Nagyboldogasszony plébániatemplom

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 47° 45,660'

Hosszúság (lon):

E 18° 28,936'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Templom

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Karva

Egyéb adat:

Karva első okleveles említése Korva néven 1245-ből ismert, ekkor lett a későbbi Karvai-család a település birtokosa. A 14-16. században több nemesi család is birtokolta. A 16. században elnéptelenedett, majd újratelepítették. 1644-ben a törökök 20 háztartást és 34 adófizetőt számláltak a faluban. Ezt követően a település ismét elpusztult és csak a 18. század elején telepítették újra. Ebben a században több földrengés és járványok is sújtották. Lakosai többnyire mezőgazdasággal, halászattal és malomiparral foglalkoztak. A települést még mindig elsősorban magyarok lakják.

Rövid leírás:

Egyhajós, hozzávetőlegesen keletelt épület, amely eredetileg a 13. század közepe táján épült késő román stílusban. Eredetileg Szent Lőrinc tiszteletére szentelték, újraszentelésre (immár Nagyboldogasszony titulussal) az 1712-es barokk átépítés után került sor.
Feltehetően ekkor bontották el román kori zömök tornyának maradványát és zárták le nyugaton a ma látható barokk homlokzattal. Szentélye megmaradt román kori formájában, vagyis a hajónál némileg keskenyebb, félköríves záródású, a hajó síkmennyezeténél alacsonyabban boltozott helyiség. A diadalív mai formájában 1936-ban (a templom nagy felújítása során) készült, ám a belső jobbára barokk stílusú, a román kori építészet nyoma elsősorban a térformálásban ismerhető fel, illetve részletek: a szentély, illetve a hajó rézsűs ablakai, a szentélyben az olaj fülkéje tanúskodnak a középkori eredetről. A hajó nyugati oldala zömök karzattal záródik – ez az egykori kegyúri karzat átépítésével született, megtartva annak két oszlopos szerkezetét, s szintén a középkorból származnak az ívei.

A hajó falában süttői vörös mészkőből faragott, 1400-ból származó sírkőlap van befalazva. A település akkori tulajdonosainak, a Lábatlan-család temetkezéséhez tartozott, eredetileg a padlózaton helyezték el a sír fölött, mai helyére a 18. században építették be.

A templomtól nyugatra, annak tengelyében eredetileg 18. századi, 1926-ban újraépített fa harangláb áll.

Kovács László és Görföl Jenő adatai nyomán.

Adatlapot készítette:

klo

Adatfelvétel ideje:

2018-03-30 23:12:20