Dombóvár: megvan mind a négy sarok

Bár a vár területét Gólyavárként ismerik már évtizedek óta a dombóváriak, a korábban rendre a délkeleti saroktorony pillérének csonkján fészkelő madarak már tavaly is új költőhelyet kerestek maguknak. Időnként ott köröznek persze felette, ám aligha azért, hogy felülről kísérjék figyelemmel az ásatási eredményeket. Pedig valószínűleg onnan nézve állhat legkönnyebben a vár alaprajza, immár mind a négy sarkával, s a területén lévő belső maradványokkal.

„Ez volt az ötödik évadunk, s idén a legfontosabb eredmény a saroktornyok elhelyezkedésének, alakjának a feltárása, valamint és a várudvaron feltételezett építmények meglétének igazolása volt. Így már tudjuk, hogy az ábrázolásokkal ellentétben hatszögletű tornyok emelkedtek a vár négy sarkán és a 17. századi leírásnak megfelelően valóban két torony állt az északi épületszárny előtt” - mondta el portálunknak Berta Adrián ásatásvezető régész, az MTA BTK Régészeti Intézetének kutatói ösztöndíjas munkatársa. „A kutatást idén is Dombóvár önkormányzata, valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, utóbbi az Örökségvédelem Kollégiuma döntése szerint.”

Dombóvár első várát, a szigeterdei lakótornyot feltehetően a 13-14. század fordulóján emelték, az első írott forrás 1310-ben említi, ekkor Kőszegi Henrik fia János birtokolta. Feltehetően hat évvel később került I. Károly király kezére, aki 1326-ban Nyékkel együtt elcserélte Csák István fiaival, Péterrel és Istvánnal azok tíz másik váráért. Ez a torony azonban nem egyezett meg a most kutatott várral, amely a 14-15. század fordulóján épülhetett. A Csák-fiak leszármazottai az újonnan szerzett birtokról felvették a Dombai nevet, amelyet egészen a 16. század elejéig, a család férfiágon való kihalásáig használtak.

A Dombai-család a 15. század vége és a 16. század eleje közti időszakban élte a fénykorát, ekkor tagjaik magas országos tisztségeket is viseltek. Kihalásuk után Werbőczy Istváné, majd Török Bálinté lett. A törökök 1543-ban, vagy 1546-ban foglalták el és 1686-ig az övék is maradt. 1691-ben Esterházy Pál herceg kapta meg az elmaradt nádori jövedelmek részeként. Ekkor készült el a vár részletes leírása, valamint egy metszet is róla. Soká már nem állt, az 1702-es várrombolási rendelet értelmében a falakat a herceg jobbágyai lebontották, kaputornyát pedig aknászok felrobbantották.

„A területen nem csak maga a többször átépített, nemesi rezidenciából végvárrá lett vár az érdekes, hanem a mellette egykor elterült település is, amelynek a kutatására még nem került sor” - tette hozzá Berta Adrián.

Az öt ásatási évad során nagyrészt a török korban itt állomásozó, balkáni származású katonasághoz köthető leletek kerültek elő. Kisebb részben találtak középkori leleteket, amelyek azonban segítettek keltezni az építési periódusokat. A kutatás eddigi eredményeiről szeptember 25-én az MTA Régészeti Intézetének szervezésében Budapesten rendeznek szakmai konferenciát.