Megújulásunk támogatója:  

A7=

Kossuth tér, Budapest
Pályázó: gergely07
Kép dátuma: 2014.05.12 08:41
Feltöltés dátuma: 2014.12.08 16:50

A7=

 
 

Eddig 2 ember értékelte.

Értékeléshez jelentkezz be!

2015.01.07 17:39 kloÉrtékelés: 5 

Remek ritmusú kép, már-már riportfotós erényekkel a történés miatt. Tetszik.

2014.12.22 19:44 Szőnyi IstvánÉrtékelés: 5 

Lényegében ma is ugyanaz a véleményem erről a képről, mint amit akkor írtam róla, amikor először találkoztam vele a "Friss szemmel a megújult műemlékekről" pályázaton: "A megújult Kossuth teret én biztosan nem ezzel a fotóval reklámoznám egy utazási iroda prospektusában, de ez (értsd: a fotó) legalább képileg rendben van." Örülök, hogy a szerző az "Emberek a kövek között" pályázatra is beküldte, mert így alkalmam nyílik a korábbi sommás véleményem bővebb kifejtésére. Azt továbbra is fenntartom, hogy ez a fotó feltehetőleg egyetlen turistát sem fog a megújult Kossuth térre csábítani, tekintve, hogy ez a felvétel az adott helyszín beazonosításához meglehetősen kevés "meghatározott tárgyiasságot" örökít meg, ám ez csak egy prospektusba szánt alkalmazott fotó esetében lenne releváns elvárás. Fotográfiai szempontból viszont éppen az a fotós egyik legnagyobb érdeme, hogy ellenállt ennek a csábításnak, és eleve nem is törekedett arra, hogy a megújult Kossuth teret, "a nemzet főterét" reprezentatív igénnyel, turistacsalogató szándékkal mutassa be, hanem sokkal inkább Lucien Hervé szellemében járt el, hiszen a megújított tér rendszerének egy jellegzetes részletmotívumát tette képének fő motívumává, és alkotott belőle tisztán fotográfiai eszközökkel izgalmasan dinamikus kompozíciót. Ha tetszik: az "alkalmazott" képi reprezentáció helyett egy valódi autonóm képi világot hozott létre. Ennek az öntörvényű képi világnak a fotográfiai erényeit hosszan lehetne méltatni a mélységélességgel való tudatos játéktól a térkövek dinamikus elrendezéséig, amelynek révén a kompozíció a néző szemét kép bal alsó sarkából a jobb felső sarokba a kép átlója mentén vezeti végig, miközben az ismétlődő elemekből és a velük egyenértékűként kezelt árnyékokból és fényekből feszes ritmusú kompozíciót teremt a kép síkján. Az öntörvényű képi világ megteremtésében legalább ilyen fontos a fekete-fehér konverzió is, amely az előbbi két kompozíciós eszközzel szerves egységben tovább erősíti a kép absztrakt szerkezetét, hiszen a valóság színeitől elvonatkoztatott tónusvilágával megteremti a kép "egynemű közegét", ezáltal is a képtér autonómiáját hangsúlyozva a konkrét helyszín valóságos színvilágával szemben, mintegy absztrakt térbe helyezi egy valóságos tér jellegzetes motívumsorát. Ha a szerző megelégedett volna ennyivel, akkor egy olyan hatásos, de mégis alapvetően formalista kompozíciót hozott volna létre, amelyből már túlságosan sok készült ahhoz, hogy az eredetileg nagyon is invenciózus kompozíciós megoldás fotográfiai újszerűsége elvont képi sablonná, absztrakt kompozíciós sémává váljék, amely különösen az építészeti fotográfiában vált uralkodóvá. Olyannyira, hogy a világ bármely táján meghirdetett pályázatról legyen is szó, mindenütt ez az univerzális formalista stílus köszön vissza a legkülönbözőbb zsűrik által díjazott fotókon. Mivel engem kimondottan bosszant ez a lélektelen és sablonos formalizmus, a magam részéről a mi fotósunk legnagyobb érdemének azt tartom, hogy nem elégedett meg azzal, hogy egy újabb univerzális formai kompozíciót hozzon létre, hanem valami "számunkra valót" is belecsempészett az elvont geometriai jellegű képi struktúrába: kompozíciós szempontból a legideálisabb helyen szerepeltet egy emberi alakot is, amely aszó konkrét és átvitt értelmében nemcsak "léptéket", hanem emberi értelmet is ad az absztrakt jellegű, formális képi rendnek. Bár a félbevágott figura a maga ékszerű háromszögével maga is geometriai alakzatként lép be az elvont geometriai jellegű képi struktúrába, még ebben a félbevágott formájában is életet és számunkra való humán jelentést visz az élettelen kövek elvont ritmusába, hiszen a kompozíciós montázs révén gazdag asszociációs viszonyba kerül velük. Nos, ez a humán vonatkozás az, amely lélekkel, emberi tartalommal, számunkra való jelentéssel telíti az egyébként lélektelen formai sablont. Ezért állítom, hogy a képi történés lelke az a mozzanat, ahogyan a képtérbe belépő félbevágott emberalak útját elállják a falanxként átlós sorfalat képző térkövek. Ebben az értelemben tartom ezt a fotót ebben a hónapban az "Ember a kövek között" téma egyik legerősebb képének. Amely ráadásul abból a szempontból is nagyon reménykeltő, hogy lélekkel telített kompozíciójával kiutat mutat abból az útvesztőből, amelyből az építészeti fotográfia univerzálisan sematikus és lélektelen formalista ideálképe miatt jelenleg reménytelenül tévelyeg.

a forduló összes képe
fotópályázat