Máig hat Róma
- A múlt heti megnyitón megjelentek száma alapján időszerű volt Aquincumról kiállítást nyitni Bécsben. Minek tulajdonítja ezt az érdeklődést? Az osztrákok még mindig jobban érdeklődnek a múlt kutatása, feltárása, bemutatása iránt?
- A Römermuseumban tényleg nem lehetett egy tűt sem leejteni, annyira szorosan álltak az érdeklődők, sőt, egy részük kiszorult az utcára, úgyhogy félig ott zajlott a megnyitó. Nem csak a szakma, de a közvélemény is többet hall az egykori római birodalomról manapság, mint korábban. Ennek egyik motorja persze a limes világörökség ügye, meg a magyarországi szakasz jövőbeni jelölése. Úgyhogy Róma ismét időszerű, divatos lett. Egyébként érdeklődésben itthon sincs hiány, legfeljebb egy osztrák pénztárcája még mindig eléggé vastag ahhoz, hogy végig is látogassa az egykori Pannonia provincia ókori emlékeit.
- Mennyire ismert Bécsben, vagy akár egész Nyugat-Európában például Aquincum?
- A szakma természetesen ismeri, már csak azért is, mert Róma városa után ez a legnagyobb összefüggő romterület a korszakból a kontinensen. Sokkal szerencsésebbek vagyunk mint Bécs, az egykori Vindobona, ahol a beépítés miatt csak szórványemlékek maradtak. Természetesen vannak laikus látogatónk is nyugatról. Az igazi limes-turizmus azonban csak most kezd feléledni. A huszadik század második felének jó részében egy bécsi legfeljebb Carnuntum romjaiig juthatott el a vasfüggöny miatt. Itthon a fertőrákosi Mithrasz-szentélyt még a kutatók is csak hosszas engedélyezési procedúra után, géppisztolyos határőrök kíséretében kereshették fel. Persze ez ma már a múlté, de még mindig szoktatnunk kell magunkat a gondolathoz, hogy a római birodalom emlékei a Kárpát-medence nyugati részében Ausztria, Magyarország és Szlovákia közti ingázással kereshetők fel.
- Szlovákia? Annak a jelenlegi területe nem is tartozott a provinciához. Az már a barbarikum volt...
- Papírforma szerint igen, ám a legújabb kutatások szerint alaposan át kell gondolnunk, hogy miként vélekedjünk az egykori barbarikumról. Amikor Marcus Aurelius 180-ban tönkreverte a markomannokat, ki akarta tolni a birodalom határát északon a Kárpátok északi karéjáig. Már az új provincia nevét is kitalálta, Markomannia lett volna. Szintén új provinciát akart alapítani a Duna–Tisza közén, ami hátországként stabilizálhatta volna a meglehetősen ingatag Daciát is. Persze mint tudjuk, a császár még ebben az évben meghalt pestisben Vindobonában és a birodalom bővítése lekerült a napirendről, ám az egykori limes vonala kulturális értelemben átjárható maradt, közvetítő szerepe is volt, nem csupán határt jelentett. A Felvidéken így megjelent a római kultúra, romanizálódott a lakosság egy része, még villagazdaságokat is létesítettek, amelyeket a szlovák kollégák tárnak fel.
- Akkor gyanítom, komoly szakmai együttműködésre van szükség.
- Természetesen. Most majd egy évig, egész 2013. április 7-ig Aquincummal ismerkedhetnek meg a látogatók Bécsben, aztán majd az osztrák kollégák állítanak össze egy kiállítást, amely keretében Vindobona kutatásával mutatják be nálunk a magyaroknak. Tervezzük a szlovákiai eredmények megismertetését is.
- Visszatérve a mostani kiállításra: hozzávetőleg száz tárgyat mutatnak be a bécsieknek. Melyik ön szerint a legfontosabb, vagy legérdekesebb?
- Nem választanék. Az átokszöveget tartalmazó ólomtábla, vagy a hét koponyás temetkezés vélhetően tetszést arat majd. De nagyon fontos a Festőház megmaradt emlékeinek, falfestéseinek bemutatása is. Annak a rekonstrukciója, amelynek hamarosan a végére érünk, s megnyitjuk Aquincum látogatói előtt, hatalmas lépés lesz a múzeum történetében.
- Ahhoz, hogy ezt lássák a bécsi tárlat látogatói, ide kell utazniuk.
- Gondolhatja, hogy ez egyáltalán nem volna ellenemre. De az egykori birodalom megismerésének bizony a legjobb módja az utazás. Pannonia rendkívül fontos szerepet játszott a történelemben a 2-4. század között. Vindobonában, Carnuntumban, Brigetioban és Aquincumban legiotábor volt, vagyis katonailag nagy volt a súlya a provinciák közt. Nem véletlen, hogy a katonacsászárok korában gyakorta itt kiáltották ki az új császárt, vagyis Pannonia döntötte el, ki legyen Róma ura. A négy legiotáborból kettő helyén egy-egy főváros létesült a későbbiekben. Páratlanul érdekes tehát ez a térség és bizony még a mai napig születnek új kutatási eredmények, amelyek árnyalják a róla alkotott, már így is gazdag képet.
Kapcsolódó cikkünk:
Ókor testközelben és madártávlatból