Kastélyműködtetés: felélesztett vagy túlélő történelem?

Több szempontból is paradoxon, fából vaskarika a modern kastélyműködtetés Magyarországon. Ezek az épületek a múltban egy-egy nemesi birtok koronái voltak, marcipán-angyalok a torta tetején, amelyeknek a fenntartását sok száz, ezer holdnyi föld, s annak földművelési, állattartási jövedelme szolgálta. Míg ezek a nagybirtokok a Lajtától nyugatra részben legalább fennmaradtak a második világháború után (legalábbis a politika nem törekedett a szétzúzásukra), Magyarországon, s általában a keleti blokkban darabjaikra szakadtak, majd köztulajdonként mindenki és senki birtokába kerültek. A többnyire frissen kirabolt kastélyépületek pedig új és az eredetivel sosem összhangban lévő funkciókat fogadtak be és szenvedtek el évtizedeken át. Ám mivel az általános iskola, a laktanya, vagy a TSZ-iroda ritkán bizonyult anyagilag prosperáló üzletnek, a köztulajdonba került kastélyok állapota általában rohamosan hanyatlott évtizedeken át.

A rendszerváltást követően az inga átlendült a túloldalra: egyre inkább igény született a hajdani fényes terek megismerésére. Persze ekkor már ezek a terek általában hiányoztak: így a nyolcvanas évek első fecskéi után az 1990-es évek volt a második magyar kastélykorszak kezdete, amikor több helyütt megindultak a kutatások és a helyreállítások is. Ez a lendület jó két évtizeden át tartott: addigra kiderült, mely épület rázható fel tetszhalott állapotából. S az inga bizony túllendült: napjainkban gyakran több szó esik látogatószámokról, desztinációkról, mint az épületek eredeti (műemléki) értékeiről. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy vajon mennyire tolerálják az épületek a látogatók jelenlétét, hiszen század-, ezredannyi forgalomra tervezték hajdan őket.

A gyulai Almásy-kastély a viszonylag későn ébredők egyike, hiszen az 1990-es években kiürített épületnek a kutatása és helyreállítása 2014-ben kezdődött el, majd 2016 márciusában nyitották meg. Nem csak a helyreállított épületrészletek miatt nevezhetjük mintaszerűnek a felújítást, hanem a kiállítás is rendkívül izgalmas lett – furcsamód leginkább éppen azért, mert a kastély eredeti berendezési tárgyai hiányában a rendezők fantáziadúsan, a látogatók több érzékére hatva igyekeztek átélhetővé tenni az épület korábbi mindennapjait.

A megnyitás óta eltelt egy évtizednek a tapasztalatairól rendeztek március 18-án konferenciát a kastélyban. A Kastélyműködtetés a XXI. században – Tíz év egy vidéki kastély életében című rendezvényen a szerte az országból érkezett szakmai előadók nem csak az Almásy-kastélyról beszéltek, de szóba kerültek más hasonló épületegyüttesek, s azok üzemeltetése is. 

„A gyulai kastély két díjat is kapott tőlünk, amivel csak egyetlen másik helyszín dicsekedhet. Maga a helyreállítás ICOMOS-díjas lett, majd később megkapták a Példaadó Műemlékgondozásért Díjat is” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Nagy Gergely építész, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága tiszteletbeli elnöke. „Ez utóbbi arra hívja fel a figyelmet, hogy hiába a megfelelő színvonalú szakmai munka a helyreállítás során, ha az adott emlék mögül hiányzik a helyi akarat és támogatás. Szerencsére Gyulán a helybeliek felismerték a kastély értékét, rendszeresen használják, az életük része, ahogyan a környezete is, így a színvonalas szakmai munkán túl ez lehet a tartós sikerének a titka.”