Megújulna és gazdagodna a ma is használt dzsámi
„Körülbelül 500 milliós forrás állna ekkor rendelkezésünkre, amelynek jóvoltából nem csak a történelmi épület teljes felújítására kerülne sor, de a már engedélyezett tervek szerint új elemekkel is ellátnánk a dzsámit. Így a többi között kialakítanánk egy dervis-szobát, ami a hajdan itt élt szerzetesek mindennapjait mutatná be a látogatóknak, hiszen a dzsámihoz egykoron kolostor és szegénykonyha is tartozott. Létrehoznánk egy üvegfedésű kis teret is a kert felőli oldalon, amely kávézóként, teázóként szolgálna” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Dobó Ágota, a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ elnökhelyettese. Hozzátette: a dzsámin belül elvégeznék a belső tér, így a kupola felújítását, megerősítenék a minaretet és utóbbi látogathatósága érdekében elkészülne a dzsámi egykori galériájának rekonstrukciója.
A Forster központ egy nagyobb léptékű török-projekt előkészítésén is dolgozik, amelynek keretében külön útvonalat kínálnának a kezelésükben lévő iszlám, vagy iszlám kötődésű műemlékekhez. Erre azért is lehet szükség, mert a jövőben vélhetően több (részben török-kori) épített emlék kerül majd a központ kezelésébe.
„Már csak azért is fontosak az ilyen műemlékek, mert Európában csupán mi tudjuk kínálni a látogatóknak a nyugat és kelet ilyen sajátos kulturális sokszínűségét” - tette hozzá az elnökhelyettes.
A pécsi Jakováli Hasszán dzsámi egyébként ma is „élő” épület. Természetesen van kiállítása, amellyel kiszolgálja a múzeumi funkciót, azonban élő imahely is: a hetvenes évek közepe óta péntek délutánonként tartanak benne szertartásokat a pécsi, illetve a környéken élő iszlám közösség tagjai.
(A cikk a fotók alatt folytatódik)
Az épület maga a legjobb állapotú, eredeti dzsámik egyike közel, s távol, hiszen még a kupolája is eredeti: miután az oszmán birodalmat kiszorították a térségből, hamarosan kórház épült mellette, s ugyan a derviskolostort lebontották, a dzsámit az egészségügyi intézmény kápolnájaként használták. A karcsú minaretből harangtorony lett, így a legfelső szintje kivételével épségben maradhatott.
Magyarországon a másfél évszázados török-kor meglehetősen kevés épített emléket hagyott maga után. Nem csak azért, mert az ország felszabadítása után szorgalmasan lebontották ezeket az épületeket: eleve alacsony volt az építkezések száma, hiszen az oszmán hatalom néhány nagyobb városra koncentrálódott elsősorban. Míg a katonai létesítmények, a földsáncok hamar az enyészeté lettek, vagy átépítették azokat, nagyobb világi épületek szinte nem is készültek a számunkra joggal perifériának tartott Kárpát-medencében. A viszonylag sok dzsámi sem elsősorban építtetőik jámborságáról tanúskodik: a centralizált török államban szinte minden a szultán tulajdona volt, vagyont csak ideiglenesen lehetett felhalmozni. Így ha valaki szerette volna családjára hagyni az általa megszerzett javakat, vallási alapítványon keresztül tudta csak kicsempészni az állam látóköréből a vagyont.
Riport a dzsámiban és beszélgetés Dobó Ágotával a Közkincs-keresőben
Kapcsolódó cikkeink:
Forster központ: megnyílnak a műemlékek
Holland példát követne a műemlékvédelem