Samhain: világok közti átjáró nyílik Aquincumban

Ugyancsak nehéz hitelesen bármit is mondani a kelta ősvallás egyes elemeiről, részleteiről és ennek nem csak a források szűkössége az oka, hanem a divat, az újonnan kreált kelta mítoszok népszerűsége, s összemosása az okkultizmussal. Utóbbin nemigen lehet segíteni, így érdemes a források, valamint tudományos kutatás által kitaposott, ugyancsak szűk ösvényen haladva felderíteni, hogy mit gondolhattak a kelták az őket körülvevő látható és láthatatlan világról.

A Samhain ma is aktívan használt és élő szó: ír nyelven novembert jelent. Hagyományosan Írországot (és Walest) szokták a kelta kultúrát legaktívabban megőrző államként, illetve régióként számon tartani, azonban magát a politeista (többistenhitű) kelta ősvallást egy késő vaskori „kulturális masszaként” érdemes inkább elképzelnünk, amely az Ír-szigettől egészen a Kárpát-medence keleti részéig áthatotta kontinensünket. Nem volt semmilyen „kanonizált” formája, így jelentős különbségek lehettek az egyes közösségek hitvilága között, ugyanakkor azonosíthatunk istentípusokat, amelyek Európa több kulturális régiójában is jelen voltak.

Ez a kelta ősvallás nem egyszerre tűnt el a kontinensről: bár a római hódítással járó romanizáció, majd a kora középkori keresztény térítés háttérbe szorította, helyenként népszokások formájában egyes elemei korunkig fennmaradtak, így a néprajzkutatás is aktív formája a tudományos megismerésének. A kereszténység előtt ráadásul sajátos „gall – római” vallás jelent meg a Római Birodalom határterületein, vagyis a római isteneknek helyi változatait tisztelték (s ezek az istenek megjelentek más provinciákban is). A közös indoeurópai örökségből fakadóan az ősi kelta hitvilág egyes elemei rekonstruálhatóak a skandináv mitológia segítségével, amelynek már írásos emlékei is bőven vannak. Az ősvallás továbbélésére egyéb példák is vannak.  Kevéssé közismert, de a Baltikumban is sokáig kitartott az akkor már pogánynak nevezett , szintén indoeurópai gyökerű „ősvallás” – ugyan az első térítők már a 11. században megjelentek, a litván nemzet csak 1387-ben vette fel a kereszténységet egy uralkodói házasság eredményeként. Bár a kelta hitnek ugyancsak határterülete, érdemes felidézni Querfurti Brúnó téritő szerzetes II. Henrikhez a 11. század első évtizedében írt levelét, amelyben a magyarországi „bágyadt kereszténységet” rosszabbnak tartja a barbárságnál is. Hogy pontosan mire gondolt, sajnos nem tudjuk: ekkor jelen lehetett a Kárpát-medencében dominánsan a honfoglaló magyarok sztyeppei ősvallása, az avarok ismeretlen vallása, szláv, germán népcsoportok, s a több mint fél évezreddel korábban romanizált, majd keresztényé lett kelta népesség korábbi hitének egyes elemei, torzult kereszténységértelmezése egyaránt, sőt akár az akkor már eretnekségnek minősített arianizmus is.

Messzire kanyarodtunk a Samhaintól. A kelta ősvallás külsőségeiről, ahogyan a kelták „papjairól”, a druidákról az első leírt forrásaink római szerzőktől származnak. A Samhain az évszakváltáshoz kapcsolódó ünnepek egyike volt, a telet „nyitotta meg”. Mivel logikus ezt az évszakot az elmúlással azonosítani, a Samhain is részben a „halottak ünnepe” volt. A rítusok része volt a tűzgyújtás, ami feltehetően a nap védelmét jelképezte a sötétséggel szemben. Helyenként jósoltak is máglyákból. A tűz a szellemeket is igyekezett visszatartani az élőktől, hiszen az ünnepen átléphetővé vált a holtak világának határa. Az áldozatok is a kiengesztelésükre, jóindulatuk megnyerésére szolgáltak. Mivel a Samhain rítusai nagyon sokáig fennmaradtak, azokról sok beszámoló ismert, így láthatjuk, hogy rendkívül nagy változatosságot mutatnak. Ráadásul még a Római Birodalom idejében római ünnepekkel keveredett, így ezeknek az elemei is megjelentek benne.

Az ünnepek a közösségek működésének elengedhetetlen kellékei (ritmust adnak a hétköznapoknak), ezért a kereszténység „rátelepedett” a Samhain időszakára is: 609-ben VL. Bonifác pápa a mártírok emléknapjává nyilvánította, majd 741-ben III. Gergely pápa november 1-jét jelölte ki Mindenszentek Napjává, így október 31-e az ünnep vigíliája lett, amikor a hívek virrasztással, imával és böjttel készültek a másnapra. 998 óta az ezt követő másnapon, vagyis november 2-án tartjuk a szentséget nem nyert lelkek, vagyis a halottak ünnepét – bár a cluny apátság gyakorlata csak lassan hódította meg a keresztény világot, hiszen Róma ugyan már a 14. században befogadta, azonban általános egyházi gyakorlattá csak 1915-ben vált.

A 31-i éjszakát angol nyelvterületen All Hallows Eve-nek, vagyis minden szentek éjszakájának nevezték, ebből alakult ki a Halloween szó, s a hozzá kapcsolódó ünnepet az ír bevándorlók élesztették fel szélesebb körben még a 19. században az Egyesült Államokban. A 20. században aztán ebből az alapvetően egyházi ünnepből részben gyermekünneppé (és persze kereskedelmi lehetőséggé) vált. Bár a Halloweent többnyire amerikai ünnepnek tartják Magyarországon és sokan elutasítják, érdemes elgondolkodni azon, hogy az ünnep egyik kulcsmozzanata, amikor a gyerekek süteményért járják végig a szomszédos házakat, nem ismeretlen a magyar néprajzkutatók előtt sem. Szeged környékén és a Csallóközben is feljegyezték ugyanis azt a szokást, hogy kalácsot adtak a temetők környékén kéregető koldusoknak ezen a napon.

Vagyis ennek a Samhainból származó ünnepcsoportnak sokkal mélyebbek és szerteágazóbbak a kulturális hatásai, mint elsőre gondolnánk. Ezért is érdemes lehet október 31-én az Aquincumi Múzeum rendezvényét felkeresni, ahol kelta mesék, kézműves foglalkozások, tűzpárbaj, jelmezverseny és sok más egyéb várja az érdeklődőket.

Folyamatos programok:

16:00–20:00 Kelta életmód- és viseletbemutató

16:00–22:00 Ügyességi játékok

16:00–22:00 Halloweeni kincskereső

16:00–23:00 Lámpással a szellemek ellen – közösségi fotózás

16:30–20:00 Arcfestés*

16:30–20:00 Tökfaragás*

16:30–20:00 Kézműves foglalkozások – „szellemes levél”, „kelta kacskaringó”*

17:00–18:00 Jósda – mesélő kövek

17:00–22:30 Rémösvény – Lépj be a szellemvilágba!

17:30–21:00 Jósda – almajóslás

18:00–21:00 Kézműves foglalkozások – „kelta kelt tekert”*

18:30–21:00 Jósda – tarot (felnőtteknek)

Programok:

17:00–17:30 Régészelőadás – Horváth M. Attila: Temetkezési szokások, temetkezési szertartások a csepeli kelta temetőben

17:45–18:15 Régészelőadás – Dr. Fábián Boglárka: A kelta hitvilág motívumai az északkelet pannoniai római sírköveken

18:00–18:30 A tölgyek királya – Kelta mesék családoknak. Mesemondó: Bumberák Maja

18:45–19:00 Kelta tűzpárbaj

19:15–19:45 Régészelőadás – Mráv Zsolt: Utas a halál útján. Császárkori kocsisír a Csillaghegy lábánál 19:15–19:45 Ne húzz ujjat tündérekkel… – Kelta mesék felnőtteknek. Mesemondó: Bumberák Maja

19:45–20:15 Jelmezverseny felnőtteknek és gyerekeknek

20:20–20:40 Szépségverseny faragott tököknek

20:45–21:00 Kelta tűzpárbaj

21:10–21:50 Ír táncbemutató és táncház

22:00–22:20 Tűzzsonglőr bemutató

22:30–22:50 Samhaini mesék: Tam Lin legendája

A programváltoztatás jogát a szervezők fenntartják!

*A részvétel kézművesjegyek váltásához kötött, melyek a pénztárban kaphatók, legkésőbb a foglalkozás vége előtt 1 órával, illetve a készlet erejéig. A kézművesjegyeket legkésőbb a foglalkozás vége előtt 30 perccel lehet felhasználni, visszaváltásukra nincs lehetőség.

A BTM Aquincumi Múzeum a rendezvény napján 16:00 és 23:00 között látogatható.

A belépés III. kerületi állandó lakcímmel rendelkezők lakosok számára, érvényes lakcímkártya felmutatásával, ingyenes, de helybeni regisztrációhoz kötött!