Átok ülne Déva várán?
Vajon van-e valaki, akinek Déva vára említésekor ne jutna eszébe Kőműves Kelemenné balladája? Pedig Déva enélkül is figyelemre méltó. Az égbeszökő kúpos hegy tetején évszázados romok meredeznek megmozgatva az arra járó fantáziáját. A népmondában felemlegetett jeles romániai műemlék szomorú állapota egy időre megfordulni látszott, de a váron ülő „átok“ most sem tagadta meg önmagát – a szépen indult helyreállító projekt közel két évi biztató előrehaladás után megbicsaklott.
Déva városa felismerte azt a lehetőséget, amit a Marosvölgyben álló impozáns várrom látványa és híre jelenthet. A városnak a nagyszabású helyreállítás elindításához kölcsönre volt szüksége.
Az építész tervezést a helyi ASAR tervező irodával a kiváló felkészültségű, dévai Pop Annamária végezte. Romániában rendkívül szigorúak a földrengés-veszélyre vonatkozó műszaki szabványok. Így különleges feladatot jelent a 10-16 méter magasba nyúló, oldalsó támasz nélküli falak erőtani tervezése.
Erre a Szabó Bálint egyetemi tanár vezette jó hírű Utilitas műemlékhelyreállító tervező iroda és Kirizsán Ildikó tervező vállalkozott. A munkában az iroda tanácsadójaként vehettem részt, mert Szabó Bálint természetesen nem elégedett volna meg a statikai helyreállítás pusztán műszaki megoldásával. Felkért, hogy a romfalak konzerválásának, a statikailag szükséges kiegészítések, megerősítések műemléki felfogásának kimunkálásában vegyek részt. (Irodájának minden munkájában érvényesül a korszerű, komplex értékmentő, értékőrző felfogás.) A szükséges kutatások szakirodalmi, levéltári és helyszíni falkutatási munkáira Kovács András művészettörténész, kolozsvári egyetemi tanár kapott felkérést. A régészeti feltárást Dana Marcu végezte, akit Erdély-szerte a legjobb középkoros régészként tartanak számon.
A munka jó lendülettel indult. Egy budapesti cég elkészítette a geodéziai felvételt, építész előtervek és prezentációk készültek. A helyreállítás szakszerűségének megalapozását szlovákiai és magyarországi tanulmányút szolgálta. Ennek során a csapat megismerkedett a lublói, szepesvári, lőcsei, szigligeti és sümegi várhelyreállítások tapasztalataival.
A hasznosítási program vonatkozásában pedig értékes ismereteket meríthetett a sümegi várra alapozó komplex idegenfogalmi koncepció részleteinek megismeréséből.
Hamar elkészültek a belső vár falait a külső oldalon elérhetővé tevő állványok. Ezeknek abban is szerepük volt, hogy látványukkal felmutassák a program lendületét is, és előkészítsék a szükséges támogatást. De az elsődleges cél természetesen az építés megindítása, illetve a falak műszaki és tudományos kutatásának lehetővé tétele volt. Elsőnek a falazat és a kötőanyagok vizsgálata kezdődhetett el. Ebben a BME Építőanyagok és Mérnökgeológiai Tanszék munkatársai – Józsa Zsuzsa, Csányi Erika és Simon Tamás vettek részt. Az anyagokat és a habarcsösszetételt helyszíni mintavétel után laborvizsgálattal azonosították. A kőanyag andezit. A habarcs ugyan több építési periódusról tanúskodott, de alapjában 32-47% mésztartalmú mészhabarcsnak bizonyult, helyi – elég nagy szemcsenagyságú (8 mm) – Maros homokkal, illetve a Marosnak a közelben lerakott üledékével azonosítható adalékanyaggal.
Az andezit, amely helyi kő, és szinte korlátlanul hozzáférhető az évszázadok alatt leomlott várfalak anyagából, jó adottságú, tömött szerkezetű, fagyálló kő. Ez a tényező, mivel a kőanyag mállása nem játszhatott jelentős szerepet a falak pusztulásában, a helyreállító habarcs összeállítására irányította a figyelmet. A BME tanácsai alapján az Utilitas laboratóriuma kísérletezte ki az alkalmazható habarcsot. Alapfeltétel volt a mészhabarcs alkalmazása. Szabó Bálint angliai ismeretei alapján helyi, kétszer osztályozott adalék és hidraulikus mész alkalmazásával sikerült olyan keveréket előállítani, amelynek szilárdsága egy sovány betonéval vetekszik (5N/mm2), de légzőképessége megőrzi a mészhabarcsnak a helyreállításban oly fontos, elvárt szintjét. Először olyan helyen készültek helyszíni falazási próbák, ahol a kifagyott falüregek visszapótlása nyilvánvalóan nem sérthetett műemléki érdekeket. A kivitelező kőművesek ambiciózus hozzáállása és tanulási készsége végül nagyon szép falszövet-pótlásokat eredményezett.
Közben Kovács András beszerezte a bécsi hadi levéltárból az archív katonai várfelméréseket, Pop Annamária pedig Bukarestből a 40 éve végzett utolsó beavatkozás felméréseit. Így egyfelől képet kaphattunk a vár 200 évvel ezelőtti, már akkor is részben romos állapotáról, másfelől az is kibontható volt, hogy mi történt a hatvanas években. Az állványzaton mód nyílt a falak közvetlen közelről való vizsgálatára. Nagy hosszban előtűntek a korábbi, talán 17. századi periódus pártázatos lőrései, amelyeknek addig csak egy kisebb része volt ismert a megmaradt gyilokjárón. Ez egyértelműen megmutatta, hogy a magas északi fal késői ráépítés eredménye. A falakon felfedezhető építési nyomoknak, – boltindítások, gerendafészkek, nyílások nyomainak – és az archív terveknek az összevetése lehetőséget adott a korábbi födémszintek, tetőcsatlakozások, gyilokjárók, építési periódusok előzetes azonosítására. Ezt a munkát, amely csak kezdeti és hipotetikus, de a további munkához segítséget nyújtó megállapításokat eredményezett, magam végeztem.
Időközben eljött 2008-ban az első ásatási szezon. Dana Marcu csapata – a csatlakozott nyugat-európai diákokkal – Románia legnagyobb és legjobban megtervezett várásatását végezte. A rengeteg törmelék és feltöltődés eltávolítása után a természetes sziklafelszínig tisztították le a várudvart és a leomlott belső szárnyak helyét. Az ásatáson sorra előkerültek a katonai várfelméréseken jelölt falak és feltárásra került egy különleges, szépen falazott – szűrő kavicsággyal övezett – ciszterna is. A Dávid Ferenc börtöneként nyilvántartott másik ciszterna körül a sziklafelszínt mintegy 10 méter mélységben érték el. A szűk falszorosokon reneszánsznak tűnő falfestések nyomai is előkerültek.
Mindezek egy módszeresen előkészített, izgalmas munka első lépései voltak, amelyeknek egyelőre félbe kellett szakadniuk, mert egy időközben meghozott romániai törvény meggátolta a várost a projekt folytatásához szükséges, már előkészített kölcsön felvételében. Utoljára még a régészeti feltárások állagvédelmére sikerült lépéseket tenni. De a munka sajnos leállt. Reméljük a folytatás nem sokáig várat magára.
(A szerző építész)