Bányabíróság / Berggericht

Ország:

Szlovákia

Szélesség (lat):

N 48° 27,579'

Hosszúság (lon):

E 18° 53,547'

Védettség van?

igen

Védettség száma:

Típus:

Középület

Jelentőség:

Egyetemes jelentőség: 5
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 5

A település mai neve:

A település magyar neve:

A település német neve:

A település latin neve:

Cím:

Námestie sv. Trojice (Szentháromság tér) 6. – közvetlenül a Szentháromság szobortól K-re lévő saroképület.

Egyéb adat:

Rövid leírás:

A középkori Magyarország egyik legfontosabb, leggazdagabb településének számító Selmecbánya már a tatárjárás előtt szabad királyi városi rangra emelkedett. Kiemelkedő jelentőségét a közelében található gazdag arany és ezüst lelőhelyek jelentették, melyek kiaknázása megalapozta a város virágzását, amely egészen a 18. század végéig tartott. A város polgársága gyakorlatilag a 20. századig döntően német ajkú telepesekből állt, akik még a 13. század második felében népesítették be a környéket.
A város topográfiájára alapvető, máig tanulmányozható hatással voltak a mai történelmi belváros alatt található nemesérc-lelőhelyek, amelyek felé több, a középkorban nyitott, esetenként a felszínen, vagy középkori házak pincéjében máig látható, járható vágat indult el. Ezek köré a városon belül épületcsoportok jöttek létre, melyek mára összenőttek. E jellegzetes városképet az UNESCO felvette világörökségi listájára is. A bányászkodás során Selmecen több, világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségű technikai újítást alkalmaztak, így pl. a bányavágatok vízi erő felhasználásával való víztelenítése, vagy a puskapornak bányászati céllal való felhasználása. Ezen fejlesztések legtöbbje a világon elsőként itt létrejött Felsőfokú Bányatisztképző Iskolából indult ki, melyet Mária Terézia királynő 1762-ben bányászati és erdészeti tudományokat művelő, ún. montánakadémiává fejlesztett.
A belváros máig meghatározó épületeinek sora köthető a bányászathoz illetve az akadémiához. Ezek egyike az egykori Bányabíróság középkori alapokon felépült, ma barokk képet mutató, belső udvaros épülete. Az épület korábban Hellenbach János Gottfried (1659-1728) orvos tulajdonában állt, aki I. Lipót császár, majd II. Rákóczi Ferenc orvosa is volt. A fejedelem bányászati szakértőjének is számító Hellenbach a Rákóczi szabadságharc alatt kamaragrófi címet is viselt.
Később a bányászati igazgatás újabb árszervezése után az épületben az Akadémia egyik részlege működött, ma pedig a Szlovák Bányászati Múzeum több, mint 400 ásványt és kőzetet felvonultató kiállítása, valamint turista információs iroda található benne. Legérdekesebb látnivalóinak egyike az épület alatt induló, a múzeum vendégei számára is látogatható Mihály-táró (štôlňa Michal).

Adatlapot készítette:

szépmíves

Adatfelvétel ideje:

2011-12-03 01:53:05