Vár, amit kettészel a határ
A legkorábbi fennmaradt forrás 1289-ben említi a Körösszeg várát, mint a Borsák birtokát, és alig egy évvel később gyászos esemény lett az erősség közvetlen környéke. 1290. július 10-én ugyanis itt ölték meg a már 18 éve trónon ülő, ám alig 27 éves IV. Lászlót a sátrában a kun előkelők.
A Kun Lászlóként ismert király uralkodását (a saját korában III. Lászlóként tartották számon, hiszen a Lászlók számozását megnehezítette, hogy az 1162 és 1163 között László ellenkirály nem ismerték el királyként, így Imre király fia, aki 1204 és 1205 között volt megkoronázott uralkodó és alig öt-hat évesen halt meg hivatalosan II. Lászlónak számított) az anarchia kezdeti korszakaként tartja számon a történetírás. Ám a széthullás jelei már korábban megjelentek, hiszen nagyapja, IV. Béla és apja (Béla fia) V. István egymás ellen vívott háborúi alaposan meggyöngítették a központi hatalmat, teret engedve a főúri pártok megerősödésének. László az uralkodása elején igyekezett egyensúlyozni a különféle érdekek közt, ám politikája a kezdeti sikerek, az elkezdődött konszolidáció után kudarcba fulladt. Bár a főúri pártokat sikerrel kijátszotta egymás ellen, belekényszerítették az úgynevezett kun törvények elfogadásába, amely miatt elveszítette a központi hatalma legfőbb támaszát, a kunokat. Uralkodása utolsó éveiben valószínűleg ezért vonult vissza az aktív kormányzástól és élt a kunok között. Bár a meggyilkolása nem várt esemény volt, a „királycsere” gondolata a levegőben lehetett, hiszen Lodomér esztergomi érsek már 1290 elején felvette a kapcsolatot a következő királlyal, velencei Andrással. IV. Lászlót végül feltehetően kun előkelők ölték meg, akik bízhattak abban, hogy a gyilkosságért semmi bajuk nem esik, hiszen Kőszegi Nagy Henrik is büntetlenül koncolta fel a szintén királyi vérből származó Béla macsói herceget 1272-ben a mai Margit-szigeten. A kun merénylők azonban nem voltak ilyen szerencsések, hiszen a király nádora, Mizse kivégeztette őket. A megölt királyt végül Csanádon temették el.
A cikket a fotók alatt folytatjuk!
Szerencsétlen sors jutott tehát a királynak, s balszerencsés maga a vár is, ahol a merénylet történt. Hogy a király sátra hol állt, nem tudjuk, akár a várudvaron is lehetett, hiszen a júliusi forróságban sokkal kellemesebb hálóhely volt egy sátor, mint egy kiszellőztethetetlen lakótorony. Magát a vár urát, Borsa Kopaszt is a merénylet egyik szervezőjeként tartották számon a kortársak. A vár az anarchikus korszak vége táján 1317-ben került királyi kézbe, s ott is maradt a század végéig. Ezután főúri családok birtoka lett, előbb a Losonciaké, majd a Csákiaké.
Adrian Andrei Rusu leírása alapján a 16. század eleji birtokosztályok során készült iratokból kiderül, hogy a torony mellett a vár egy másik kisebb toronyból (kaputoronyból?) és egy kápolnából állt. Kettős falrendszert említenek a vár körül, továbbá két kaput, egy régit és egy gyalogosat. Az ismert épületek mellett egyéb helyiségekről is történik említés (korcsma, malom, istállók). Tartottak még a várban búzát és fegyvereket. A várat Bocskai István hajdúi pusztították a 17. század elején. Ekkor elvesztette hadi jelentőségét, elhagyatottá vált. Az épületei többségét építőanyagnak széthordták, a kibelezett öregtornyát magtárként hasznosították. A végső döfést a trianoni határok kijelölése jelentette, hiszen a váron át vezet a magyar-román határ. Igaz, Magyarországhoz a kisebbik része, a hajdani 120-szor 130 méteres külsővár északi várárka tartozik. A határ azonban lehetetlenné tette az állagmegóvást, de még a kutatást is – igaz, így már tégláért sem jártak a területére.
Bár a magyar köztudat őrzi az emlékét (ebben az évben a törteli önkormányzat emléktáblát tett a torony falára), nagyon keveset tudunk az építéstörténetéről. A tornyot övező terepegyenetlenségek azonban arról tanúskodnak, hogy maradtak bőven falak a mai talajszint alatt.
A körösszegi vár a Határeset adatbázisában
Határon túli várak a Határeset adatbázisában
Fotó, szöveg: Kovács Olivér