Megújulásunk támogatója:  

Városfalak, városszerkezet










Ország:
Horvátország
Szélesség (lat):
N 45° 10,511'
Hosszúság (lon):
E 13° 44,657'
Védettség van?
igen
Védettség száma:
Típus:
Városfal, városerődítés, egyéb védelmi objektum
Jelentőség:
Egyetemes jelentőség: 4
Jelentőség a szűkebb környezet/adott ország szempontjából: 5
Magyar történelmi jelentőség: 2
A település mai neve:
A település magyar neve:
A település német neve:
A település latin neve:
Cím:
A 21-es úttól keletre, a település középkori magja. A koordináták az épségben álló délkeleti városkapura mutatnak
Egyéb adat:
A ma már szinte kihalt, turistáktól sem hemzsegő isztriai település szokatlan épségben őrizte meg középkori szerkezetét és épületeinek, erődítéseinek egy részét is. Bár Sveti Lovreč első írásos említése csupán 1186-ból származik (a Poreč városával vívott küzdelemről számol be), egy térképen már 1030-ban jelölték, illetve Szent Lőrinc-, valamint Szent Márton temploma is korábban épült – az előbbi valószínűleg a 8. században. 1186-ban Sveti Lovreč már kommuna volt, a kezdeti időkben azonban nem városi tanács, hanem podeszta irányította, akit az aquileiai pátriárka, valamint a goricai (magyarosan görzi) grófok jelöltek ki. A 13. század közepén már a kommuna maga állított ki vezetőt, azonban a felemelkedő, mind nagyobb hatalomra törekvő grófok és a pátriárka elmérgesedő viszonya miatt 1271-ben Velence védelmét kérték. A félsziget városainak többsége így tett, az olasz városállam uralma pedig a 18. század utolsó évtizedéig fennmaradt a térségben. Az osztrák uralom idején a város elveszítette jelentőségét, a tengerpart települések megerősödésével mindinkább háttérbe szorult. A fejlesztések elmaradása, a gyér lakosság azonban elősegítette épített emlékei, a középkori városszerkezet megőrzését.
Rövid leírás:
A 13. század utolsó harmadában kezdődött velencei fennhatóság első évtizedeiben már világossá vált Sveti Lovreč központi szerepe a szárazföldön futó, többségükben még római kori utak ellenőrzésében, így jól védhető településsé formálták át. A korábbi városfalak után azok kibővítésére 1342-től került sor Giovanni Contarini podeszta irányítása alatt. Ekkor a korábbi kis magot alaposan kiterjesztették, belefoglalták a védett övezetbe a Szent Márton bazilikát is. A falak nagy része ma is látható, csak kisebb részüket bontották el, így megőrződött a 14. századi telekkiosztás is a területen. A falakon kívül két torony is áll, valamit a városkapu, amelyen belépve a középkori főtéren át (a korábbi védőfal feltehetően ennek nyugati oldalán futott) déli irányból közelíthetjük meg a bazilikát.

Bár a városnak közvetlen magyar vonatkozásai nincsenek, a benne tett rövid sétával sokkal érthetőbbé válik egy középkori város felépítése.
Adatlapot készítette:
klo
Adatfelvétel ideje:
2016-03-05 14:33:04
 
 

Állapotjelentések

2017.09.13 10:42 ngabi állapot: 5 - koordináta: N 45° 10,508' E 13° 44,655' - egyéb

Védett emlék. Nyilvántartási szám: Z-4810.
A vár védőfalai helyenként kiváló állapotban maradtak fenn, különösen a vár főkapuja. A falak nagy része Giovanni Contarini várkapitány és podeszta idején épült, amikor a várfalakat keleti felé bővítették, hogy magukban foglalják a Szent Márton bazilikát is. A főkaput a Grimani és Moro családok címerei mellett a csukott könyvet tartó velencei szárnyas oroszlán díszíti. Ez azt jelenti, hogy a kapu háborús időszakban épült. Ezt átlépve egy térre a Placára érünk, melyet az egykori városi loggia épülete ural és amely ma is a település fő gyülekező helye. Az itt álló szégyenoszlop azt jelenti, hogy a tér nem mindig az ünneplés helye volt. A loggia alatt a plébániatemplom déli falán számos régi kőtöredék van beépítve, melyek a település múltjáról mesélnek a római kortól egészen a 19. századig. wikipédia
A loggia falában levő régi töredékek egyéb jelentésben!

Összetett keresés

Új jelentés készítéséhez be kell jelentkezni.