Pincében látható az óbudai vár
Óbuda-Békásmegyer Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata kezdeményezte, hogy ismét láthatóvá tegyék a hajdani vár maradványait a Kálvin köz 4. alatt álló református parókia pincéjében. A ma látható parókia 1908-1909-ben épült Kós Károly tervei alapján (bár már a két világháború között alaposan átépítették), s már ekkor úgy alakították ki a pincét, hogy egy helyiségében a hajdani várkápolna kapuzatának maradványait, illetve a középkori vörös márvány járólapokat eredeti helyükön megőrizzék és láthatóvá tegyék. Ugyan a vármaradvány így nem sérült, ám a pince állapota folyamatosan romlott, látogató nemigen tette be a lábát a helyiségbe.
Miután a nemzetiségi önkormányzat önkéntesei alaposan kitakarították, majd kimeszelték, és berendezték a helyiséget, november 20-án felavatták a Lokietek Erzsébet királyné emlékhelyet a Lengyel Köztársaság nagykövete és Óbuda-Békásmegyer polgármestere jelenlétében. A vármaradvány ezentúl látogatható lesz a parókia hivatali idejében, ám a pontos egyeztetés miatt érdemes telefonon is érdeklődni (0-1-368-6410).
A mára szinte teljességgel elveszett királyi-királynői központ mintegy másfél évszázadon át töltött be fontos szerepet a magyar történelemben, szinte az ország egykori fővárosának tekinthető. Gyökerei azonban korábbra nyúlnak a vár felépítésénél, hiszen feltételezhető, hogy Óbuda közelében lehetett Fehéregyháza, ahol Árpád fejedelmet eltemették. A kora középkorban már királyi várossá fejlődő településen Péter király kezdte el építtetni a korában hatalmas Szent Péter templomot. Néhány évtizedes pangás után a város II. Géza korában virágzott ismét fel. Jelentőségét mutatja, hogy III. Béla rendszeresen itt töltötte a Húsvétot. A király elszállásolására udvarház épület, amelynek a helye még vitatott, ám jó eséllyel a mai Zichy-kastély helyén állhatott.
A gótikus várat a városon kívül, attól déli irányban II. András kezdte el építtetni, a munkát fia, IV. Béla folytatta. A tatárjárás során valószínűleg erősen megsérült az épület, így a 14. században I. Károly felesége, (Piast, Lokietek) Erzsébet idején épült újjá, s a király halálától fogva királynéi várkastély volt. A lengyel származású (bár magyar gyökerekkel is bíró, hiszen anyai dédapja IV. Béla volt) királyné férje, Károly halála után nem vonult kolostorba, hanem fia, I. (Nagy) Lajos mellett – tőle kapta meg birtokul Óbudát 1343-ban – komoly politikai szerepet kapott egészen 1380-ban bekövetkezett haláláig. Bár politikai szempontból az 1242 után mindinkább kiépülő Buda (a budai várhegyen) fokozatosan háttérbe szorította, az Anjou-uralkodók idején mindenképpen fontos királyi helyszín volt Magát Erzsébetet Óbudán, az általa alapított klarissza rendi kolostor Krisztus Teste-kápolnájában temették el a források szerint – sajnos ez az épület is a földdel vált egyenlővé napjainkra, csupán az alapfalai láthatók a Mókus utcai iskolánál. Az elveszett kolostorhoz háromhajós gótikus templomot építtetett – ennek ereklyetartó szobrokkal díszített házioltárát a new york-i Metropolitan Múzeumban őrzik. Az óbudai gótika a török megérkezésével indult pusztulásnak, bár például a vár falai még a 17. századig álltak.
Képgaléria az Archeologia - Altum Castrum Online cikkében
Az óbudai vár maradványai a műemlékem.hu adatbázisában