Gyulafehérvár, az ezeréves püspökség
Képgaléria a Szent Mihály székesegyházról és a kiállításról
„A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény az első olyan magyarországi jogszabály, amely tételesen állami feladatként ismeri el a határon túli magyar kulturális örökség védelmét” - mondta el az Erdély ezeréves püspöksége című konferencia megnyitójában Tamási Judit, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke. Hozzátette: ezeknek az épített emlékeknek a megőrzése nem csupán műemlékvédelmi, hanem nemzetpolitikai kérdés.
A kétnapos konferenciát, amelyen elsősorban azok a szakemberek osztják meg tapasztalataikat a többiekkel, akik részt vettek a székesegyház egy évtizedes feltárásában és kutatásában, a Teleki László Alapítvány szervezte. Így előadást tartott a 2000-2008 közötti régészeti feltárást végző Daniela Marcu Istrate és Daniela Tanase is. A székesegyház szentélyéről Takács Imre, a belső falkutatásról Kiss Lóránd, a főszentély 18. századi újjáépítéséről Papp Szilárd, az ásatáskor feltárt pénzérmékről Monica Dejan, a szomszédos fejedelmi palota építéstörténetéről Emődi Tamás, a székesegyház újkori helyreállításának kezdeteiről Káldi Gyula, az elmúlt két évben végzett alakhű felmérésről Halmos Balázs és Marótzy Kata, a jelenlegi felújítási munkálatokról pedig Márton Judit és Guttmann Szabolcs tartott előadást. A konferencia keddi napján szó lesz a kőrestaurátori munkákról, a faberendezésekről, és azok restaurálásáról, valamint a főszentély helyreállítási terveiről.
A kétnapos szakmai konferenciát a kiállítás követi a Budapesti Történeti Múzeumban. A tárlatot Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek és Semjén Zsolt, a Magyar Köztársaság miniszterelnök-helyettese nyitja meg 15.30-kor. A tárlatokon éppúgy láthatók lesznek a feltáráskor előkerült leletek – pénzérmék, kerámiák, fajansz csempék, Szent Katalin aranyozott ezüst szobrocskája –, mint a székesegyház és püspöki/fejedelmi palota jelentőségét, átépítéseit, helyreállítását bemutató dokumentumok. A kiállítás január 2-ig tekinthető meg.
A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház különleges a Kárpát-medencei, középkori épületek között, hiszen – bár a 18. században lebontották, majd újraépítették a szentélyét – elkerülte a barokk stílusú átépítést.
Így rendkívül hűen őrzi a középkori építőmesterek keze nyomát, s a különböző építési, bővítési fázisokat. A székesegyház északi oldalához épített Lázói-kápolna a reneszánsz egyik legszebb emléke a Kárpát-medencében.
A gyulafehérvári püspökséget 1009-ban alapította I. (Szent) István. Talán már ekkor elkezdték az első, a mainál kisebb székesegyház építését. Az első templom a Vata-féle pogánylázadáskor pusztulhatott el (szentélye a mai főhajó alatt található). I. (Szent) László korában kezdték el építeni a második, tömegében már a mait idéző székesegyházat. A 13. században a tatárok, majd a szászok is feldúlták. Egy török betörés és pusztítás után hosszabbították meg a gótikus szentélyét a 15. század 40-es éveiben.
A gyulafehérvári székesegyház a magyar történelem meghatározó alakjainak a temetkezési helye. Az erdélyi püspökökön kívül Izabella királyné, János Zsigmond, Hunyadi János, Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Martinuzzi Fráter György földi maradványait is itt helyezték végső – bár a gyakori pusztítások miatt korántsem zavartalan – nyugalomra.
Képgaléria a Szent Mihály székesegyházról és a kiállításról
Dr. Tamási Judit megnyitó beszéde
Kapcsolódó cikkeink:
Arad: a Maros mosta ki a vértanúk csontjait
Várad még várhat Szent Lászlóra és Zsigmondra
Kassa: zarándokhely a fejedelem sírboltja