Volt elemi leányiskola épülete
Ország:
Románia
Szélesség (lat):
N 47° 1,669'
Hosszúság (lon):
E 23° 54,576'
Védettség van?
nem tudom
Típus:
Középület
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
Felső-Posta (ma: Dragoş Vodă) utca
Egyéb adat:
Rövid leírás:
Szamosújvár Árpád-kori eredetű település. Az első írott adat a 13. századból maradt fenn róla, ekkor Gerlahida volt a neve. Akkor szerzett országos jelentőséget, amikor az Erdélyi Fejedelemség kialakulásának legelején, a 16. század közepén, Martinuzzi (Fráter) György, Erdély kormányzója modern, egy korábbi erősség helyén olasz bástyás erődítményt építtetett itt. Ez az építmény máig meghatározza a várost - igaz, miután valódi katonai jelentőségét elvesztette, 1786-ban börtönné alakították át. E célt szolgálja ma is.
A korábban jelentéktelen település helyett ma álló, újkori eredetű várost Erdélybe telepedett örmények alapították a 18. század elején. A közösség még 1239-ben vándorolt ki őshazájából, Arméniából. Több, mint 400 éves vándorútjuk során a Krímben, Lengyelországban és Moldvában is megtelepedtek. Erdélybe I. Apafi Mihály tudatos telepítési politikája révén jutottak el. Az 1672-ben megérkezett közösségnek a fejedelem 1684-ben adott kollektív oltalomlevelet. Apafi első sorban a kereskedelem támogatása érdekében telepítette le az örményeket. Az önálló fejedelemség bukása után a Habsburg udvar emellett ellenreformációs törekvései során is számított a kiváltságolt, örmény-katolikus hitre tért közösségre. 1696-ban az örmények I. Lipót császártól megkapják a szamosújvári uradalmat, 1700-ban pedig engedélyt kapnak arra, hogy itt új várost építsenek. Az építkezés nagy lendülettel indul meg. A tisztán barokk stílusú, tervezett város, Liberum Oppidum Armenopolitanum, a vártól délre kezd felépülni, egy Alexa nevű római mérnök tervei szerint. 1787-ben szabad királyi városi rangot kap a település. Hivatalos neve 1867-től Szamosújvár lesz. Trianonban Erdélyt a győztesek Romániának juttatták, így 1920-tól Gherlára változott a név.
A 19. század második felétől az egyes települések, főleg pedig a városok egyre nagyobb hangsúlyt és komoly tőkét fektettek modern közintézmények, középületek létrehozásába, különösen a közoktatás fejlesztésébe. Ennek érdekében sorozatban alakultak, bővültek iskolák, épültek modern, célszerű, a közoktatást szolgáló létesítmények. Építészeti stílusukat tekintve ezek kivétel nélkül az ekkor dívó, historizáló, eklektikus épületek csoportjába tartoztak.
Ezen új középületek sorában épült meg a szamosújvári elemi leányiskola is. Az egy emeletes, "C" alaprajzú, nyereg tetős iskola szimmetrikus szerkesztésű főhomlokzata hét tengelyes. Földszinti falfelülete rusztikázott, emeleti ablakait vakolt sávok, felül timpanonos párkányzatok díszítik.
A városban a leányok tanítását - örmény nyelven - a város alapításától fogva 1850-ig örmény katolikus apácák végezték a zárda épületében. 1855-től két hivatásos tanítónő foglalkozott velük. 1894-től költözött az oktatás ide, az egykori Felső-Posta, a mai Dragoş Vodă utcai épületbe az Örmény-katolikus elemi leányiskola. Ennek igazgatója a mindenkori plébános volt. 1902-től az igazgatói tisztet Kádár József, utána Vukovits Márta töltötte be. 1903-tól az intézmény négyosztályossá alakult. Az 1.-4. osztályos oktatás 1913-ig zajlott. 1912-19. között az oktatás nyelve magyarra változott. A vesztes I. Világháborút követő impériumváltozás miatt 1920-tól állami, román nyelvű iskola működött az épületben. 1944-49. között vegyes tannyelvű, román és magyar 1-4 osztályos iskola volt itt.
Az 1948-49-es kommunista tanügyi reform következtében megszűntek az egyházi iskolák. A szamosújvári református és katolikus elemi iskolák osztályainak egyesítésével létrehozták a kereskedelmi és szövetkezeti középiskolát, román és magyar nyelven, egészen az 1954-55-ös tanévig. 1955-ben létrejött a hétosztályos magyar iskola.
Ma az épületben, illetve a mögötte található, nagy méretű telken álló további épületekben a városi 2-es számú iskola működik.
A leírás adatainak forrása: Balázs-Bécsi Attila: Szamosújvári örökség. TÉKA Alapítvány, Szamosújvár, 2013. A fotók forrása: gherlainfo.ro
A korábban jelentéktelen település helyett ma álló, újkori eredetű várost Erdélybe telepedett örmények alapították a 18. század elején. A közösség még 1239-ben vándorolt ki őshazájából, Arméniából. Több, mint 400 éves vándorútjuk során a Krímben, Lengyelországban és Moldvában is megtelepedtek. Erdélybe I. Apafi Mihály tudatos telepítési politikája révén jutottak el. Az 1672-ben megérkezett közösségnek a fejedelem 1684-ben adott kollektív oltalomlevelet. Apafi első sorban a kereskedelem támogatása érdekében telepítette le az örményeket. Az önálló fejedelemség bukása után a Habsburg udvar emellett ellenreformációs törekvései során is számított a kiváltságolt, örmény-katolikus hitre tért közösségre. 1696-ban az örmények I. Lipót császártól megkapják a szamosújvári uradalmat, 1700-ban pedig engedélyt kapnak arra, hogy itt új várost építsenek. Az építkezés nagy lendülettel indul meg. A tisztán barokk stílusú, tervezett város, Liberum Oppidum Armenopolitanum, a vártól délre kezd felépülni, egy Alexa nevű római mérnök tervei szerint. 1787-ben szabad királyi városi rangot kap a település. Hivatalos neve 1867-től Szamosújvár lesz. Trianonban Erdélyt a győztesek Romániának juttatták, így 1920-tól Gherlára változott a név.
A 19. század második felétől az egyes települések, főleg pedig a városok egyre nagyobb hangsúlyt és komoly tőkét fektettek modern közintézmények, középületek létrehozásába, különösen a közoktatás fejlesztésébe. Ennek érdekében sorozatban alakultak, bővültek iskolák, épültek modern, célszerű, a közoktatást szolgáló létesítmények. Építészeti stílusukat tekintve ezek kivétel nélkül az ekkor dívó, historizáló, eklektikus épületek csoportjába tartoztak.
Ezen új középületek sorában épült meg a szamosújvári elemi leányiskola is. Az egy emeletes, "C" alaprajzú, nyereg tetős iskola szimmetrikus szerkesztésű főhomlokzata hét tengelyes. Földszinti falfelülete rusztikázott, emeleti ablakait vakolt sávok, felül timpanonos párkányzatok díszítik.
A városban a leányok tanítását - örmény nyelven - a város alapításától fogva 1850-ig örmény katolikus apácák végezték a zárda épületében. 1855-től két hivatásos tanítónő foglalkozott velük. 1894-től költözött az oktatás ide, az egykori Felső-Posta, a mai Dragoş Vodă utcai épületbe az Örmény-katolikus elemi leányiskola. Ennek igazgatója a mindenkori plébános volt. 1902-től az igazgatói tisztet Kádár József, utána Vukovits Márta töltötte be. 1903-tól az intézmény négyosztályossá alakult. Az 1.-4. osztályos oktatás 1913-ig zajlott. 1912-19. között az oktatás nyelve magyarra változott. A vesztes I. Világháborút követő impériumváltozás miatt 1920-tól állami, román nyelvű iskola működött az épületben. 1944-49. között vegyes tannyelvű, román és magyar 1-4 osztályos iskola volt itt.
Az 1948-49-es kommunista tanügyi reform következtében megszűntek az egyházi iskolák. A szamosújvári református és katolikus elemi iskolák osztályainak egyesítésével létrehozták a kereskedelmi és szövetkezeti középiskolát, román és magyar nyelven, egészen az 1954-55-ös tanévig. 1955-ben létrejött a hétosztályos magyar iskola.
Ma az épületben, illetve a mögötte található, nagy méretű telken álló további épületekben a városi 2-es számú iskola működik.
A leírás adatainak forrása: Balázs-Bécsi Attila: Szamosújvári örökség. TÉKA Alapítvány, Szamosújvár, 2013. A fotók forrása: gherlainfo.ro
Adatlapot készítette:
szépmíves
Adatfelvétel ideje:
2018-05-14 12:58:34
Közeli objektumok
Salamon-templom (0.088 km)
Karácsonyi-ház (0.152 km)
Örmény katolikus székesegyház (0.181 km)
Főgimnázium (0.563 km)
Örmény katolikus temető (0.888 km)
Szamosújvári börtön (0.920 km)
Rózsa Sándor sírja (1.091 km)
Református templom (3.995 km)
Noszolyi fatemplom (4.564 km)

