Egy főváros születése: Buda kettős nagypecsétje
Ha kézzelfogható bizonyítékot keresnénk arra, hogy a 13. század utolsó évtizedében, alig másfél emberöltővel az alapítása után Buda már jó tempóban haladt azon az úton, amely során az ország első városává vált, a legkifejezőbb a kettős nagypecsét. Egy 1292-ben kiadott oklevélhez tartozik, amelyet a veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltárában őriznek, vagyis III. András uralkodásának kezdeti szakaszában született. A Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében nem az eredeti pecsét, hanem annak gipszmásolata található – s ezek a gipszmásolatok gyakran sokkal jobban olvashatóak, több részletet tárnak fel, mint az eredetiek. Az egyik oldalon a nyolcsávos királyi címerpajzs, a hátoldalon három tornyos kapu látható. Bár nagy a kísértés, hogy ezt az épületegyüttest megkíséreljük a város 13. század végén létező egyik, például a valószínűleg a mai Bécsi kapu helyén álló kapujával azonosítani, inkább egy sablon-ábrázolás lehet. Így ez a klasszikus várispánsági székhelyet jelző motívum élt tovább a későbbiekben – bár létezik két tornyú változat is – mígnem Pest, Buda és Óbuda 1873. évi egyesítésekor Budapest címerébe is bekerült.
„Buda kettős nagypecsétje természetesen megbecsült és fontos darabja a gyűjteményünknek, azonban mellette még nagyon sok történeti szempontból nagyon fontos pecsét másolata is a múzeum birtokában van” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Kelényi Borbála történész, a Budapesti Történeti Múzeum Diplomatika Oklevél-, Oklevélfénykép és Pecsétmásolati Gyűjteményének gyűjteményvezetője. „Bár a pecsétek az oklevelek szerves részei, tartozékai voltak, azok hitelesítését szolgálták, önállóan is fontos forrásokat jelentenek, önállóan is fontosak mind kutatási szempontól, mind a különböző történeti kiállítások látványos, plasztikus kísérői lehetnek.”
A BTM pecsétmásolati gyűjteménye a második világháború után született meg, amikor elkezdődtek a régészeti feltárások a budai vár területén. A romossá vált épületeknek a tudományos kutatása nem csak nagyon sok középkori részletet hozott a napvilágra, de sok faragott követ, köztük címereknek a töredékeit is. Ezek értelmezése kapcsán született meg a pecséttani korpusz újbóli összeállításának az ötlete, amire Kumorovitz Lajos Bernát, az egykori szerzetestanár-tudós vállalkozott. Ő fektette le a napjainkban több mint 2200 darabból álló gyűjtemény alapjait, míg a Csánki Dezső által létrehozott oklevél- és oklevélfénykép gyűjtemény újjáélesztése Mályusz Elemér, rendszerezése Spekner Enikő érdeme.
Fotó, szöveg: Kovács Olivér
Fontosabb kulcsszavak
Kapcsolódó cikkek
Immár tradíció, hogy év vége táján megrendezik és megnyitják a Középpontban a Középkor című kiállítást a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában. Ez a sorrendben tizedik tárlat visszatekint az elmúlt évtizedre is. 
Bár korunk kevéssé természetcentrikus világában nehéz elképzelni, a folyóvizek komoly hatással voltak az emberi letelepedésre évezredeken át. A Duna partja mellett így a Rákos-patak is egyfajta „civilizációs bölcső” volt.