Megújulásunk támogatója:  

Vén cigány

Székesegyház (metszet), Vác
Pályázó: Szya
Kép dátuma: 2015.03.07 12:17
Feltöltés dátuma: 2015.07.25 14:36

Vén cigány

 
 

Eddig 1 ember értékelte.

Értékeléshez jelentkezz be!

2015.07.28 20:47 Szőnyi IstvánÉrtékelés: 2 

A pályázat kiírás legújabb, 2015-ös változatában szó szerint az szerepel, hogy "csak olyan képek tölthetők fel, amelyeken hangsúlyos formában szerepel az épített örökség, ami nem feltétlenül műemlék épületet jelent, hiszen az egy jogi kategória. Az alkotók törekedjenek olyan képeket feltölteni, amelyek az épített örökség dokumentálásán túl plusz gondolati és esztétikai tartalmat is hordoznak." A pályázati kiírás ezek szerint alapvetően három feltételt határoz meg, amelyekből kettő korlátozó jellegű, a harmadik pedig megengedő. Csak a későbbi felesleges és terméketlen terminológiai viták, illetve a pályázati kiírás betűjével és szellemével össze nem egyeztető normatív elvárások elkerülése érdekében szeretném egyszer és mindenkorra rögzíteni, hogy a pályázati kiírás betűje szerint: 1) a képen hangsúlyosan kell szerepelnie az épített örökségnek (normatív követelmény) 2) törekedni kell arra, hogy a képek "az épített örökség dokumentálásán túl plusz gondolati és esztétikai tartalmat is hordozzanak". Figyelem! Ez nem engedmény, hanem normatív elvárás! 3) az épített örökség fogalma "nem feltétlenül jelent műemlék épületet (A három feltételből ez az egyetlen, amely nem megszorító, hanem enyhítő jellegű) Nézzük meg ezek után, hogy a Vén cigány című kép szerzője hogyan tett eleget a fenti feltételeknek. Azzal, hogy - egy kirakati metszet formájában - hangsúlyosan szerepelteti a képen a váci székesegyházat, alaki értelemben tökéletesen eleget tesz az egyes számú követelménynek, hiszen a cigány muzsikus mögötti látható egy grafikai jellegű ábrázolás, amely nyilvánvalóan az épített örökség kategóriájába tartozik. Mivel a pályázati kiírás szövege azt nem írja elő, hogy a képen megjelenő épület ábrázolásának milyen műfajúnak vagy felismerhetőnek kell lennie, ezért ezzel sincs semmi gond. Mivel a kép szemmel láthatóan nem a váci székesegyháznak, vagy éppen a kirakatban lévő metszeten megjelenő képmásának a dokumentálásával készült, hiszen csak háttérként szerepel az előtérben lévő főtéma, a cigány muzsikus alakja mögött, a kép nézőjének egyetlen kérdésre kell válaszolnia. Mégpedig arra, hogy a figura és a háttér viszonya megfelel-e a második pontban támasztott követelménynek, vagyis hogy ez a montázs hordoz-e valamilyen plusz gondolati és/vagy esztétikai tartalmat? Abból, hogy két motívumot egy képkivágásban egymás mellé helyezünk, még egyáltalán nem következik, hogy bármiféle eszmei vagy metaforikus kapcsolat létre is jön közöttük - ehhez valamilyen releváns asszociatív összefüggésre is szükség van. Ha az asszociáción alapuló képi összefüggések (metaforák metonímiák, szimbólumok, stb.) elemei között eleve nem lenne valamiféle egyezményes társadalmi kódrendszeren alapuló kulturális összefüggés, akkor az asszociációs univerzumból találomra, akár hasra ütésre is lehetne "költői" vagy éppen vizuális metaforákat kreálni. Bár a versíró- és költői képgeneráló szoftverek is képesek különböző dolgokat és fogalmakat összekapcsolni, de ezekből a géppel generált, kontroll nélküli montázsokból sosem születik valódi emberi érdekű, számunkra való jelentés. Ami azt a képet illeti, pontosan az a gondom vele, hogy a cigány muzsikus egyébként szuggesztív portréja és az éppen mögötte levő háttér kapcsolata számomra teljesen esetleges, nincs köztük eszmeileg motivált mélyebb asszociatív kapcsolat, ami indokolná, hogy éppen ennek a háttérnek kell mögötte lennie, illetve fordítva, hogy éppen neki kellene a székesegyház metszete előtt ülnie. A figura és a háttér között számomra nincs értelmezhető kapcsolat, teljesen véletlenszerű, hogy egymás mellé kerültek. Egy montázs eszmei értelemben akkor funkcionál igazi montázsként, ha az egy képkivágásban összekapcsolt két motívum részjelentései egy új közös asszociatív jelentésben kapcsolódnak össze, egy olyan jelentésben, amellyel külön-külön egyik sem rendelkezett. Hasonlítsuk össze ezt a képet egy szerkezetileg hasonló felépítésű fotóval, http://muemlekem.hu/fotopalyazat?id=6415 ahol egy hasonló háttér előtt jelenik meg egy élő figura, csakhogy ott valódi vizuális és eszmei kölcsönhatás jön létre a háttér és a figura között. Ennél érzékletesebben nem tudom leírni a különbséget egy funkciótlan és egy valódi eszmei funkcióval bíró, fantáziát megmozgató, képzettársításokban gazdag képi montázs között. Ráadásul ezen a képen annyira a portréjelleg uralkodik, amit a szemkontaktus még tovább fokoz, olyannyira, hogy a háttér grafikai motívuma nem képes vele vetélkedni, és dekoratív faktúrává devalválódik. Annál is inkább, mert sem formai, sem eszmei értelemben nem teremtődik köztük vizuálisan vagy mentálisan értelmezhető asszociatív kapcsolat. Ennyit a kép eszmei-asszociatív tartalmáról. Formailag pedig az a kifogásom, hogy az emberek fotózása során elemi fotográfiai szabály, hogy ízületeknél nem vágunk bele a figurába, pláne egy olyan esetben, amikor a portré alanyát a legfontosabb identifikációs attribútumával, mestersége címerével mutatjuk be, akkor számomra semmivel nem menthető, ha valaki éppen a vonót és a hegedűt tartó kezeket amputálja le a nem megfelelően megválasztott felvételi távolsággal vagy képkivágással. Ha ironikusan akarnám megfogalmazni ezt a suta képi történést, akkor akár azt is mondhatnám, hogy ebben az esetben nem annyira képkivágásról, hanem kézlevágásról van szó.

a forduló összes képe
fotópályázat