Megújulásunk támogatója:  

Harmónia

Evangélikus templom, Beszterce
Pályázó: piusz
Kép dátuma: 2015.07.07 15:22
Feltöltés dátuma: 2015.07.23 20:45

A Borgói-havasok és a Kelemen-havasok által közrefogott Beszterce völgyben fekvő város evangélikus templomát a XV. században kezdték el építeni, de csak az 1560-as évek elején fejezték be.

Harmónia

 
 

Eddig 3 ember értékelte.

Értékeléshez jelentkezz be!

2015.08.15 10:44 Szőnyi István 

Történelmi pillanat következik. Miután – sajnos csak utólag – utánajártam a számomra zavaró optikai anomáliák valódi okának, el kell ismernem, hogy ebben a tekintetben tévedtem, és az előző hozzászólónak volt igaza. A mellékelt linken megtekinthető alaprajz tökéletesen igazolja klo feltételezését. http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=366 A tények előtt meghajolva kijelentem, hogy az adott nézőpontból objektív okokból nem lehetett szimmetrikus kompozíciót létrehozni. Az elmarasztaló kritikám nem volt tényszerűen megalapozva, ezért elnézést kérek a szerzőtől és mindenkitől, akivel téves premisszák alapján vitába keveredtem. A tények ismeretében utólag sokkal méltányosabban ítélném meg és osztályoznám a szerző teljesítményét. Más kérdés, hogy a kép fotográfiai értelemben ettől nem lett jobb, de legalább mindenki láthat példát arra, hogy milyen nehézségekkel kell adott esetben szembenéznünk az architektúra-fotózás során. Van viszont egy másik tanulsága is a dolognak. Mégpedig az, hogy a hasonló esetekben, amikor magának az architektúrának a szabálytalanságai ennyire látványosak, akkor még a legjobb szándék és a legprecízebb szerkesztés ellenére is reménytelen vállalkozás olyan fotót komponálni, amely minden néző számára ugyanolyan harmonikus benyomást kelt. Ilyen szélsőséges esetben szerintem az lehet a megoldás, ha az architektúra nem létező szimmetriatengelyétől karakteresen eltérő nézőpontot választunk.

2015.08.06 13:07 kloÉrtékelés: 4 

Nem szimmetrikus a kép, de ez talán nem csupán a szerző hibája. A középkori boltozatokat ugyan hajlamosak vagyunk a szimmetria megtestesülésének látni, azonban az esetek többségében nem azok. Ennek több oka is van, a korszakban a mértani ismeretek korlátozott volta, a mesterek esetleges ügyetlensége, de az épületek (általában templomok) átépítései, ahol általában nem tudták fokra pontosan tartani az irányt. Ez az oka annak, hogy a falsarkok többnyire csak látszólagosan zárnak derékszöget, a korrekciót már falazással végezték. Ezek persze nem nagy eltérések az ideálistól, ám arra elegek, hogy egy bordás boltozat már felfedje az építés/átépítés hibáit. Ennél a boltozatnál például nagyon szembetűnő, hogy a szentélynél a kisebb zárókő alaposan északra csúszott, nyilván itt korrigálták a szentély/hajó találkozásánál keletkezett kitűzési hibát (esetleg egy barokk részbeni átboltozás eredménye). Szóval néha a középkori mesterek sem hagyják, hogy szimmetrikus fotó készüljön. Négyest azért adok, mert az utómunkát soknak érzem, túlságosan hdr-hatású szerintem így a belső.

2015.08.02 22:15 Szőnyi István 

Kedves Ákos! A hozzászólásommal pontosan ezt szerettem volna elérni, hogy ezekről a kérdésekről érdemi vita kerekedjék. Remélem, a többiek is elmondják a véleményüket ennek és a többi képnek a kapcsán is. Teljes mértékben tudok veled azonosulni abban az érzésben, amit „a templom valóságos lépcsőjén ülve az orgona búgása mellett érzel”. Csakhogy – és ez az egyik legfontosabb esztétikai alapelv – sosem szabad összemosni a helyszínen átélt/átélhető élményeket azokkal, amelyeket egy képnek kell/kellene érzékeltetnie azok számára, akik nem jártak a helyszínen, illetve felidéznie azok számára, akik már jártak ott. Mivel egy kétdimenziós kép értelemszerűen versenyezhet a helyszínen átélhető térélménnyel, hiszen ott körbejárhat az ember, vagyis tetszés szerinti nézőpontból veheti szemügyre, illetve a perifériás látásával és minden érzékszervével megtapasztalhatja az adott miliőt. Ezzel szemben egy képnek egyetlen esélye van arra, hogy megragadja a néző figyelmét. Erre egyetlen képkivágás, egyetlen nézőpont áll rendelkezésére, amelyet úgy kell kiválasztania és megkomponálnia, ha tetszik,„megszerkesztenie”, hogy vizuális rendjével, formai tökéletességével erős érzelmi hatást váltson ki a nézőből. Vagyis ebben az esetben nem arról van szó, hogy egy precíz műszaki fotográfiát várnék el, már csak azért sem, mert ezek általában nem alkalmasak arra, hogy érzelmi hatást keltsenek. De ha egy kép semmivel sem különb, mint egy átlagos turistafotó, az egy fotópályázaton aligha köti le a nézők figyelmét. Mivel egy fotópályázatra a szokványos turistafotóknál sokkal igényesebben komponált képeket érdemes beküldeni, ezért az általam szóvá tett „szerkesztési” pontatlanságokat a magam részéről továbbra is zavarónak tartom. Nem egy műszaki felvétel pontosságához képest, hanem – és ez a lényeg – egy szemmel láthatóan tengelyesen szimmetrikus „szerkesztés” igényével készült fotóval szemben. Itt jegyzem meg, hogy számos más nézőpontból is lehetett volna élményszerűen átélhető fotót készíteni. Egyszóval nem egy műszaki fotó precíziós szintjét várom el, hanem a fotós önmaga számára kitűzött feladat pontosabb megvalósítását szerettem volna látni.

2015.07.31 21:54 Szya 

Kedves István! Nem vagyunk egyformák. Teljesen igazad van, nem tökéletesen szimmetrikus a kép. De: ha én ott ülök egy lépcsőn, ebből a nézőpontból is tökéletes harmóniát érzek és az orgona búgása mellett ez a látvány is felemel. Nekem így is tetszik, noha igaz: nem precíz építészeti fotográfia. Elvégre a legnagyobb ikonok egyike, Lucien Hervé sem méricskélt nagyon. Persze a műszaki fotográfia az más, ott nincs tréfa, annak tökéletesnek kell lennie. Talán annyira aszimetrikus ez a kép, mint az emberi arc. Biztos ismered Makovecz játékát az egyik arcfél tükrözéséről. Alig lehet ráismerni az illetőre.

2015.07.26 20:49 Szőnyi IstvánÉrtékelés: 2 

Meglep, hogy ennyire eltérő szemmértékkel méregetjük a képeket. Az én szemmértékem szerint ugyanis ez a képkivágás igen távol van attól, hogy „nagyon gondosan kimetszett térrészletnek” lehessen minősíteni. Egy ilyen eleve tengelyesen szimmetrikus architektúra esetében az építészeti fotográfia bevett gyakorlata és az én szemmértékem szerint sokkal precízebben kellett volna a megfelelő nézőpontot kiválasztani. Amely ilyen esetben nem lehet más, mint a képen bemutatni kívánt architektúra függőleges tengelyének síkja. Azok számára, akik esetleg a saját szemükkel nem látják, hogy ez hol található, megpróbálom szabatosan körülírni. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a precizitásukról messze földön híres egykori szász építőmesterek nem a képen látható csálé módon építették meg a templomot, vegyünk két architektonikus motívumot, amelyeknek értelemszerűen erre a tengelyre kell esnie. Az egyik az orgonakarzat fölötti boltozat díszesen faragott záróköve, a másik magának az orgonának a függőleges szimmetriatengelye. Nos, e két tengely a képen láthatóan nem esik ugyanarra a tengelyre: ebből a nézőpontból az orgonaszekrény maga sem tükrözhető a saját szimmetriatengelyére, mert az ideális tengelytől jobbra látványosan több látszik belőle. Ami különösen az orgonaszekrény és a mögötte látható vagy éppen nem látható boltozati elemek aszimmetrikus viszonyában különösen zavaró. Olyannyira, hogy az orgonaszekrény mögött a baloldalon látszik az egyik boltváll, ahonnan a boltozat indul, a jobboldalon ennek nyoma sincs. Ha ironikusan akarnék fogalmazni, akár azt is mondhatnám, hogy a nézőpont pontatlan megválasztásával sikerült eltüntetni a templom teréből egy teljes boltvállat. A kép szimmetriatengelye a képen mérve (!) közel 1 centivel tér el az architektúra eredeti szimmetriatengelyétől, ami a valóságos tér léptékében minimum egyméteres eltérést jelent. A szimmetriatengelytől mérve balra ennyivel több látszik az eredeti térbeli architektúrából, illetve ennek minden eleméből, mint a jobb oldalon. A mellvéd balusztrádjának kőbábjaiból például a baloldalon hat teljes méretű oszlop látszik, a jobb oldalon csak öt, az orgonakarzat balusztrádja alatti falszakaszból a kép jobb oldalán feleannyi sem látszik, mint baloldalon, ahol még egy csúcsíves árkád részlete is feltűnik. Természetesen ugyanez igaz az architektúra valamennyi elemére, így a négy oszlop egymáshoz viszonyított helyzetére is. Egy valóban precíz, tengelyesen szimmetrikus fotó elkészítéséhez a templom terében minimum egy méterrel balra kellett volna elhelyezni az optikát. Ebben az esetben az orgonaszekrény saját függőleges tengelyére valóban szimmetrikus lenne, és a boltozat, illetve az orgonakarzat több architektonikus eleméhez képest is az ideális függőleges szimmetriatengelyre kerülne. Egyébként még ebben az esetben is vita tárgyát képezhetné, hogy az optika látószögének behatároltságán kívül milyen kompozíciós szempontok indokolták éppen ezt a szerintem esetleges képkivágást, amely éppen ott vágja el az orgonakarzat balusztrádját, ahol. Ha valaki azt kérdezni, hogy miért vagyok ennyire szigorú, az a válaszom, hogy nem én vagyok szigorú, hanem az építészeti fotográfia műfaja. Mivel gy ilyen jellegű építészeti fotónak ugyanis fotográfiai értelemben ez a fajta precizitás a legfontosabb minőségi kritériuma, ami alapján minőségileg megítélhető, ezért csak ezt osztályozhatjuk. Ebből is látszik, hogy az architektúra fotózás nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek sokan gondolják. Mivel az én szemmértékem a nézőpont megválasztásának a pontatlanságát a párizsi méterrúd használata nélkül is azonnal kiszúrta, mint kompozíciós zavaró körülményt, azt tételezem, hogy ezt mások is így látják. A fenti pontatlanságok miatt éppen a címbeli harmóniát nem érzem, mert a szemmértékemet nagyon zavarják ezek a szerkesztési pontatlanságok. Aki nem hiszi, nézzen, ha nem látja, mérjen utána! Itt jegyzem meg, hogy a fenti elemzésemben azért tértem ki az építészeti fotográfia egyik legfontosabb műfaji szabályára, pontosabban arra, hogy szerintem ez a fotó milyen mértékben szegte meg ezt a szabályt, mert azt az intenciót kaptam, hogy ezeket a vitákat a képeknél kell lefolytatni. A magam részéről ugyan eddig is ezt tettem, ám mivel az „igazán érdekes és értékes vitákhoz, amiből tanulhatunk, hogy mi is az épített örökség fotózásának a lényege” aktív vitapartnerek is szükség van, ezért ezúton kérem a fotós társakat, hogy hozzászólásaikkal nyugtassanak meg, hogy ezek a szerkesztési anomáliák nemcsak az én szemmértékemet és kompozíciós érzékemet bántják. Netán csatlakozzanak az előttem szólóhoz, aki a fent tételesen felsorolt szerkesztési anomáliákból semmit sem érzékel, mi több, a képet ebben a formájában „gondosan kimetszett térrészletnek” minősíti, és „harmonikusnak” találja.

2015.07.25 15:23 SzyaÉrtékelés: 5 

Gondosan kimetszett térrészlet. Valóban a címbeli harmóniát érzi az ember. Gratulálok.

a forduló összes képe
fotópályázat