Hagyományőrzők aranykora

A történelmi hagyományőrzők számára tragikusnak bizonyult 2020 és nem lehet tudni, jövőre mennyivel lehet jobb. A járvány következtében elrendelt bezárás miatt a múzeumok tavaszi programjai elmaradtak, s a nyár ugyan nyújtott alkalmakat a megmutatkozásra, azonban az őszi évad is korábban ért véget a vártnál. A megszokott adventi, Karácsony előtti múzeumi nagyüzem is elmaradt, így akár már most is meg lehet vonni az év gyászos mérlegét.

Márpedig a történelmi hagyományőrzés lételeme, hogy megmutassa magát. A bemutatók, fellépések ugyan nem járnak nagy anyagi haszonnal, azonban szerencsés esetben némi segítséget jelentenek, hogy az egyébként igen drága felszerelést pótolni, fejleszteni lehessen. Általában bele sem gondolunk, de egy jó kivitelű ruha, páncél, korhű fegyvermásolat több százezres tétel lehet, tetőtől talpig beöltözve pedig átléphetik az egymilliós kiadást. Nem beszélve az egyéb eszközökről, az utazásról. Ezt pedig többnyire saját zsebből fizetik, lévén – bár a színvonalas történelmi hagyományőrzés kulturális és pedagógiai szempontból is rendkívül fontos – nem létezik rá állami támogatás.

A viselet persze csak a külcsín (bár egy korhű ruházat összeállítása tudományos ismereteket is követel), ennél is fontosabb a belefektetett tanulás és tudás. Szerencsére már rég kinőtt Magyarországon is a hagyományőrzés a „bádogemberek csépelik egymást” korszakból, már ott tartunk, hogy a legjobb csapatok teljes történeteket mesélnek el, rendkívül látványosan adnak át ismereteket a nagyközönségnek. Ezeket az ismereteket pedig sokszor önállóan, szorgos kutatással, akár nemzetközi kapcsolatok révén szerzik meg. Szoros kapcsolatban vannak múzeumokkal, amelyek közül mind többen ismerik fel, hogy egy-egy tárgyhoz, vagy jelenethez közös kutatásra, problémamegoldásra van szükség és a hagyományőrzők jelenléte képes látogatókat becsalogatni a múzeumba. Akadnak már történelmi korszakok, amelyekben a magyar hagyományőrzők az európai élbolyban vannak hitelesség, látvány szempontjából. Nem mellesleg ez egy kísérleti tudomány, amely során rengeteg részletet lehet fizikálisan megismerni az elmúlt korokból a tárgyhasználaton át a gasztronómián keresztül akár az orvoslásig.

Ők tehát valószínűleg átkozzák az idei évet, azonban talán a kevesebb fellépés okán 2020-ban olyan produkciók születtek, amelyek esetenként messze túlléptek a klasszikus történelmi hagyományőrzés keretein. Gyakran már nem a tökéleteshez közeli hitelességről van szó, hanem az atmoszféráról, arról, hogy akár egy jó színházi előadásnál, nem eljátsszák a szereplőket, hanem azonosulnak velük. Korábban is voltak kimagasló produkciók, de idén egyik követte a másikat, ráadásul más-más elemek tették nagyon jóvá a csoportok fellépéseit, így roppant sokszínű módon ragadták magukkal a nézőiket.

A magyarországi hagyományőrzés végleg felnőttkorba ért. Akármilyen is lesz a jövő év, izgalommal várhatjuk, hiszen magas a maguk állította mérce, amit el kell érniük, vagy meg kell haladniuk.

Fotóink a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma és a Magyar Nemzeti Múzeum Visegrádi Mátyás Király Múzeuma 2020 nyári rendezvényein készültek