Itáliát is megjárhatták az akasztói honfoglalók

Különlegesen jó állapotban fennmaradt honfoglalás kori tarsolylelettel gazdagodott a Kecskeméti Katona József Múzeum a közelmúltban, önkéntesek és intézményi együttműködések segítségével. A feltárt leletegyüttes számos figyelemre méltó újdonsággal szolgált, többek között ezüst tarsolylemez, unikális övszerkezet, a komplex viselet szerves maradványai és nagyszámú pénzmelléklet került elő a sírokból. A folyamatban lévő tudományos vizsgálatok minden eddiginél átfogóbb és részletesebb adatokkal járulnak majd hozzá a korszak kutatásához.

Az Akasztó község határában végzett feltárások során három kiemelkedően jó állapotú honfoglaláskori temetkezés került napvilágra, melyek gazdagsága több szempontból a Felső-Tisza-vidéki elit temetők rangjához mérhető. A tarsolylemezes sír jelenlegi ismereteink szerint a 29. ilyen típusú lelet a Kárpát-medencében.

A korábban ismeretlen, új lelőhelyet Szabó Zsolt és Dömötör József régész asszisztensek, a Kecskeméti Katona József Múzeum közösségi régészeti programjának önkéntesei fedezték fel. A mezőgazdasági munkálatok és a talajerózió miatt régészeti szempontból veszélyeztetett helyszínen a felfedezést követő gyors reagálásnak köszönhetően mentő feltárást, majd nagyobb felületű tervásatást szervezett a Kecskeméti Múzeum. Az ásatás szakmai vezetője Wilhelm Gábor osztályvezető régész volt, munkáját a múzeum munkatársai, a múzeumi önkéntesek és az akasztói önkormányzat segítették. A kutatáshoz csatlakozott Füredi Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének honfoglaláskoros régésze is. 

A nagy felületen végzett feltárások során három lovas harcos sírjából álló, honfoglaláskori temetkezési csoport került elő. A 920-930-as években elhunyt férfiakat gondosan elrendezett fegyverzetükkel ellátva helyezték a sírokba, és mindhármuk esetében részleges lovas temetkezési rítust lehetett megfigyelni, azaz a sírokba elhelyezték díszes lószerszámukat és az összehajtott lóbőrt, a koponyát és lábszárcsontokat benne hagyva. A harcosok viseletének, lószerszámzatának díszítményei között összesen 81 db, a korabeli hadjáratok alkalmával szerzett észak-itáliai pénz került elő – ezek túlnyomó része Berengár (888-924) érméje volt. A pénzek 926-os záródátuma fontos történeti támpontot nyújt. Minden sírban volt agancs merevítőlemezekkel ellátott íj, valamint nyíltegezben elhelyezett jelentős mennyiségű nyílhegy (7-9-12 db!!).

Az 1. sírban egy különösen magas rangú, mai szemmel nézve igen ifjú (17-18 éves) harcos nyugodott, akinek övén aranyozott ezüst csüngős veretek sorakoztak, a jobb oldalán pedig ezüst lemezzel díszített tarsoly függött. Bal kezén kék üvegköves aranygyűrűt, varkocsában két arany karikaékszert viselt, végtagjain díszes ezüst kar- és lábperec volt. Néhány kis arany lemez is előkerült a test különböző pontjain, ezek a ruházat vagy a halotti lepel tartozékai lehettek. Lószerszámzata kiemelkedően gazdag volt: a szíjakat mintegy 80 aranyozott ezüstveret és több átlyukasztott pénzérme díszítette. Íja egyedi típusú volt. Az övveretek környezetében a viselet, a tarsoly és a nyíltegez szerves (bőr, textil, fa) részei olyan állapotban maradtak meg, hogy eredeti (ún. in situ) helyzetben, a környező talajjal együtt emelték ki azokat a kutatók. Ezen leletrész szakszerű bontása, vizsgálata jól felszerelt restaurátorműhelyben és laboratóriumban valósul meg, a komplex és újszerű eredmények később várhatóak. 

A 2. sír harcosa szintén magas rangú fegyveres volt, aki az előzőnél is fiatalabb korban, 15-16 évesen hunyt el. Nyíltegezében 7 nyílhegy került elő, íjának merev szarvait és markolatát szintén különleges, díszített agancslemezekkel borították. A lószerszámzatot e sír esetében teljes egészében a zsákmányolt pénzekkel díszítették. Kar- és lábperec, egyéb nemesfém rátétek e harcos viseletét is ékítették. A 3. sírban nyugvó 30-35 éves férfi különlegessége a jellegzetes 10. századi szablya, és itt is előkerültek többek közt az íjászfelszerelés maradványai, a pénzekkel gazdagon díszített lószerszám és öv, illetve egy ezüst karperec.

A Kecskeméti Múzeum a lehető legmodernebb és legrészletesebb, széleskörű kutatással tervezi vizsgálni a kiemelkedő leletegyüttest. Ennek részeként a közeljövőben különböző természettudományos anyagvizsgálatok várhatóak, és megkezdődtek a bioarcheológiai elemzések. Az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet munkatársai mintát vettek a sírokból származó emberi- és lómaradványokból, a teljes örökítőanyag-állományban (genomban) rejlő információ leolvasásának és elemzésének céljából.  A laboratóriumi mintafeldolgozás megtörtént, ennek eredményeképpen mind a humán, mind az állati maradványok genom szintű információja elemezhetővé vált, a részletes vizsgálatok folyamatban vannak.  Az előzetes elemzések alapján minden mintából jó minőségű és megfelelő mennyiségű örökítőanyagot sikerült nyerni, így alkalmasak lesznek a mélyreható vizsgálatokra, de néhány előzetes adat már kiemelhető. Kiderült többek között, hogy mindhárom sír egy apai leszármazási vonalba sorolható, bár a tarsolylemezes férfi anyai leszármazási vonala eltér a másik két férfi anyai vonalától és nem áll közeli rokonságban velük. Utóbbi két egyén között azonban elsőfokú rokonság áll fenn, a genetikai adatok alapján apa-fia kapcsolat valószínűsíthető (esetleg lehetnek testvérek). A még folyamatban lévő vizsgálat eddigi eredményei alapján már az is megállapítható volt, hogy mindhárom férfi genetikai állományának összetétele hasonló a Volga-Urál régió középkori, magyarokhoz kötött populációinak tagjaihoz.

Az embertani vizsgálatok már most is szolgáltak néhány érdekes adattal: az izotópos elemzések például állati fehérjében gazdag étrendre utalnak. A fog- és fogkőanalízis további információkat szolgáltathat majd betegségekről és étkezési szokásokról.

Az akasztói temetkezések kiemelkedő gazdagsága, a lószerszámok díszítettsége, a selyemszövetek jelenléte és a fegyverzet összetétele alapján kijelenthető, hogy itt egy elit harcosi csoport, feltehetően a katonai vezetői réteg tagjai kerültek eltemetésre. Ez a felfedezés új és meghatározó adatokat szolgáltat a honfoglalás kori társadalom és a hatalmi struktúrák megértéséhez a Duna–Tisza közén.

Külön köszönet illeti a szövegben említetteken kívül: a KKJM részéről: Baranyi Dániel, Bognár Margó, Hajdrik Gabriella, Mellár Balázs, Zsámboki Gyula, a múzeumbarátok közül: Juhász Péter, Suhajda Krisztián, Téglási Viktor, Tóth György a feltárás során végzett munkájukért. További hálás köszönet illeti Suhajda Antal Akasztó község polgármesterét és nem utolsó sorban Kalapos Frigyes földtulajdonost a feltárás során nyújtott odaadó, hatékony, önzetlen segítségéért.

Archeogenomikai vizsgálatok: Csáky Veronika, Gerber Dániel, Mende Balázs, Szécsényi-Nagy Anna, Szeifert Bea.

A humán antropológiai vizsgálatokat Hajdú Tamás és Szeniczey Tamás végezte.

Az archeozoológiai elemzés Bárány Annamária munkája.

Állagmegóvás és konzerválás: Halász Emese restaurátor, illetve Szabó Krisztina, Pálfalvi Zsuzsanna, Forró Ildikó restaurátor művészek.

Radiokarbon és stabilizotóp vizsgálat: Major István, Janovics Róbert.

Numizmatikai vizsgálatok: Tóth Csaba, Luca Gianazza, Simon Coupland.

Tervezett anyagvizsgálatok: Kreiter Attila és Segui-Fábián Diego lesznek segítségünkre.