Nagyboldogasszony búcsújáró templom

Ország:

Ausztria

Szélesség (lat):

N 47° 4,253'

Hosszúság (lon):

E 16° 27,262'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Templom

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 3
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Gaas-Maria Weinberg

Egyéb adat:

Rövid leírás:

A települést 1221-ben \\\"Villa que Kertes vocatur\\\" alakban említik először. Területe már ősidők óta vaslelőhely volt.
A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt búcsújáró templom a falutól 1,5 km-re délre emelkedő dombon (szőlőhegyen) áll. A környék legszebb és legnagyobb Mária-szentélye. A búcsújáró-templom története a 12. századig nyúlik vissza. A kezdetekre, az alapításra az épületben található évszám, tulajdonképpen kronogramm utal; \\\"saLVe sanCta Mater\\\". A latin feliratban található évszám: MCLV, azaz 1155. A templom 12. századi eredetét megerősíti egy 17. századi vizitációs jegyzőkönyv is.
A ma látható templom 1475 és 1524 között épült gótikus stílusban valószínűleg egy románkori várkápolna felhasználásával. A kápolna nyomaira a templom legújabbkori helyreállítását megelőző régészeti-, és falkutatása derített fényt. Ennek során román stílusú építészeti részletek kerültek felszínre. A várkápolna a középkori oklevelekben a „Kertes” néven először 1271-ben említett erősség része volt. Ekkor a Hermán nembeli Hermán fia János birtokaként említik. Kertes vára a Hermáni-rokonságé, Hermán nembeli Rubin országbíró családjáé lehetett. 1270-ben mégis Kőszegi Henrik bán adta át jelképesen II. Ottokár cseh királynak, akitől aztán V. István serege 1271-ben foglalta vissza (Henrik bán talán önkényesen jutott a vár birtokába). Kertes vára – németül: Heinrichshaus – a Magyar Királyság nyugati gyepüjét védő erődrendszer egyik eleme volt, a közelben található monyorókeréki vizivárral együtt. 1369-ben említik még egyszer, amikor Hermán fia János összes birtokát a várban bírt részével együtt eladta rokonának, Balaj fia Györe mesternek. Ekkorra valószínűleg már elhagyták a várat, a későbbiekben nem szerepel.
A kertesi vár tehát valószínűleg még a 14. században elvesztette funkcióját, ám a kápolna a 15. századtól már búcsújáróhely. 1475-ben IV. Sixtus pápa búcsút biztosított mindazoknak, akik hozzájárultak a templom megújításához, fenntartásához. A megnagyobbított templomot 1524-ben szentelték fel Mária mennybevételének tiszteletére.
A nagy belmagasságú hajóhoz a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozik. A szentély tere fölé egyszer hornyolt bordákkal kialakított szép későgótikus (15. század utolsó negyede) hálóboltozat borul. A boltozat vállkövei állatfejekkel díszített konzolok. A szentély északi falában lévő attraktív, háromszög-oromzatos terrakotta szentségház, és a templom déli ablakai ugyacsak e későgótikus építési periódus látható részletei. A szentély ablakait meglévő mérművei még látványosabbá teszik. A szentély északi oldalához kapcsolódik a dongaboltozatos középkori sekrestye.
A hajó hálós boltozata és kétszer hornyolt bordázata a 16. század elején készült. A falakra lefutó bordák kőfaragójegyes, címeres konzolokra támaszkodnak.
A hajó déli fala mellett álló torony alsó szintje ugyancsak középkori eredetű. A torony további szintjei a hagymás toronysisak, a nyugati homlokzat architekturája, a torony bejárata, az ablakok szép rácsozata, néhány toldalék-tér a déli oldalon, végül a templom kifestése már a barokk kor (18. század második) mestereinek ízlését dícséri. A két korszak rendkívüli harmóniában él egymás mellett.
Ami a templom berendezését is a magas minőség jellemzi.
Legértékesebb darabja a későbarokk, korintoszi oszlopokkal „keretezett” főoltár fülkéjében álló későgótikus, 1470 körül hársfából faragott Madonna kegyszobor. Mária fején aranyozott korona, jobbjában kormánypálca, bal karján az áldást osztó és országalmát tartó gyermek Jézus, lába alatt emberprofilos holdsarló látható. A toronyaljban álló keresztelőmedence és a feszület ugyancsak még a 15. századi egyházművészet színvonalát dícséri.
A hajó tengelyében egy oszlopon álló másik madonna szobor már 1625-ben készült. Ez az alkotás ma már az egyetlen, az eredeti helyén álló példája a korábban oly jellemző 17. századi nyugat-magyarországi Istenanya-szobor csopornak.
A templom berendezése már nagyrészt 1777-1820 között készült; a későbarokk-klasszicista főoltár 1785-ben, a mellékoltárok 1793-ban, a szószék 1795-ben. A főoltár mellékszobrai Szent Istvánt és Szent Lászlót, valamint Szent Joachimot és Szent Annát ábrázolják. A nyugati karzat mellvédjén, a muzsikáló angyalokat és szenteket ábrázoló festmény szintén 18. századi. Az 1718-ban készült fogadalmi képen még a barokk átalakítás elötti, tisztán középkori, régi templom látható.
A kegytemplomtól néhány méterrel délre egy középkori kripta található, amely felett egy késő gótikus eredetű, barokk stílusban továbbépített kis kápolna áll.
A templom a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, utoljára 1963/65-ben, majd 1997/98-ban restaurálták, nagy szakértelemmel.
A kertesi Mária kegyhely ma is népszerű zarándokhely, amit a magyar hívek is rendszeresen meglátogatnak.

Adatlapot készítette:

Marcius

Adatfelvétel ideje:

2011-12-12 21:10:18