Rejtélyes erődök, legendás falu a Hortobágy partjánál

„Tájrégészeti kutatási program keretében szerveztünk több terepbejárást tavaly ősszel és télen Hajdúböszörménytől északnyugatra fekvő bagotai határrészen. Abból indultunk ki, hogy az itteni földrajzi nevek, a Földvár-ere, Földvár hídja, illetve Földvár dombja valamilyen erődítés emlékét őrzik, s a korábbi, még az intenzív mezőgazdasági használat előtt készült légifelvételeken is érdekes anomáliákat találtunk” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Bálint Marianna, a Hajdúsági Múzeum régésze, a kutatási projekt vezetője. „A bagotai határ eddig egyébként kifejezetten kevéssé ismert volt, mindössze két, nem a remélt erődítésekhez kapcsolódó régészeti lelőhelyet regisztráltak csak a területen.”

A légifelvételek alapján egy mintegy tíz négyzetkilométeres területen kutattak a Hortobágy folyó jobb és bal oldalán, követve annak folyását. Elsőként a leglátványosabb anomáliát járták be az egykori bagotai csőszháztól északra, ahol egy öreg akácerdőben egy zárt sánccal és árokkal körülvett, 104-szer 98 méteres négyzetes, konkáv alakú, sarkai egy-egy olasz jellegű földbástyával épített erőd jól azonosítható maradványaira bukkantak. Ezután a hajdani csőszháztól délre egy másik, kicsit kisebb, de hasonló kialakítású, erőteljesebben elpusztult erőd maradványait találták meg. Később sikerült egy harmadik, az erdőtelepítés miatt már csaknem megsemmisült erődítés nyomait is azonosítani. Mivel ásatás nem volt, leleteket csak terepbejárás során gyűjtöttek, néhány nehezen datálható muskétagolyót találtak csupán, amelyek szerint az erődöket feltehetően a 17. század második fele és a 18. század eleje között használhatták. Elhelyezkedésük szerint a Polgár felé vezető úton lévő révátkelőt tarthatták az ellenőrzésük alatt. Jelenleg a kutatók a levéltárakban kutatnak, hátha sikerül az építésükkel, használatukkal kapcsolatos információkra lelniük, de a formai hasonlóság alapján feltehetően kuruc-kori erődök lehettek.

„Az első számú erődítésnél feltűnt, hogy nem a terület legmagasabb pontján áll, ahogyan azt a logika diktálná. Bejártuk ezért a közelben lévő kiemelkedést is, ahol meglepő szórványleletekre bukkantunk. Tégla- és építőkő-töredékek, nagyobb üvegszilánk és emberi csontmaradvány egyaránt fellelhető volt a területen. A tágabb környezetben kerámia-töredékeket és nagyszámú őrlőkövet találtunk. Ezek alapján bizonyos, hogy a középkori Bagota falu temploma és temetője állhatott egykor ezen a helyen” - tette hozzá Bálint Marianna.

Bagotáról az első írott forrás 1310-ből maradt fenn, Ekkor a Gutkeledek birtoka volt. 1347-ben a Zeleméri-, 1355-ben a Bátori-birtokok között sorolják fel, 1411-ben pedig Debrecen tartozékaként említik. 1476-ban a Hunyadiak birtoka, majd 1550-ben ismét a Zelemérieké volt. Feltehetően azonban sokkal korábban, a kora-Árpád-korban létesült, laza szerkezetű faluként. Virágkorát a 15. század elején élte, amikor Luxemburgi Zsigmond többször is megfordult a településen és a közeli Böszörményben az itt kiadott oklevelek szerint. 1412-ben három napos királyi vadászaton látta vendégül Bagotán II. Ulászló lengyel királyt, III. Rudolf szász választófejedelmet és Frigyes nürnbergi várgrófot. Ilyen magas szintű diplomáciai találkozóra azóta sem került sor a térségben. 

„Az eddigi kutatási eredmények felkeltették mind a böszörményi lakosok, mind a helyi döntéshozók figyelmét, így folytatni fogjuk a térség vizsgálatát. Több éves programot állítottunk össze, amelyre még keressük a forrásokat” - mondta Bálint Marianna. „A célunk, hogy szisztematikusan feltárjuk mind Bagota, mind az erődök történetét, s azt idővel bemutassuk az érdeklődő nagyközönségnek is.”