Látványásatás Aquincumban
A jelenlegi feltárás az ún. XXIX. épületben, más néven az Enyvfőző házban folyik. A ház északi felét először 1890-1891-ben, Kuzsinszky Bálint régész ásta, majd 2007-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával folytathatták a munkát a múzeum munkatársai. Így került elő a többhelyiséges, itáliai mintára kialakított épületrész. Jellegzetessége, hogy főbejárata az átrium-szerű udvarba vezetett, amelynek tetejét oszlopok tartották. Ebben a helyiségben most is megfigyelhetők az egykori oszlopbázisok és a mészkőlapokból álló burkolat maradványai. A ház többi helyisége (lakószobák, konyha stb.) az átriumból nyílt: bejáratukat egy-egy hatalmas küszöbkő jelzi, ezek most is eredeti helyükön láthatók. Ebben az épületrészben több helyiségben előkerültek a padlófűtés nyomai, a falakat freskóval díszítették, néhány helyen pedig az eredeti öntött, ún. terrazzo padló (mészhabarcs és téglapor keveréke) is megmaradt. A termek alatt, egy korábbi építési periódusban nagyméretű sütőkemencék is előkerültek.
A ház déli felét a II. világháború alatt rövid ideig Szilágyi János régész ásta, majd 2004 – 2006-ban szintén a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati segítségével tárta fel és állította helyre a ház egyes helyiségeit a múzeum. Az ekkor előkerült objektumok (tüzelőhely, platformok) és nagy mennyiségű, jellegzetes módon összetört állatcsont alapján itt bőrkikészítéssel és enyvfőzéssel foglalkozó műhely-együttessel lehet számolni. Az egyik helyiségben, eredeti helyén látható faragott mészkőlap prés alapjaként szolgált és feltehetően a bőrök színezéséhez szükséges növényi leveket préselték rajta.
A házat többször átalakították a római korban: az első kőépület a Kr. u. 2. század elején épülhetett és az első időszakokban fémművességgel foglalkoztak itt. A Kr. u. 2-3.század fordulóján jelentős átalakítást végeztek és ekkortól már bőr- és csontfeldolgozás folyt itt. Az épület története a Kr. u. 3. század első harmada-közepe utáni időszakig követhető, a század végén lakói valószínűleg elhagyták. A ház legkésőbbi időszaka azért is vizsgálható nehezen, mert a későbbi korok (és az első ásatások) során a legkésőbbi, azaz a legmagasabban fekvő rétegek pusztultak el.
Az idei évben a lakótraktus északi végén folynak a kutatások és máris sok érdekes, új adattal szolgáltak: kiderült például, hogy az egyik legnagyobb lakószoba padlófűtési rendszere meglepően jó állapotban maradt meg, illetve a feltárás tanúsága szerint legalább egy alkalommal át is alakították. A múzeum munkatársai találtak olyan termet is, ahova később építettek csak be fűtési rendszert. Számtalan freskótöredék díszes belső dekorációjú szobákra utal. Az épületrész néhány pontján már a korábbi építési periódusokat kutatják, ahol a házban űzött ipari tevékenységre (enyvfőzés) találtak új nyomokat a kutatók (vermek, állatcsontok).
A munkálatok várhatóan szeptember 7-ig tartanak majd, utána a feltárt emlékek konzerválása következik. Az ásatás keddtől péntekig, 9 és 16 óra között látogatható.
A római polgárváros maradványainak együttese a műemlékem.hu adatbázisában