Losonc: eltemetett magyar múlt
1910-ben csaknem 13 ezer lakosból több mint 10 és félezer volt magyar. 2011-ben 28 és félezerből 2660 csupán. Ám még ijesztőbb képet látunk, ha az elmúlt három évtizedet nézzük: míg a teljes lakosság száma lényegében 28 ezer fő fölött kevéssel stagnált, 1991-ben 4830-an, 2001-ben 3713-an, 2011-ben 2660-an vallották magukat magyarnak. Ha a tendencia folytatódik, az évszázad közepére szinte teljesen eltűnhet a magyar szó Losoncról.
Holott nem a messzi távolban, a Kárpátok tövében rejtezik a város – Salgótarjánból akár egy kezdő biciklis is oda tud kerekezni, anélkül, hogy különösen kifulladna, hiszen Losonc szinte a határon van, még ha kis kanyart is ír le az oda vezető út. Van múzeuma, ahol igyekeznek megmutatni a magyar múltat, kis református közössége, amely őrzi a nyelvet, s ha szükség úgy hozza, temploma kerítésén belül Kármán József emlékoszlopát. A közértben, bankban azonban szerencse, vagy szlovák nyelvtudás kell, hogy megértessük magunkat. Losonc a határon túli nemzetpolitika csődjének jelképe.
A magyarok többsége halott immár tehát. Éppen ezért is fontosak a város temetői. Böszörményi István helytörténész korábban a református temetőt térképezte fel, most a vele szemben álló köztemetőbe (ide temetkeztek a reformátusok és az evangélikusok) invitál. Nem kap teljes felmérést a reformátusnál sokkalta nagyobb sírkertről az olvasó, de hát hogy is kaphatna? Madách Imre lányának sírhelyét éppúgy felszámolták már, mint a monarchia-kori katonatemetőt. Losonc szinte ismeretlen történelme tárul fel a városi elöljárók, tanárok, művészek sírjai közt sétálva a sok-sok képpel illusztrált írásban (amelynek letöltéséhez épp ezért türelmüket kérjük).
Böszörményi István: A losonci köztemető nevezetességei
Kapcsolódó cikkünk:
Losonc: egy temető három évszázada
Losonc épített emlékei a Határeset adatbázisában
