Kilencszáz éves palota maradványára bukkantak Abaújváron

„Bár az idei ásatás kétségkívül legérdekesebb eredménye a kőből készült, méretei alapján feltehetően palotaként használt épület részleges feltárása, a három nagyméretű szelvényünk több fontos adalékkal gazdagította az abaújvári fa-föld szerkezetű vár történetéről meglévő ismereteinket” – mondta el a Műemlékem.hu Magazinnak Wolf Mária ásatásvezető régész. „A jelenlegi kutatás során is ismereteket szereztünk a vár kialakítását megelőzően, a római császárkor idején itt állt, feltehetően germán népesség alkotta település történetéről. Bár messze vagyunk az egykori limestől, vagyis a birodalom határától, még terra sigillata, vagyis római kerámiatöredékek és pénzek is előkerültek, ami a korszak kereskedelmi kapcsolatairól tanúskodik.”

A csaknem négy hektáros alapterületű abaújvári vár építését Aba Sámuelhez köti, a 11. század első felére teszi a történelmi emlékezet, s a datálást a régészeti adatok is megerősítik. 1046-ban a Lengyelországból Péter király elűzésére hazatért Árpád-házi hercegek itt találkoztak a fellázadt Vatával és híveivel. 1106-ban a bátyja, Kálmán király ellen lázadó Álmos herceg foglalta el a várat, ám az uralkodó sikerrel megostromolta. 1242-ben a tatárokkal szembeni ellenállás egyik lehetséges központjaként tartották számon a várat, s ezután sokáig komoly központ maradt, hiszen egy várnagyát több mint száz év múlva említik, a 14. század során pedig okleveleket is adtak ki itt. Ezt követően már hanyatlásnak indult, a 15. század után feltehetően már csak mezőgazdasági célokra használták, megtelepedési nyomok nincsenek, a sáncai nagymértékű pusztulását is részben a későbbi szántás okozta. Az újkorban a külső fala mellett portákat alakítottak ki, a hozzájuk tartozó pincéket pedig a várfalba vájták, felszínre hozva és az enyészetnek átengedve a faszerkezet maradványait.

A várat már a 20. század első évtizedében kutatni kezdték, de a nagyobb feltárásokra, a sánc átvágására csak a hetvenes évektől került sor. Ekkor tárták fel az esperesi templomot is, amelyet később visszatemettek. A vár nagy részén még nem folyt ásatás, egy része még napjainkban is magántulajdonban van. 

„A palotaépülettel kapcsolatban még további vizsgálatok lesznek szükségesek, megfejtésre várnak például az, hogy a mellette meglelt a cölöpsorok, amelyek feltehetően egy oszlopcsarnok részei, hozzá tartoznak-e. Kemence itt is előkerült, ahogyan a vár egyéb pontjain is, egyetlen megmaradt emlékeiként a hajdan itt állt épületeknek. Bár az Árpád-korban a földbe mélyített lakóházat szokás a legelterjedtebbnek tartani, itt nem találtunk ilyet. A kemencék azonban jelzik a házak helyét, melyek nyilván a föld felszínére, alapozás nélkül, vagy csak minimális alapozással készültek, s amelyek nyom nélkül tűntek el” – tette hozzá Wolf Mária. „Az eddig ismert beépítés alapján bátran kijelenthetjük, hogy ekkortájt a kor mértékével mérve egy kifejezetten városias település lehetett a sáncon belül.”

A korábbi feltárások leletanyagából egy kiállítás nyílt, ami a vár szimbolikusan felépített kapujánál álló épületben tekinthető meg. A most befejeződött kutatómunka során előkerült tárgyak, fegyverek, mezőgazdasági, és használati eszközök, liturgikus tárgyak, ékszerek a feldolgozásuk után feltehetően gazdagítani fogják ezt a tárlatot.