Mátyás király legnyugatibb előretolt helyőrsége
Mátyás király szinte uralkodásának teljes ideje alatt konfliktusban áll Ausztriával, vagyis elsősorban III. Frigyes német-római császárral és osztrák főherceggel. Röviden: Frigyes az osztrák örökös tartományok méretének növelését, illetve a Csehország és Magyarország feletti hatalom erősítését akarta elérni, ami ellentétben állt Hunyadi Mátyás terveivel, aki a török megállítására egy közép-európai hatalmi koalíciót próbált kreálni, sőt a német-római császári cím és hatalom elnyerésére is törekedett. Konfliktusaik sorát többnyire három háborús szakaszra bontják a hadtörténészek (1459-től gyakorlatilag Mátyás haláláig, 1490-ig), amelynek magyar részről a leglátványosabb – ám hosszabb távon nem sokat érő – diadala Bécs elfoglalása volt 1485-ben.
A több mint három évtizedes torzsalkodás egyik epizódjaként Frigyes 1479-ben megpróbálta elmozdítani pozíciójából a salzburgi Bernard von Rohr érseket, aki Mátyáshoz fordult segítségért. A magyar király katonái bevonultak az érsek karintiai birtokaira, sőt magát Salzburgot is csaknem sikerült elfoglalniuk, azonban meghiúsították a tervüket, hogy egy vízvezeték-alagúton át „beszivárogjanak” a városba. Sokkal könnyebb dolguk volt Gmündben (a Gmünd in Kärnten név karintiai Gmündöt jelent, hogy megkülönböztessék egy másik, ugyanígy nevezett várostól), amelynek várát ostrom nélkül foglalták el.
A császár és a magyar király konfliktusa 1480-ban nagyobb léptéket öltött, elsősorban a határ mentén sorra vívtak meg sikerrel az osztrákok által korábban elfoglalt részeket, sőt, osztrák területeket is. Gmünd teljesen kiesett a hadmozdulatok zónájából, ám az ottani várban tulajdonképpen helyőrségként állomásozó zsoldosok (akik természetesen nem csak magyarok voltak) maradtak.
A jelenleg ismert források nem bővelkednek tevékenységük ismertetésében az elkövetkező években, de joggal feltételezhetjük, hogy valamiféle védelmi szövetséget kötöttek a vár alatt álló várossal, aminek része lehetett, hogy saját maguktól is megvédik őket. Mivel nem az osztrák történelem legdicsőbb pillanatairól van szó, a néhány év történetéről komoly összefoglaló sem ismert, az egyébként is kevéssé kutatott vár esetében inkább a 16. század történéseire koncentrál a tudomány. Tehát jelenleg nem tudjuk pontosan, hogyan tartották fenn magukat, de mivel nem csak az utánpótlási útvonalakból estek ki, de valószínűleg a zsoldjuk is nehézkesen érkezhetett meg (már ha megérkezett egyáltalán) nyilván be kellett kapcsolódniuk a település és a tágabb környezet életébe.
Végül 1487-ben egy császári sereg érkezett Gmünd falai alá, mire a magyar zsoldosok harc nélkül feladták a várat. A mai magyar határ legnyugatibb részétől is légvonalban jó kétszáz kilométerre hét éven át működő „helyőrség” inkább érdekes, mint hadászatilag fontos történetének feltárása pedig még kutatásra vár.
(A vár további történetéről, jelen állapotáról a Határesetben lévő adatlapon olvashatnak)
Fotó, szöveg: Kovács Olivér
Képgaléria a cikkhez
Kapcsolódó határon túli objektum a Határeset adatbázisából
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
A dalmáciai várak, épített emlékek magyar vonatkozásainak elhalványulása, Cserépvár kutatása és bemutatása szakmai és civil összefogással, egy különleges bronzkori ívelt kard felfedezése – ezek a témák voltak a legolvasottabbak 2024-ben a Magazinban. 
Szoros kapcsolatai ugyan sohasem voltak a Kárpát-medencével Ausztria legdélibb tartományának, de itt is érdemes magyar emlékek, illetve Magyarországhoz fűződő történetek után kutatni az utazónak.