Máig nagyrészt feltáratlan római város a dalmát tengerparton
A dalmát tengerpart legismertebb római kori látványossága kétségkívül Diocletianus császár egykori spliti palotája, amely jelentősen szétszabdalva a történelmi belváros teljességgel egyedi hangulatú magját adja. Általában dugig tele van nyaranta, s nem kell tömegiszonytól szenvednünk ahhoz, hogy sokalljuk az ottani nyüzsgést. Alig néhány kilométerre tőle azonban egy olyan méretes rommező – amely csak egy része az egykori római városnak – várja a látogatókat, ahol akár egy napon át is bóklászhatnak.
Salona története még Krisztus születése előtt kezdődött, előbb az illírek alapítottak itt települést, amelyet a Kr. e. 2. század utolsó harmadában foglaltak el rómaiak. Kr. e. 48-ban kolónia rangot kapott és Dalmácia római provincia fővárosa lett. Salonának, ahogy közeli Slitnek (Spalatonak) is a virágkorát Diocletianus császár uralkodása hozta el, aki 293-ban felépíttette spliti palotáját, ami állandó tartózkodási helye lett a visszavonulása után. Ekkor, vagyis a Kr. u. 3-4. század fordulóján Salona teljes népessége meghaladhatta a hatvanezer főt.
A kereszténység terjedésével, majd államvallássá válásával a város nem vesztett a jelentőségéből, már csak azért sem, mert vértanúk és mártírok egész sorát adta, így egész Nyugat-Dalmácia püspöki székhelyévé vált. Bár a 7. század elején a várost a lakóinak a többsége elhagyta a fokozódó szláv és avar támadások miatt – sokan, így a püspöki adminisztráció is a védettebb Split falai közé, valamint a közeli Trogirba húzódtak – a 10-11. században a formálódó keresztény horvát királyság vette birtokába néhány szegletét. A lassú enyészettől azonban nem menekült meg: mindinkább falusiassá vált, a 16. századtól pedig a török háborúk határozták meg a sorsát. A török veszély még a 18. század elején is visszatért, majd az értékes dalmát tengerpartot szinte kézről-kézre adták a nagyhatalmak: Velence, a Habsburgok, a franciák. A hatalmas rommező feltárása 1891-ben kezdődött meg Frane Bulic kezdeményezésére és a mai napig nem ért véget. Fontos azonban tudni, hogy hiába impozáns méretű napjainkban ez a rommező és régészeti park, az egykori Salona sokkal nagyobb volt, délkeleti és északnyugati irányban is római kori épületmaradványok sokasága került elő.
Fotó, szöveg: Kovács Olivér
Képgaléria a cikkhez
