Carnuntum: térdig érőből égig érő falak

Bár a rendszeres régészeti feltárások már 1857-ben megkezdődtek az ausztriai Carnuntum területén és a 19. század végén már monográfiát jelentettek meg Pannonia Superior egykori fővárosa ásatásainak eredményeiről, a régészeti park létesítésének ötlete csak az 1980-as években merült fel. 1997-ben alapították meg hivatalosan ezt az intézményt, amelynek leglátványosabb elemei a római városnegyed épületrekonstrukciói. Alig több mint tíz éve készült el az a nem teljes rekonstrukció, amely a város egyetlen fennmaradt padlómozaikját az eredeti helyén mutatja be a közönségnek. A Römerstadt Carnuntum már egy évtizedek óta remekül működő régészeti park, temérdek látogatóval, amiben persze szerepe van Bécs és Pozsony közelségének is.

Bár a kiállításon és az épületrekonstrukciókon kívül a virtuális rekonstrukciók terén is kínál látnivalókat, amelyeknek egy részét saját mobiltelefonon lehet megnézni, illetve ott van a Pogány-kapu egyszerűségében is nagyszerű virtuális rekonstrukciója, kétségtelen, hogy az „újraépített” római kori palota, illetve házak a leginkább emblematikus látnivalói. Amelyek persze egy olyan 4. századi „Rómát” mutatnak be, amely pontosan ebben a formában sohasem létezett, még ha a berendezésüknél a feltárt leletanyagra támaszkodtak, vagyis valóban szakmai igénnyel készült.

Bár Carnuntumban a városnegyed tömege, vagyis a házak összessége az igazán lenyűgöző látvány, hasonló épületrekonstrukcióért nem kell a Lajtán túlra utaznunk, hiszen Aquincumban 2012-ben adták át a Festőházat, amely az ókori élet bemutatása mellett roppant hasznos múzeumpedagógiai, közösségi térnek is bizonyult. Ugyanitt 2018-ban nyitották meg a nem teljes mértékben rekonstruált, de a belső térérzetet hatásosan megidéző Symphorus Mithraeumot.

Bár a látogatók többsége nagyon szereti a rekonstruált épületeket, a műemlékes, régész szakmának ambivalensek az érzései és a megnyilvánulásai ezzel a bemutatási móddal kapcsolatban. Többnyire a hitelességet féltik – s nem is indokolatlanul. A viták alapját azok az alapkérdések adják, hogy vajon egy múzeumnak a megőrzés, vagy a bemutatás az elsődleges feladata, lehet-e a kettő teljes szinkronban, egyik fölékerekedhet-e a másiknak. Ezt az elvi kérdést ugyanakkor jelentősen árnyalja, hogy a látogatószám az eredményesség egyik legfontosabb mutatója, vagyis olyan produkciót kell előállítani és fenntartani, amelyre bemennek az utcáról az emberek. Az épületrekonstrukció kétség kívül ilyen, ám a teljes hitelessége bizony vitatható.

De vajon mit vár a 21. században a látogató egy régészeti park, vagy egy műemlék meglátogatása során? Pontosabban mennyiben vár mást és többet, mint például a 19. század utolsó éveiben? 

Azt gondolom, az alapvető igény változatlan maradt. Vagyis az információkon kívül (sőt akár elsősorban) hangulatot akar. Vagyis hogy úgy érezze magát: történelmi helyen jár, belecsöppenve a múltba – vagyis abba, amit ő múltnak gondol. Egy rommező tökéletes arra, hogy a pusztulás mementójaként érzéseket keltsen, ugyanakkor például Aquincumban a ma már réginek nevezett, többször bővített múzeumépület felidézte számára Róma fénykorát is antik arányaival, részleteivel. Vizuális szempontból és ezen funkcióját tekintve akár párhuzamba állíthatjuk korunk épületrekonstrukcióival is.

Az elmúlt évszázad azonban látvány tekintetében mérhetetlenül elkapatta az emberiséget, amit tetézett a tömegturizmus megjelenése és gerjesztése. Világszerte százmilliók indulnak el minden évben (vagy akár évente többször is), akiknek az egy része valójában szinte teljesen immúnis a kulturális értékekre. Vagyis olyan produkciót kell létrehozni, ami egyaránt kielégíti a tudásra vágyókat és az intellektuális zombiként viselkedő látogatókat is. Persze ilyen produkció valójában nem létezik, hiszen olyan étel sincs, amely egyszerre sós és édes, csípős és keserű (még ha az általam látogatott távol-keleti ételbár néha meg is kísérli a létrehozását). 

A látvány mellé kell tehát a tapintás, az anyagérzet – ezt az épületrekonstrukciók remekül teljesítik. Ugyanakkor egy múzeum sosem lesz képes olyan hatást elérni, mint egy, az arénában rohamozó „harci rinocérosz” és egészséges, ha a korlátait a mozival szemben felismeri és észben tartja.