Egy isten ékszerét rejtette a mocsár?
„A bronzból készült spiráltekercset 2002-ben találták Abaújdevecser határában szántás közben. Így összehajtva 43 centiméter hosszú, a súlya 12 kilogramm. A középső bronzkor vége táján népszerű boka és kardíszekre emlékeztet, de a mérete miatt lehetetlen, hogy bárki viselhette volna. Mivel a Békás tó mellett, egy korábban sokkal inkább mocsaras területen bukkantak rá, felmerült, hogy talán valamilyen áldozati tárgy lehetett. De mint minden erről a tárgyról, ez is csupán feltételezés” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Király Ágnes, a miskolci Herman Ottó Múzeumban látható Más/Világ – A bronzkori élet rejtelmei Északkelet-Magyarországon című kiállítás kurátora.
A rejtélyes tárgyat többször vizsgálták már, a többi között a Budapesti Neutron Centrumban is. Bár a készítésének módját, a viaszveszejtéses öntési technikát sikerült azonosítani, s meghatározták Kr. e. 1600 és 1200 közé a korszakot is, amikor készítették, nem lehet továbbra sem tudni, hogy hol és milyen céllal alkották. A második évezred vége azonban már az Égei-civilizáció ébredésének kora volt, ahol hatalmas istenszobrokat emeltek – talán egy ehhez hasonló szobor dísze lehetett a spirál is. Ezt a lehetőséget a tárlat installációja is felveti.
„A késő bronzkor merőben eltér a középsőtől, ezért is kapott külön termet a két korszak” - tette hozzá Király Ágnes. „Az első teremben a kora- és középső bronzkor telljeit, s azok roncsolásmentes vizsgálatát mutatjuk be. Ekkor a bronz még viszonylag ritka, különleges anyagnak számított, ezért a belőlük készült tárgyak is gondosan kimunkáltak, díszesek. A késő bronzkorban viszont általánossá vált a használata, tömegtermelés vette kezdetét. Így kevesebb a díszítés, ám sokkal több a tárgy. Ekkor terjedtek el a kardok is a korábban használt balták mellett és helyett. Átalakult a települések szerkezete is, a tellek vagyis a részben mesterségesen, a korábbi épületek elplanírozásával létrehozott magaslatok mellett megjelentek az elszórt, tanyaszerű települések is. Általánossá vált a hamvasztásos temetkezés. Az univerzális tárgyak, a társadalmi mobilitás, az erős kereskedelmi és kulturális kapcsolatok egy sokszínű Európára utalnak, amely mintha a jelenlegi Unió szellemi elődje lenne.”
A cikket a képek alatt folytatjuk!
Bár a késő bronzkorban a hamvasztásos, urnasíros temetkezés mind inkább tért hódított, akadnak különleges leletek. A kiállításban megtekinthető annak a Pácin határában feltárt temetkezésnek a rekonstrukciója, amelynél az elhunyt feje helyére egy kecske koponyáját tették. A miértre itt sincs válasz, ahogyan azt sem tudjuk, miért terjedtek el a településeken belüli temetkezések.
A sok nívós tárgyat bemutató kiállítást, amely Borsod-Abaúj-Zemplén megye Kr. e. 2300 és 900 közti korszakát mutatja be, nemzetközi vándorkiállításként lengyelországi felkérésre rendezték a Herman Ottó Múzeum szakemberei. Miskolcon, a Papszer utcai épületben nézhető meg egészen június 12-ig, amikor ismét külföldre indul.
Király Ágnes összefoglalója a Magyar Régészetben a kiállításról