyekeztünk feléleszteni, hiszen még zárva is sokan keresték fel” – mondta Varga Szabolcs. „Az elmúlt másfél hónap során volt olyan nap, amikor több iskolai osztály is jött, úgy tűnik, hamar bekerült a köztudatba, hogy ismét nyitva van. Abban bízunk, hogy ez az érdeklődés döntéshozói szinten is megjelenik majd, hogy egy helyreállítással sokkal több értékét mutathassuk meg Máré-várnak. Addig is érdemes azonban felkeresni, ugyanis még így is Magyarország egyik legjobban megmaradt hegyi váráról beszélünk, amely egy könnyen elérhető, ám mégis vadregényes vidéken fekszik, alig pár kilométerre az országos kéktúra Kisújbánya és Óbánya közötti szakaszától. Ha másért nem, a páratlan panorámáért érdemes felkapaszkodni a várfal magasában húzódó gyilokjáróra, mert bizony hétszáz éve is hasonló látványban gyönyörködhettek a vár akkori védői.”