Erdőd vára

Ország:

Horvátország

Szélesség (lat):

N 45° 31,604'

Hosszúság (lon):

E 19° 3,840'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Vár, várkastély

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 2
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 4
Magyar történelmi jelentőség: 4

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

A település északkeleti szélén, közvetlenül a Duna-parti erdősáv peremén.

Egyéb adat:

Rövid leírás:

Az erdődi castellumot egy meredek löszplatóra építették a Duna jobb partján, ott, ahol a folyó egy nagy hurkot képez, 9 km-rel lejjebb a Dráva torkolatától. A Duna bácskai átkelőhelyét őrizte. A falu templomának első említését III. Béla korából ismerjük. Az erdődi castellum várnagyát 1472-ben említik először. A titeli préposté volt a hasonló nevű várossal együtt. 1499-ben az Alsólendvai Bánffyak tulajdonában volt. 1526-tól 1687-ig megszakítás nélkül török kézen, 1687-től a kincstár tulajdonában volt. 1746-ban adták el Pálfy Istvánnak. A 18. században Csepinszki Ádám, majd végül Cseh Ervin tulajdonába került. Talán annak köszönhetően, hogy a 18-19. században is vannak a várnak állandó tulajdonosai, maradt fenn napjainkig. Egy 19. század közepéről fennmaradt ábrázolás szerint már ekkor is romosan állt. Cseh Ádám a 19. században a vár közelében építtette fel historizáló stílusú kúriáját. Nem tudjuk, hogyan érintette mindez a várat, az viszont tény, hogy a középső tornyot 1891-ben a Cseh család családi temetkezőhelyévé alakították át. A várban 1967-től 1972-ig K. Minichreiter és D. Kralik vezetésével régészeti feltárások és állagmegóvó helyreállítások folytak.
A téglából épült, szabályos négyszög alaprajzú kastély nyugati harmadának középső részén négyzetes torony áll. A nagyméretű négyszintes toronynak az említett átépítés előtti állapotát Henszlmann Imre publikációiból ismerjük. Ezen leírások szerint az emeleteken három oldalon csak egy-egy ablak nyílt és csak a keleti oldalon volt kettő. A bejárattól jobbra, a falmagban keskeny lépcső vezetett fel az első és a második emeletre. A lépcsőház boltozott volt, a lépcsőfokok kőből készültek. A harmadik és a negyedik szintre valószínűleg falépcsőn lehetett feljutni. A torony negyedik szintje boltozott volt. A teraszra a feljutást ismét egy, a falmagban épített lépcső tette lehetővé.
Henszlmann Imre a második emelet keleti falán falfestmény-maradványokat talált: fegyveres lovag (Szent László vagy egyik kísérője) ábrázolása mellett - az ablak dongaboltozatán - dicsfényben ábrázolt Krisztus, nyitott könyvvel a kezében. A falfestmények témája és tájolása alapján valószínűsíthető, hogy ez a terem volt a várkápolna.
A ma látható torony valamivel alacsonyabb, mint amit Henszlmann Imre leírt. Hötzendorf 19. század közepén készült rajzán jól látszik a torony felső részének pártázat nélküli, romos állapota. A torony felső részét 1891-ben bontották vissza, és ekkor készült a ma látható pártázat is.Ez a helyreállítás alapvetően megváltoztatta a torony külső és belső képét egyaránt. A belső átalakítások és köpenyezések során nemcsak a falfestmények semmisültek meg, de nagyrészt elbontották a falmagban lévő lépcsőházat is. A belső térre is kiterjedő köpenyezés miatt nem teljesen egyértelmű a földszint és az első emelet közötti födém helye sem. A negyedik szint - harmadik emelet - feletti boltozat sötétvörös anyagú téglái eredetinek tűnnek, ezt azonban a nagy távolság és a cementes fugázás miatt nem lehetett jól tanulmányozni.
A középső nagy torony után a kastély legépebben megmaradt része az a nyugati kerek torony és a hozzá kapcsolódó kelet-északkeleti irányú körítőfal. A nyugati sarkon kör alaprajzú, négyszintes torony áll, kulcslyuk alakú lőrésekkel. A felső szinten húsz, lépcsőzetesen előreugró téglákból képzett konzol tartja a pártázatot, amely alul szuroköntő nyílásokkal volt ellátva. A torony szinte teljes egészében eredetinek tekinthető, amint ezt a már említett, 19. századi ábrázolás is bizonyítja.
A castellum alatti, meredek lejtő alatti terasz északi részén is áll egy háromszintes, négyszögletes alaprajzú torony maradványa. Az 1970-es ásatások során feltárták egy külső védelmi rendszer részleteit, amely összekötötte az alsó, északi szögletes tornyot a nyugati felső kerek toronnyal.

(Forás: Gere László: Várak a Szerémségben (Szeged, 2000) című munkája.)

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2012-07-31 14:35:53