Templom utca a Verem utcától az Ezüsthegy utcáig

azonosító-7892
védettségHelyi védelem
eredeti kategóriaEgyüttes
megyeBudapest
helységBudapest 3
címBékásmegyer-Ófalu, Templom utca
rendelet54/1993
 szerkesztés

Állapotjelentések

2011.12.28 14:57 prozak01 - állapot: 5 - pont: 7


















Vannak ugyan átalakított épületek, de örvendetes módon azért sok eredeti állapotban megmaradt ház található ebben a hangulatos utcában. A lakóházak mellett kiemelendő a volt iskola, a plébánia, a templom, és a Mária-oszlop. Szerintem mindenképpen rászolgál az 5-ös osztályzatra.

2009.12.29 15:50 klo - állapot: 4 - koordináta: N 47° 36,166' E 19° 2,488' - pont: 5















A településrészleten belül a legnagyobb forgalommal bíró utca. Meglehetősen vegyes képet mutat: akadnak rútul átépített épületek, de így is őrzi a több évtizeddel ezelőtti hangulatot. Alapvetően rendezett.

Békásmegyer-Ófalu története

"Budapest északi határánál a Duna jobb oldalán, a budai hegyvidék lábánál fekszik Békásmegyer.
Az első említés, amely falu történetéhez kapcsolódik 1368-ra datálható, ekkor a terület tulajdonosai az óbudai apácák, majd 1477-ben egy csere által a pilisi apátságé lett. A török hódoltság első évtizedeiben a falu még virágzott. Az 1580–81-es török adólisták nem kevesebb, mint 35 adófizető házról tanúskodnak. A XVII. század második felére a helység teljesen megsemmisült. Az 1690–95 közötti népszámlálások meg sem említik Békásmegyert, a későbbi, 1727-es is mint kietlen helyet jegyzi, amely ekkor a Zichy család birtokához tartozott.
Az 1740-es évek körül kezdődik meg e terület német telepesekkel történő benépesítése. Az ideérkező telepesek úgy tapasztalták, hogy a hely fekvése, a talaj adottsága tökéletesen megfelel egy virágzó község létrehozásához. A keleti irányba nyitott völgykatlan kiváló lehetőséget nyújtott a gyümölcs-, és szőlőtermesztéshez. A Dunáig nyúló földeknél jobbat kívánni se lehetett volna a letelepedéshez. Gyönyörű panoráma tárul elénk akár a Kálvária hegyről, akár a Róka hegyről tekintünk szét. Rögtön szembetűnik, hogy a kialakult közlekedési és kereskedelmi útvonalak mennyire előnyösek voltak Békásmegyer számára. Így lett Krottendorf 1054 hektárnyi végső soron tiszta német ajkú közösség, a XVIII. század első felében. Ettől kezdve a falu rohamos fejlődésnek indult, melyet a népszámlálási adatok is bizonyítanak:
Az összlakosság létszáma:
1830 = 849
1900 = 2027
1930 = 8447
1941 = 13089
Az Ófalut 1950-ben csatolták Budapesthez.

A falu szerkezete és társadalmi megoszlása a múltban
A falu telkei jellegzetes svábelosztású nadrágszíj telkek, ahol szőlő- és gyümölcstermesztés folyt. A falu utcái szélesek voltak, a házak előtt dió, akác, és szederfák állottak, melyek nyaranta hűs árnyat kínáltak az utcai padokon pihenő, tereferélő falusiaknak.
Az időjárás viszontagságai ellen vastag házfalakat terméskőből építették. A parasztházakhoz a hátsó udvar irányában terménytároló kamra, istálló tartozott. Nagyra becsülték a hideg pincét. A ház mellett álló nyári konyha, amelyben tavasztól őszig főztek és étkeztek központi helye volt családi együttlétnek. A lakások berendezése nem volt hivalkodó.
A falu többsége egyszerű, igen szegény ember volt. A legfontosabb társadalmi szerepet a kisbíró, a doktor, pap illetve a tanító töltötte be a faluban a múlt század első felében.
Kitelepítés – 1946
Az egyik legmegrázóbb időszak a falu életében a II. világháború végén az itt élő németajkú családok kiutasítása.
„A svábokat, akiknek az ősei már 200 év óta részt vettek az ország építésében, kik a magyar államot mindig mintaszerűen szolgálták, most marhavagonokba dugták, és két transzporttal Nyugat-Németországba szállították, 575 családot (2281 fő) szakítottak el a szülőföldjüktől. Igaz, hogy 112 családot mentesítettek a kitelepülési kötelezettség alól, de megbélyegezettséget ők sem kerülhették el. Az első csoport 1946. február 28-án, a második a csoport március 5-én hagyta el az Óhazát. Az itt maradottak mély szomorúsággal vették tudomásul szüleiktől, testvéreiktől, barátaiktól való elszakadást. Az itt maradottakkal a kapcsolat sosem szakadt meg ez eleinte leveleztek, később találkozókat szerveztek Németországban, majd a magyar hatóságok megengedték hazalátogatást is.” (Szülőfalunk Békásmegyer, 1997, 13-14.)
„A kitelepítéskor én még pici voltam, ezt én csak úgy tudom, amit anyámék mondtak, hogy 30 kg holmival bepakolhattak a vagonba, azt sem tudták, hogy hová mennek, szóval… Aki német ajkúnak vallotta magát, azt kivitték, aki azt mondta, hogy ő magyar anyanyelvű, azokat nem telepítették ki. A fele rokonság ment, a fele meg maradt. Rég volt a kitelepítés. Akik megmaradtak, elővették a listát, hogy milyen nevet választhat és magyarosították a nevüket, azért volt, aki ragaszkodott a német nevéhez.” (részlet Legendi Mátyással készült interjúból)
Mosbach/Baden környéki települések falvai fogadták be a kitelepítetteket. A családok itt előröl kezdték életüket. Az elszakítás szülőföldtől, barátoktól, családtagoktól súlyos megrázkódtatást jelentett az emberek lelkében.

Társadalmi, gazdasági, infrastrukturális változások a kitelepítés után
A kitelepítés után Csehszlovákiából, Romániából, de a legtöbben Mezőkövesdről kapták meg a kitelepítettek ingóságait, és költöztek be az üres házakba.
„Mezőkövesden az elöljároságra behívtak minket. Ott kaptuk meg a papírt, hogy hova kell mennünk. A faluban, otthon minálunk, nagyon nagy volt a szegénység, nem volt munka. A férjemmel és Borkával jöttünk, aki 2 éves volt. Több család jött együtt. Megmutatták nekünk azt a házat, ahova beköltözhettünk. Bérbe adták nekünk. Volt, aki megkapta saját tulajdonba. Szerettem itt az embereket, semmi vita vagy rossz szóváltás nem volt. Voltak svábbálok és ugyanúgy elmentünk, barátságosak voltak. Temetésre eljártunk az egymáséira. Amikor a párom is meghalt, szinte mindenki eljött a temetésre, minden sváb ott volt. 30 évet laktam itt, aztán elköltöztem a lakótelepre, de ott nekem zártság volt. Visszajöttem, innen most nem mennék el semmi pénzért, nekem itt nagyon jó. ” (részlet Szabó Borbálával készített interjúból)
A magyar lakosság betelepítése nagy változást hozott a falu életében. A sváb hagyományok nagy része feledésbe merült. Az erőteljes magyarosítás hatására a német nyelv használata is háttérbe szorult. A rohamosan fejlődő környező ipari üzemekben dolgozott ekkor a falu lakosságának a többsége: pl. Csillaghegyi Téglagyár, Óbudai Hajógyár, textilszövő és -festőgyárak. A mezőgazdasági termelés, mint fő tevékenysége a falunak megszűnt.

A szocializmus időszaka
A szocialista korszak lakásépítő programjának keretében megindult 1975–76-ban a panellakások építése (11500 lakás), és 56 ezer ember beköltözése. Emiatt a falu egy kisebb részét lebontották. A falu infrastrukturális fejlettsége alacsony volt ezért sokan családi házukat lakótelepi lakásra cserélték. Ez újabb változást eredményezett a falu életében. A lakótelep építésének befejeztével átadták az ott lévő iskolákat is. Szinte minden évfolyamon 8-10 osztályt indult. Hirtelen, rengeteg ember lett Békásmegyeren. Meghosszabbították a HÉV vonalát, új állomást létesítettek, és új BKV-járatokat indítottak be, a Duna mentén hosszú, magas gátat építettek, ezzel védvén a települést az áradástól.

A rendszerváltás után
A rendszerváltás után a falu infrastrukturális fejlődése megindul: bevezették a csatornát, a gázt, a telefont, sok házban fürdőszobát építettek. Nagyon sok ház gazdát cserélt, sok régi düledező házat felújítottak. A falu belső magja műemlékvédelmi terület, így a felújításához különféle engedélyek szükségesek, és az átépítések csak a házak eredeti homlokzatának megtartásával lehetségesek."

Szerző: Legendi Mónika
Forrás: http://www.bekasmegyer-ofalu.hu