Pénzt is hamisítottak a középkori bronzöntők
Bár Visegrádon a fellegvár és a királyi palota léte elhomályosítja a középkori település mindennapi történetét, már az eddig folytatott feltárások is változatos életről tanúskodnak. A település fejlődése teljességgel egyedi a Kárpát-medencében, hiszen a királyi udvar időszakos jelenlétei miatt vannak ugyan városias részletei, ám alapjában véve megőrizte falusias jellegét. Az udvart és a királyt vélhetően mindig sok előkelő kísérte és követte, ezért a palota szomszédságában is főurak és kíséretük által időszakosan lakott házak állhattak – vagyis Visegrád hangulatát tekintve leginkább a mai üdülőfalvakhoz hasonlíthatott (bár azok elődjének, mintaképének semmiképp sem tekinthető). A településen dolgozó nagyszámú kézművesnek így arra kellett berendezkednie, hogy egyszerre szolgálja ki a falu és térsége mindennapi szükségleteit, időről időre „bedolgozva” az udvar, s a vele érkező előkelők (és kíséretük) ellátásába.
Ha csak a fémműveseket nézzük, kovács, pénzverő, harangöntő egyaránt dolgozott a településen - írja a középkori régészet szakportálja. A bronzöntő műhely feltárására 2006-ban, a mai Fő utca 73-as szám alatti telken került sor. A területen azonosított objektumok a 14. század elejétől egészen a 18. századig épülhettek: ezekből a műhelyhez tartozókat a 14. század legvégétől a 15. század közepéig használták. A középkori faépületek mellett három kohót sikerült feltárni (az ásatás csak a telek egy részén volt lehetséges, így a hozzájuk tartozó kőépület azonosítására nem kerülhetett sor). A leletek részben a műhely működéséhez kapcsolódtak, részben a mindennapi élet hulladékaiként kerültek a szemétbe. Öntő-, illetve olvasztótégelyek töredékei, kis méretű, figurális bronz, ólom, és ezüst öntvények, sarkantyúk, patkók, kulcsok, lakatok, csatok, ékszerek mellett (amelyek java része még restaurálásra vár) nagyon sok cserép, így kályhacsempe töredék is előkerült. A fémművesség mellett időről időre csontokból is készíthettek dísztárgyakat, erről a feltárt marhalábszár csontok tanúskodnak.
A bronzöntő műhelyben dolgozók igyekeztek kiszolgálni a változó igényeket. A 15. század első harmadában puskacsöveket öntöttek ónbronzból, legalábbis erről tanúskodik több öntőforma töredék. Szintén ekkortájt Zsigmond-kori érméket is hamisítottak a leletek alapján. A műhely egyébként ekkor, vagyis a 15. század első évtizedeiben élte a virágkorát.
Részletek a feltárásról, a középkori bronzöntésről és fotók a leletekről az Archeologia - Altum Castrum Online portálon olvasható tanulmányban