KÖN: Mosonmagyaróváron kinyit a kupleráj

Ma már sokan csodálkozva hallják, hogy Mosonmagyaróváron volt bordélyház, azonban a régi magyaróváriak emlékében él még az Alsó-kereszt utca és a Sörház utca zugában lévő elhíresült épület. A ma már a Fecske utca 2. szám alatt található ingatlan fél évszázadon keresztül töltötte be a funkcióját, ahogyan azt az épületet építő első bordélyház tulajdonosnője eltervezte.

Grünwald Simonné a Magyaróvárral szomszédos Mosonból tette át a székhelyét, ahol szintén az ősi mesterség iparágában utazhatott, mert többször is rajtakapták zugbordély tartáson. 1898 nyarán vásárolta meg a magyaróvári 136-os számú lakóházat és kérvényezte a járási főszolgabírótól a bordélyház nyitását. A Lajta partján lévő régi épület jelentős, utcafront felé való bővítésével alakította ki a nyolcszobás „találkahelyet”.

Magyaróvár ekkor nagyközség, ámde Moson vármegye székhelye és egyetlen ilyen legális intézménye tudna lenni. Ekkor már évtizedek óta jelentős mérvű tiltott prostitúció volt jelen a két szomszédos településen, így a problémát kezelni kellett. Mosonban főként a szigetközi gazdák, akik a heti vásárokra jártak, Magyaróváron pedig főként a helyi akadémisták voltak a fizetőképes kuncsaftok, illetve már lehetett tudni, hogy a Hirtenbergi-gyár is fióktelepet fog létesíteni következő évben több száz vendégmunkással. 

Az épület közvetlen szomszédságában lévő helyi lakosság és a Főhercegi Uradalom is tiltakozott ellene. Nem értették, hogy Magyaróvár képviselőtestülete hogyan támogatta Grünwaldné törekvését; hiszen a város közepén, ahol üzletek vannak, sűrűn lakott hely, sok-sok családdal.

A ház a Lajtán túl a Károly-ligetre néz, ahol kiskertek vannak, de az uradalom cselédségére sincs jó hatással a szomszédban. Anyagilag említik a lakások kiadásának megszűntét, mert tisztességes bérlő nem akad még csekélyebb árért sem. Az ingatlanok eladást is megnehezíti, sőt ellehetetleníti. A szomszéd asztalos üzletébe még a megrendelés miatt se mennek be, mert erkölcstelen helyen van az üzlet. Kívánatosnak tartották volna, ha a tanács meghallgatja a szomszédokat, mielőtt döntött volna. Ezért fellebbeztek a főszolgabíróhoz és kérték, hogy a kupleráj ne ott létesüljön. Igazából nem az intézmény létesítése ellen voltak, csupán azt akarták, hogy az ne a belvárosban létesüljön, hanem a városmagon kívül, a Károly-ligetben, a mosoni úton vagy bárhol.

Először az illetékes főszolgabíró az érvényben lévő Moson vármegyei 1888/122. sz. „Bordélyházakra és kéjnőkre vonatkozó” szabályrendelet alapján elutasította Grünwaldné kérelmét, amiért nem rendelkezett feddhetetlen előélettel. A „Madam” természetesen fellebbezett a megyei alispánhoz, ahol megváltoztatták az elsőfokú eljárás döntését. Az engedélyeztetésben jelentős szerepet vállalt a megyei főorvos, aki már régóta szorgalmazta egy ilyen intézmény létesítését, mondván „...egy település erkölcsössége azon nem mérhető le, hogy nincs bordélya, mert pont ezzel ad teret az erkölcsösség romlásának, mert a fiatalság és a férfiak természetbeli szükséglete”. Köztudomásúnak nevezte Magyaróvár és Moson rossz hírét a titkos kéjelgés terén „... itt hol az ország legelőkelőbb családjainak sarjai nem csak a felsőbb kiképzést de a bujakórt is kapják.” Éppen ellenkezőleg, úgy vélte, hogy ettől lesz rendezett keretek közé terelve az eddigi illegális prostitúció. Nemcsak közerkölcsi, hanem közegészségügyi szempontból is égető szükségletnek tartotta. A helyszínt is jónak vélte, mert rendészetileg és orvosilag is jó, ha a városban van, nem pedig félreeső helyen, ahol tér nyílik a bűnözésre. 

A korábbi személyek ismételt fellebbezést nyújtottak be, akikhez már az Akadémia igazgatója is csatlakozott. Pro és kontra vitatkoztak, hogy a Lajta-parti műintézmény a város sűrűn lakott helyén van, vagy városszéli utolsó háznak minősül e. A megyei közegészségügyi bizottság is foglalkozott a kérdéssel. Végül az alispán elrendelte a hatósági engedély kiadását. 

Az épületet 1899-ben, eredetileg is ezen funkcióra tervezte Rokobauer József magyaróvári építőmester, halála miatt azonban már az üzletet továbbvivő özvegye építette. A bordélyüzlet 120 éve, 1899. október 28-án, hat bárcával rendelkező kéjnővel nyitott meg. Később a megnövekedett gyári munkások száma és a két világháború közt idetelepített katonaság miatt is indokolt volt a bordély működtetése.

A bordély 1919-ben rövid ideig szünetelt, majd Grünwaldné halála után a 20-as, 30-as évektől többszöri tulajdonosváltás után, végül is a többi magyarországi bordélyházhoz hasonlóan, az 1950-es new york-i egyezmény aláírásával pecsételődött meg a sorsa. Az épületet államosították vállalati kezelésbe adták, majd bérlakások lettek, jelenleg pedig irodaházként funkciónál.

Szeptember 21-én szombaton, 15 órakor az Európai Kulturális Örökség Napjai országos rendezvénysorozat keretében, Beregszászi Balázs segédlevéltáros által szervezett helyi rendezvényen lehetőség lesz az épület bejárására és megismerik a ház történetét. 

A helyi védettségű épület a Műemlékem.hu adatbázisában