Megújulásunk támogatója:  

Ráklesen

Rákász fiú szobra, Budapest 13
Pályázó: Szőnyi István
Kép dátuma: 2011.01.28 12:42
Feltöltés dátuma: 2015.02.23 17:59

Ráklesen

 
 

Eddig 3 ember értékelte.

Értékeléshez jelentkezz be!

2015.03.07 19:55 kloÉrtékelés: 5 

A kép alapvetően tetszik, a vitának pedig nagyon örülök. A fotó tetszik, én talán jobbról és alulról kicsit vágnék rajta, de ez szubjektív, valamint megnézném színesben is.

2015.03.05 23:14 Szőnyi István 

Kedves Csavargó, én kimondottan örülök, hogy esztétikai és kompozíciós kérdésekben végre érdemi vita alakul ki ezen a felületen egy-egy kép kapcsán. Az igazi persze az lenne, ha a többiek is hozzászólnának. A lényeg, hogy a kompozíció általad kifogásolt mindkét eleme tudatos mérlegelés és választás eredménye, amivel vagy egyetért valaki, vagy nem. Ami a tájképhez illő kompozíciós "fogást" illeti, lehet, hogy meglepő lesz, amit mondok, de ez bizony a fotós szándéka szerint igenis tájkép: a Margitsziget egyik legfestőibb - természetesen mesterségesen kialakított - zugának, mint intim tájképi részletnek a bemutatása. Nem a szobor bemutatása, pláne nem kiemelése volt a cél, hanem ennek a hangulatos, idilli környezetnek mint harmonikus egésznek a felmutatása. Igen, jól érzékeled, a kép bal sarkában lévő, hótól roskadozó cserje nem véletlenül került a képbe: kompozíciós ellenpontja a szobornak, szerintem indoknak ez éppen elegendő. Szigorúan formailag tekintve a kompozíció optikai egyensúlya látná kárát, ha nem lenne ott. Tartalmilag pedig az indokolja, hogy a hónap témája a tél volt, és ez a hótól roskadozó bokor a kép jobb alsó részén megjelenő hóval borított felülettel együtt valóban "feszültségben" van ha nem is a szoborral, hanem a termálvíz felett lebegő párával. Ugyanis fehér mind a kettő, csak a hőmérsékletük különbözik. Valójában éppen erről a különös természeti jelenségről mesél szigorúan optikai és kompozíciós eszközökkel ez a kép - ehhez képest a rákász fiú szobra csak annyiban érdekes, hogy valóban kedves és szinte oda teremtett színfoltja ennek az idilli környezetnek, és jelenlétével, mozdulatával és meztelenségével vizuálisan és kompozíciós értelemben is motiválja a fent említett ellentétet. És azt az illúziót kelti, hogy télen, hóban-fagyban is lehet meztelenül rákászni egy meleg vizű tavacskában. Ennyit a "semmivel nem indokolt" cserjéről. Ami a szűk felső részt illeti, ebben egyetérthetünk, valóban elkelne egy árnyalatnyival több hely a szobor feje fölött. Elárulom, volt is. Csak kompozíciós megfontolásból levágtam, mert nem illett bele a kép vizuális rendjének sávos fekete-fehér ritmusába. Egyébként, mivel a rákász fiú testtartása, mozdulata és fejtartása lefelé irányul, úgy ítéltem meg, hogy a néző szeme úgyis az ő tekintetét fogja követni, ezért nem nagyon fog hiányozni neki az, ami a fiú feje fölött történik. Merthogy egy kép kompozíciója nem statikus dolog, hanem dinamikus: végső soron a képen látható dolgok leolvasási sorrendjét írja elő. Egyszóval, kedves Csavargó, sokkal több van ebben a fotóban, mint ami első ránézésre látszik, és - legalábbis a szerző szándéka szerint - mindaz, ami benne van, az optikailag, tartalmilag és kompozíciós szempontból kellőképpen motiváltan jelenik meg. Még egyszer köszönöm az érdemi kritikádat - bár lenne több ebből a műfajból ezen a honlapon!

2015.03.04 13:26 csavargó 

A kompozíciós fogásokat, vagy alkalmazza az ember, vagy nem. Ez a fogás szerintem inkább tájképhez illene, ahol szempont lehet a teljes tartomány élessége. Itt feszültséget látok a cserje és a szobor között, amit szerintem nem indokol semmi. Ezt és a szűk felső részt leszámítva a kép tetszik.

2015.03.02 22:22 Szőnyi István 

Az, hogy valamit sikerült-e egy kép alkotójának, vagy sem, az nem normatív szempontoktól függ, hanem attól, hogy mi volt a célja. Szerintem a kép kompozíciója optikailag egyértelműen mutatja, hogy a fotós célja nem az volt, hogy úgymond "kiemelje a szobrot". Éppen ellenkezőleg: a szemet vezető kompozíciós vonalak és eltérő tónusú sávok éppen azt jelzik, hogy a fotós célja ennél valamivel összetettebb volt: a szobrot tágabb környezetével együtt igyekezett bemutatni - a kompozíció ebben a tekintetben látszólagos aszimmetriája ellenére nagyon is kiegyensúlyozott. Egyébként a festészetben a manierizmus óta bevett kompozíciós fogás, hogy az úgynevezett főtémát a háttér felé eltolják, és az előtér egy mellékesebbnek tűnő motívumát hangsúlyozzák - mint ahogyan ezen a képen is látható, és ahogyan a hozzászóló is tökéletesen érzékelte. A fotográfiában is ismert ez a kompozíciós fogás - elég a nagylátószögű optikák képalkotó törvényszerűségeire gondolni. Jelen kép esetében egyértelmű, hogy a szerző szándékosan tért el egy szokványos kompozíciós séma alkalmazásától. Ha netán eleget tett volna a hozzászólásban megfogalmazott normatív szempontnak, lehet, hogy jobb osztályzatot kapott volna, ám ennél csak egy sokkal sablonosabb kép megalkotása árán.

2015.02.28 19:44 piuszÉrtékelés: 3 

Mint csavargó!

2015.02.27 09:36 csavargóÉrtékelés: 4 

Igazi téli hangult, jól választás a szürke árnyalatos kidolgozás, szép a víz pára, viszont a szobrot nem sikerült eléggé kiemelni, inkább az előtérre került a hangsúly. Picit több tér is kellene még a szobor felett.

a forduló összes képe
fotópályázat