Megújulásunk támogatója:  

Múlt és jelen

Emlékmű, Budapest
Pályázó: piusz
Kép dátuma: 2015.03.07 16:07
Feltöltés dátuma: 2015.03.07 21:42

A Kisfaludi Strobl Zsigmond által készített és a Városmajorban felállított emlékművet 1941. május 11-én avatták fel. A talapzat szövege: "1914-1918 A magyar vadászzászlóaljak hőseinek emlékezetére" Prohászka László Szoborhistóriák c. könyvében felelevenít egy, a szoborhoz kapcsolódó különös történetet: „...öreg, első világháborús tábori vadász üdvözli fiatal, második világháborús egyenruhát viselő, rohamsisakos bajtársát…az emlékmű veteránja tollal díszített kalpagot viselt. Valakinek 1949 elején feltűnt a tollas kalap. Készen állt az ítélet: „Nem kell táboricsendőr-szobor Budapestnek!” Az emlékmű mégis megmenekült, méghozzá egyedülálló módon; Kisfaludi Strobllal egy új, honvédsapkát viselő fejet készíttettek.” A képen látható, számomra ismeretlen kislány (hamis téma) teljesen váratlanul lépett elém és 1-2 kattintás után már el is tűnt. Így ezen a fotón - az én "olvasatomban" - a múltat a szobor által megörökített pillanat, a jelent a múlt iránt érdeklődést sejtető kislány képviseli...

Múlt és jelen

 
 

Eddig 1 ember értékelte.

Értékeléshez jelentkezz be!

2015.04.03 19:31 Szőnyi IstvánÉrtékelés: 5 

Elfogadva a szerző saját "olvasatát", a magam részéről még nála is többet "látok bele" ebbe a fotóba. Képzeljük el a fotós elé egy-két kattintás erejéig tapintatlanul belépő kislány nélkül a képet, és nem lesz több, mint egy igényesen megkomponált dokumentumfotó egy emlékműről. Hasonló helyzetben én biztos, hogy nagyon bosszankodtam volna, és a "kollegina" távozása után elkészítettem volna az eredetileg tervezett felvételt. Valószínűleg a mi fotósunk is így járt el, ám a képek utólagos kiértékelésekor bevillant neki, hogy amiért a felvétel elkészítésekor esetleg ő is bosszankodott, a váratlanul elé lépő hamis téma nemhogy belezavarna az előzetesen elképzelt kompozíciójába, hanem egyenesen új minőséggel gazdagítja azt: a pillanat szülte spontán montázsszerkezet nemcsak fotográfiai történést, valódi életet visz az egyébként statikus kompozícióba, hanem egy egészen új értelmezési keretbe helyezi az eredeti szituációt. A "kép a képben" kompozíció típus analógiájára "fotó a fotózásról" kompozíciós típusnak nevezhetném - ahogy egy korábbi hónap képe fotó kapcsán már megtettem http://muemlekem.hu/fotopalyazat?id=7310 Ahogy az ottani szituációs montázsszerkezet is igen gazdag asszociációkat ébresztett, az itteni is többféle interpretációt tesz lehetővé. A legkézenfekvőbb értelmezés, hogy egy dokumentumfotó riportszerű életképpé válik, és ahogy a fotós maga is megfogalmazza a címadással, illetve a saját értelmezésével, miszerint a múlt és jelen találkozásának, illetve a múlt iránti érdeklődésnek spontán megörökítéséről van szó, ha tetszik, a kép ennek a találkozásnak, illetve érdeklődésnek a vizuális metaforája. Az én olvasatomban azonban még ennél is többről van szó. Mégpedig azért, mert a fotós által említett múlt és jelen többször is megjelenik a képen, amely ebben az értelmezésben valójában nem más, mint a különböző idősíkok spontán montázsa. Az első montázsszerkezet magának a szobrásznak a leleménye, hiszen egy első világháborús veterán és egy második világháborús katona találkozásának pillanatát örökíti meg, vagyis a szobor plasztikai és eszmei témája a két háborús nemzedék találkozása. A háborús nemzedékek találkozását rituális kézfogás szimbolizálja, amelynek pillanatát az emlékmű mintegy az örökkévalóságba emeli, hiszen a mindenkori néző előtt újra és újra lejátszódik ez a jelenet. Ezt hívják az esztétikában "termékeny pillanatnak". A képbe látszólag "hamis témaként" belépő kislány egy újabb csavart jelent ebben a szituációban: egyrészt spontán fényképezési akciója olyan benyomást kelt, mintha a plasztikailag megörökített pillanat éppen most, a szemünk előtt játszódna, és ő éppen jókor érkezve megörökíti ezt a pillanatot. Ahogy a profi sajtófotósok szokták a diplomáciai találkozásokat. Vagy, ahogy a mindennapi életben szokta bárki megörökíteni az ünnepi vagy érdekes emberi pillanatokat. A lényeg, hogy a fotózó kislány egy újabb nemzedék képviselője is egyben: együtt van tehát a "három nemzedék". Sőt, ha a képet megörökítő láthatatlan fotóst is ideszámítjuk, valójában négy nemzedéket köt össze ez a kép, és ekkor még nem is beszéltünk a kép mai és jövőbeli nézőiről. Nos, a képen megörökített spontán jelenet, mint esztétikai és fotográfiai értelemben vett termékeny pillanat ilyen gazdag asszociációs univerzumot képes megidézni tisztán fotográfiai eszközökkel. Ráadásul úgy, hogy egyidejűleg magának a médiumnak, vagyis a fotográfiának a vizuális metaforájává is válik. Ha lehetne, bónuszpontot adnék az idézett történetért, amely újabb történelmi asszociációkkal gazdagít bennünket. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a XX. század elejétől a napjainkig ível az a történelmi folyamat, amelyet ez a fotó egyetlen termékeny pillanatba belesűrítve felvillant előttünk. És mindehhez nem kellett más, mint egy a semmiből váratlanul felbukkanó "hamis téma". Ebből is látszik, hogy a fotózás valóban a szerencsésen elkapott termékeny pillanatok művészete, hiszen egy vérbeli fotós a pillanat tört része alatt felismeri és megörökíti a véletlenül elé táruló témában rejlő fotográfiai lehetőséget. A véletlen egyébként abban is a kezére játszott, hogy éppen egy kislányt sodort elébe, hiszen így a két katona kompozíciós ellenpontot is kapott.

a forduló összes képe
fotópályázat