Kassa: feltárták a városfalak újabb szakaszát

„Ez a belvárosi terület korábban sosem épült be, legutoljára is teniszpálya volt rajta, közművekkel sem tették tönkre, így ideálisak voltak a körülmények a viszonylag nagy felület megkutatásához” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Rusnák Rastislav ásatásvezető régész. „Miután a 18. század végén megvonták a jogot Kassától, hogy falakkal védje magát, ezek többségét visszabontották, azonban itt is csak a járószintig pusztították el a köfalakat, így az ásatás során viszonylag magas, jól értelmezhető maradványokra bukkantunk.”

Kassa városfalainak végórái tehát viszonylag jól ismertek, azonban sokkal több a nyitott kérdés az építésükkel kapcsolatban. A hospesek által alapított település már a tatárjárás előtt is létezett, ekkor azonban még villa regiaként tartották számon, városi kiváltságait fokozatosan szerezte meg. Első kiváltságai nem ismertek, V. István még ifjabb királyként a közösségnek adományozta az akkor még Fel-Kassa néven ismert településrészt. Az első városfal még az Árpád-korban, feltehetően 1290-ben épült, erre utal az is, hogy az Árpád-ház kihalása után a trónharcok során a kezdetben Vencelt támogató kassaiak merészen fegyveres konfliktusba keveredtek a helyi tartományúr Aba Amádéval – ha nem tudták volna megvédeni otthonaikat, aligha kockáztatták volna a konfliktust. Az ellentét végül példátlan módon azzal végződött, hogy 1311 szeptember elején a városba látogató Aba Amádét – a kísérete egy részével együtt – lekaszabolták a kassai polgárok. A véres esemény európai történelmi szinten is szinte kivételes példája az erősödő polgári öntudatnak. Kassa pedig időközben I. Károly (Károly Róbert) mellé állt az oligarchák ellen folytatott harcban és országegyesítésben. Szabad királyi városi rangját 1347-ben I. Lajostól kapta meg.

„Jelenleg négy külön azonosítható falrendszert is ismerünk a városból, amelyek közül   belső a legkorábbi, még 13. századi eredetű, 1290-ben készült. 1392 és 1422 között, Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején ezt a falat kívülről egy párkányfallal, vizesárokkal és egy harmadik fallal kerítették. Ezek párhozamosan futottak egymással” – tette hozzá Balogh Árpád régésztechnikus. „Végül 1484 és a 16. század eleje között, talán még Mátyás király uralkodása idején felépült a negyedik fal a három korábbi elé, amely már egy rondella típusú erődítés volt, vagyis az ágyúk elleni védelemre szánták, így ágyúteraszokat is kialakítottak rajta.”

Az új falak ismét egy utódlási konfliktus során bizonyítottak: bár II. Ulászlót választották Mátyás halála után magyar uralkodónak, testvére, Albert herceg is a koronára tört, melynek során fél éves ostrommal sem tudta bevenni Kassát 1491-ben. A török hódoltság idején sosem lett az oszmánoké, eleinte a Királyi Magyarországhoz, majd hosszabb időn át az Erdélyi Fejedelemséghez tatozott. Eger elfoglalása után 1596 és 1700 között az ottani püspökök itt rendezték be székhelyüket. A magyar városok közt kimagasló szerepét a török kiűzése után sem vesztette el, hiszen itt jelent meg az első magyar nyelvű jelentős folyóirat, a Magyar Museum 1788-ban.

A Szlovákiában érvényes műemlékvédelmi gyakorlat szerint az elmúlt hónapokban feltárt falak mindenképpen megtartandónak minősülnek. Portálunk információja szerint a beruházó – hiszen a telken egy lakóépület készül – maga sem akar felszín alatti garázst, így az sem kizárt, hogy a falmaradványok egy része látható marad majd az építkezés befejezése után. Egyébként Kassa városa kifejezetten megbecsüli egykori védőfalainak emlékét: a most feltárt maradványoktól alig néhány méternyire áll a legkorábbi városfal helyreállított, rekonstruált szakasza, míg a Fő tér déli részén az erődítéseket egy felszín alatti kiállítóhelyen mutatják be.